Titkos alagútrendszert rejtenek a doveri fehér sziklák – a várnak évszázadokon át fontos szerepe volt
Ekkor indították el az angolok a Dinamo hadműveletet az alagútból, melynek során a Royal Navy hadihajóin, és minden elérhető vízi járművön menekítették a bajba jutottakat.
Az egész műveletet a fehér sziklák gyomrából irányította Bertram Ramsay altengernagy. A különleges földalatti birodalomban ekkoriban Churchill is járt.
A kívülről kiválóan álcázott alagútbejáró mögött egy többszintes, zárt alagútrendszer bújt meg, benne minden olyan technika és ellátás megvolt, ami egy ilyen bonyolult feladat ellátáshoz kellett. A kor legmodernebb felszerelését helyezték el benne, a kommunikáció, a térképek, a rádióadó-vevők, telefonhálózat, a kapcsolatrendszerek a különféle katonai egységekkel, és a teljes irányítóközpont szobái, irodái, lakterei, orvosi szobái, mosoda, szociális helyiségek, raktárak és még kórház is volt itt. A föld alatt egyszerre több százan is dolgoztak, így erre rendezték be a konyhát, étkezdét is.
A várban ma mindez megnézhető, az eredeti berendezési tárgyak mellett korabeli rádióműsor, vetítések is megidézik a korszakot és a különleges feladatot ellátók földalatti életét.
Az irányítóközpont mellett egy másik földalatti részbe,
a sziklakórházba is be lehet menni,
ahol a betegek fogadásától, a műtőkön keresztül a gyógyításig mutatják be a korabeli katonai-kórházi életet.
A háború vége után az alagútrendszert már nem használták, de „állandó készültségben”, működőképes állapotban tartották.
Ma már múzeumként működnek, vezetővel, csoportosan látogathatók. A két alagútrendszer külön-külön látogatható, és külön is kell sorban állni a bejutáshoz. Érdemes érdeklődni a csoportok indulási időpontjáról, és rászánni a sorban állást, ha szeretnétek bejutni.
Világítótorony teázással, sárkányeregetéssel
A várból a híres fehér sziklák felé folytatjuk utunkat – gyalog. Egy kis ösvény vezet végig a part mentén, néha lábat próbáló terepen, ezért mindenképpen kényelmes túracipőben ajánlatos nekivágni a sétának.
Nem messze található egy világítótorony, amelyben kávézó is üzemel, a tetejére pedig fel lehet lépcsőzni, hogy onnan is szétnézzen az ember.
A kis lekerített parkjába padokat raktak ki, ahol rendes angol teát is fogyaszthatunk, porcelán csészével, kancsóval, de a magunkkal hozott uzsonnát is nyugodtan megehetjük. Sokan próbálkoznak sárkányeregetéssel is, igazán vidám látvány.
A legtöbben lepihennek a fűben heverve, így teszünk mi is. A langyos időben jól esik kicsit ejtőzni, és a tájban gyönyörködni. Meglepő, de a kopárnak látszó vidék tele van különleges élőlényekkel.
Van itt homoknád, tengeri kömény, bodza, és olyan növények, amelyek jól tűrik a sós levegőt és a mészkőre rakodott vékony földréteg nyújtotta kapaszkodót. Sokféle fűfajta, cickafark, cserjék, galagonya és kökény is megél a szeles vidéken.
Számtalan tengeri madárnak is otthont nyújtanak a szirtek, kiszögellések, sirályok, csüllők, parti pityer, partifecske figyelhető meg. A vörösvércse nyúlra vadászik, a sziklák réseiből pedig gyíkok bújnak elő napozni.
A kiszögellésből visszafelé sétálva még megcsodáljuk a szabadon élő lovakat, akiket szemmel láthatóan nem zavar a népes turistasereg, békésen legelésznek. Egészen addig, amíg meg nem érkezünk a kis kapuhoz, amely lezárja előlük az utat a vár felé. Itt ugyanis várakozásra késztetnek bennünket, mert hát a legjobb vakaródzós hely – szerintük – a kapu széle, és addig nem tágítanak előle, amíg kellőképpen nem vakargatták meg az oldalukat.
Mire visszaérünk az autóhoz, már sötétedik, és kiérve a város határához visszacsöppenünk a hétvégi, Londonba igyekvők dugójába.
A napunk viszont szuper volt, remek kikapcsolódás, időutazás, természetcsodálás, és egy kis laza semmittevés is belefért.
Információk ITT
A titkos alagút fotóit a Doveri vár bocsátotta rendelkezésünkre.
