Újra stopposversenyt rendeznek Magyarországon: csak a rajt és a cél a biztos, minden más rajtad múlik
A HungaroHitch autóstoppos versenyt először három évvel ezelőtt rendezték meg, azóta pedig igazi hagyomány lett belőle.
Évente kétszer, nyáron és télen is több tucatnyi csapat teszi próbára szerencséjét, nem is elsősorban a nyereményekért, sokkal inkább az utánozhatatlan hangulat és a szuper közösség miatt.
A 2016-os téli versenyen mi is indultunk, és bár azóta sajnos egyszer sem sikerült az ismétlés, most egy interjúval szeretnénk némi plusz hírverést biztosítani a július 21-én rajtoló eseménynek. A kérdésekre a főszervező, Bors Adrián válaszolt.
– Fel tudod idézni az első stoppos emlékedet?
– Azt tudom, hogy 15 éves voltam és 2x20 kilométert stoppoltam csak aznap, de hogy arcilag ki volt a LEGelső fuvarom, azt sajnos nem.
– Mi számodra a stoppolás legfőbb vonzereje, miért csinálod?
– Egyértelműen a sokféle emberrel való különleges találkozásért, a külföldi és belföldi tapasztalatokért, az ezerféle véleményért, amivel az ember megismerkedik a stoppolásaikor. Erre máshol nem nagyon lehet szert tenni.
Egyik pillanatban még egy észtországi csatornaszerelővel süvítek az erdei utakon, a másikban már egy francia lánypárost stoppolok le, utánuk pedig négy darab cseh biciklis vesz fel, még akkor is, ha alig férek már be az autóba.
Melyik utazási forma intenzívebb ennél? Na, ezért érdemes csinálni.
Bors Adrián
– Milyen emlékezetes sztorikat tudsz felidézni a saját stoppolásaidból? (Különleges úti cél, extra jó arc sofőr, stb.)
– Nagyjából 6000 fuvarom volt eddig, annyira sok jó arc sofőr volt, hogy nehéz válogatni. Volt egy holland arc, aki 150 kilométert tért ki csak azért, hogy a legjobb helyen tudjam folytatni az utamat (ahol aztán újabb 2 stoppost vett fel, akik mint kiderült eleve rossz helyen stoppoltak), de volt például egy izlandi farmer, aki bevitt a pár órája született kisbirkákhoz, hogy nézzem meg őket.
A legkellemesebb történeteim Izlandról és a Feröer-szigetekről vannak, itt laknak a világ legbarátságosabb emberei számomra. Nincsenek még megmérgezve és manipulálva a televíziónak és "híreknek" nevezett katyvaszok által.
Izlandon nagyjából 4 perces átlag várakozási időket futottam, míg a Feröer-szigeteken – most kapaszkodj – 25 másodperceket vártam átlagban. Mindegy volt, hogy a sofőr fiatal vagy idős, nő vagy férfi, mindenki ugyanazzal a barátságos tekintettel állt meg. Örültek, hogy segíthettek.
– Volt külföldi előképe a HungaroHitchnek, vagy saját kútfőből jött az ötlet?
– A HungaroHitch nem egy koppintás, ez a feladatokon is meglátszik, ugyanis a külföldi versenyek többnyire "érj X-ből Y-ba gyorsan" mintát követik. A HungaroHitch ennél kreatívabb feladatokkal is szolgál, például videofelvételt is lehet készíteni a sofőrrel, amin a csapat együtt énekel vele egy előre megadott számot.
– Mennyire időigényes a verseny megszervezése, milyen feladatok vannak vele?
– Dióhéjban: sok időt és még ennél is több kipihent idegsejtet igényel. (mosolyog) De ez így van jól!
Pillanatképek korábbi versenyekről
– Hogyan, mennyi idő alatt találod/találjátok ki a feladatokat? Elég agyamentek is vannak köztük...
– Agyamentek?! Ezeket szeretik a legjobban! Egyébként nem kötelező megcsinálni a feladatokat, mindegyik szabadon választható.
– Volt már olyan, hogy egy csapat bajba jutott és segítséget kért?
– Ilyenre még nem volt példa, és reméljük nem is lesz (kopp-kopp).
– A csapatok mekkora része veszi tényleg komolyan a versenyt (vagyis a pontok maximalizálását), és hányan mennek csak a feelingre?
– Úgy vettem észre, hogy a versenyzők szeretik a pontgyűjtést, a kihívásokat pedig teljesíteni, de természetesen mivel a verseny célja eleve a stoppos feeling terjesztése és ünneplése, így azzal se nagyon van baj, ha valaki csak az íze miatt jön, elvégre ez a lényeg.
Vannak szuper nyeremények, de az az utolsó a listán, hogy ki hány pontot gyűjtött össze – és ezt a versenyzők is így látják.
A HungaroHitch stopposai megszámlálhatatlanul sok élményre tettek szert a versenyek alatt, arról nem is beszélve, hogy az egész esemény közösségformáló, életre szóló barátságok is születtek már egyes versenyzők között.
– A szabályok abból a szempontból elég szigorúak, hogy aki akár csak 1 perccel lekési a célba érési határidőt, 0 ponttal végez. Ez miért alakult így?
– Valahol meg kell húzni a határt. Van egy időlimit, amin belül kötelező befutniuk a csapatoknak a célba. Ez azért is fontos, mert szervezőként a csapatok HitchBook itinerét át kell nézni, a fotófeladatokat le kell ellenőrizni, a pontokat össze kell adni. Tehát ha este 11-kor kezdenénk el, akkor reggelre lenne csak eredményhirdetés.
– Miben más a téli verseny a nyárihoz képest?
– A téli verseny (vagyis a ColdHitch) relatíve kötöttpályás, tehát Budapestről kell X településre elstoppolniuk, másnap pedig onnan vissza. A két nap alatt persze ugyanúgy lehet a két pont között feladatokat megoldani. Ami még kuriózumnak mondható a nyárihoz képest, azok az esti városi feladatok. Télen este fél 5 után már korom sötét van, ezért a versenyzőknek csomó idejük marad még az adott városban, tehát ott további kreatív feladatokat oldhatnak meg, mielőtt megérkeznek az aznapi célba.
A nyári verseny ennél kötetlenebb, ezen a júliusi hétvégén országszerte tulajdonképpen minden irányba lehet stoppolni, de ezt majd az aktuális HitchBook átolvasása után tudják meg a versenyzők, addig természetesen hétpecsétes kulisszatitok.
– Az idei nyári verseny ismét csak 2 napos lesz 3 helyett. Nem vált be az elnyújtott forma?
– Abszolút bevált a háromnapos forma, de most kiváncsiságból ismét a kétnapos hétvége lesz kipróbálva, ugyanis sok ember nem tud kivenni egy plusz napot péntekre, így azok is el tudnak majd jönni erre a szombatra és vasárnapra, akik a 3 napos versenyre nem tudtak.
– Vannak ötleteid a verseny továbbfejlesztésére? Mennyire hosszú távra tervezel a rendezéssel?
– Egy Hevesi Tamás-klasszikussal válaszolnék erre: "Ezt egy életen át kell játszani..." (mosolyog)
(Az idei nyári HungaroHitchre a jelentkezési határidő július 18-a, minden infót a hivatalos honlapon találsz.)
