Vác, a legek városa
Egész napos váci kirándulásunkon kiderült, hogy a városban nemhogy egy, de több napra elegendő látnivaló is bőven akad. Úgy kellett végigrohannunk a turistacsalogató helyszíneken, hogy elérjük a fix időpontban hazainduló buszt, különben sokkal tovább is szívesen maradtunk volna.
A programot az idén tavasszal átadott Dunakanyar Színházban kezdtük. Szembetűnő egyébként, mennyit fejlődött a város kulturális élete az utóbbi időben: majdnem mindent, amit láttunk az elmúlt pár évben adták át – de ne szaladjunk ennyire előre.
A színház helyén valamikor zeneiskola, majd hosszú ideig mozi működött, az elmúlt nyolc évben viszont üresen állt. Felújítását, illetve azt, hogy színházzá „változik” fokozott várakozás övezte. Már az első évad számos előadása telt házzal futott, most ősszel pedig gyakorlatilag mindegyikre hetekkel előbb elkelt az összes jegy.
Júliusban négynapos, nemzetközi színházi fesztivált és találkozót is rendeztek a visegrádi országok részvételével, ez is nagyon sikeres volt. A közönség visszajelzései egyértelműen alátámasztják, hogy van igény a városban erre a fajta igényes kikapcsolódásra.
Második állomásunk a Modern Művészeti Gyűjtemény volt, amely egyetlen személy, a helyi kultúra motorjaként is működő Papp László tulajdonában áll. Papp úr évtizedek óta elkötelezetten harcol azért, hogy a város birtokában lévő műtárgyakhoz egyfajta közkincsként bárki hozzáférjen, így nem csoda, hogy magángyűjteményét is a nagyközönség elé tárta.
Maga a kollekció párját ritkítja: több ezer darabot számlál, aminek helyhiány miatt egyelőre alig a negyedét tudták kiállítani A képek így is – szó szerint – a padlótól a plafonig érnek, sőt, a galérián még a falnak döntve is nagy kupacokban állnak.
Több alkotónak, például a debreceni Józsa Jánosnak, Scholz Eriknek, vagy a grafikus Szabó Vladimirnek szinte a teljes hagyatéka itt található. Utóbbiról egyébként azt mondják, ha Botticelli korában él, vele egy szinten emlegetnék. Igazi ritkaságként még Matuska Szilveszter öt képét is megnézhetitek, a biatorbágyi viadukt felrobbantása után ugyanis Vácon töltötte börtönbüntetését, ami alatt festéssel is foglalkozott.
Ezután a Memento Mori kiállítással ismerkedtünk meg. A sejtelmes név egy felbecsülhetetlen értékű régészeti leletegyüttest takar, amire 1994-ben bukkantak a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során. Ekkor ugyanis előkerült egy befalazott lejáratú kripta, benne 262 darab színes, díszített koporsóval.
Az igazi szenzáció viszont az volt, hogy a különleges klímának köszönhetően a holtak mumifikálódtak, így szinte teljes épségben fennmaradtak. Bár a gyűjtemény nagy részét jelenleg restaurálják, a kiállítás egyedülálló képet ad a 18-19. századi váci polgárok temetkezési szokásairól. A koporsók mellett három múmiát – egy férfit, egy nőt és egy gyermeket – is itt helyeztek el, korhű viseletbe öltöztetve.
Természetesen nem hagyhattuk ki a talán legnépszerűbb helyi látványosságot, Sajdik Ferenc életmű-kiállítását, vagyis a Mosolyalbumot sem. Bár ő maga sosem élt Vácon, rokonai és barátai miatt hosszú ideje kötődik a városhoz, ezért nem meglepő, hogy műveinek bemutatóhelyéül is ezt a települést választotta. Mindenki kedvenc mesefigurái, Pom-Pom, Gombóc Artúr és a Nagy Ho-ho-ho-horgász mellett rengeteg más témájú festmény, rajz és karikatúra is található a gyűjteményben, mind Sajdik sajátos, első pillantásra felismerhető stílusában.
A Váci Művészeti Gyűjtemények bejárása volt a következő programunk. Ez a grandiózus tárlat szintén csak bő fél éve látogatható, az igazán megdöbbentő viszont az, hogy előtte huszonöt évig egy pincében porosodott az egész. Bár elég hely híján még mindig csak töredékét lehet megnézni, így is páratlanul gazdag a kollekció. Itt található a magyar Picassóként emlegetett Hincz Gyula kiállítása, akinek festményeiből az emeleten kialakított házasságkötő terem falára és folyosójára is jutott, nem mindennapi élményt nyújtva a házasodóknak és a násznépnek.
Ugyanitt leltek otthonra Gádor István világhírű keramikusművész alkotásai is, amelyekről igencsak nehéz lenne megmondani, hogy majdnem egy évszázaddal ezelőtt készültek. De az épületben megcsodálhatjátok Haraszti Béla cukrászmester kizárólag édes alapanyagokból készült szobrait, Váczi György könyvkötő 22 karátos arannyal bevont munkáit, illetve egy közel ötszáz darabos öntöttvas gyűjteményt is. Csak ezen az egy helyszínen órákat el lehetne tölteni.
Zárásként, már jócskán sötétedés után a Curia Borház felé vettük az irányt. Itt található a város Bormúzeuma, ahol 2500 eredeti palackozású ital mutatja be a magyar borkultúra változásait. Köztük van egy 900 darabból álló Tokaji Aszú-gyűjtemény is 1880-tól napjainkig, amely egyébként a legnagyobb az országban. Az igazi borritkaságok némelyikét meg is kóstolhatjátok a látogatás során.
A múzeum előtt már hetedik éve minden télen felállítanak egy forralt bort árusító jurtát, amiben hagyományos fatüzelésű sparhelt melegénél, kényelmesen elhelyezkedve lazíthattok a kinti hidegben töltött idő után. Minden év december 30-án előszilveszteri forraltbor-főző versenyt is rendeznek, ahol mindig remek a hangulat.
Nincs olyan jármű, amivel Vácra ne lehetne eljutni Budapestről: autóval, busszal, vonattal, kerékpárral és sétahajóval egyaránt könnyedén elérhető. Ha a fentiek nem győztek volna meg benneteket, hogy érdemes ide ellátogatni, további hasznos infókat találtok a mi utunkat is szervező váciTourinform honlapján
