Vadvízi evezés, biciklitúra, háborús emlékek – felfedeztük Horvátország kevésbé ismert arcát
Az épület melletti parkban kiállított harci járművek között a "megszokott" tankokon és repülőgépeken kívül egészen rendhagyóak is vannak: mint megtudtuk, ezek eredetileg teherautók és traktorok voltak, és azért borították be őket terepszínű páncéllal, hogy addig is harcolhassanak, amíg megérkezik a rendes felszerelés.
A városnézős turistáskodás mellett a környék számos kikapcsolódási lehetőséget kínál az aktív sportok szerelmeseinek is. A már említett négy folyóban nemcsak fürdeni lehet – bár nyaranta ez is komoly vonzerejük –, hanem evezni is.
Bennünket a Mrežnicára vittek el egy bő félnapos vízitúrára, ami azért is maradandó élmény volt számomra, mert sosem csináltam még ilyesmit ezelőtt. Túravezetőink azonban hamar meggyőztek róla, hogy nincs okom aggodalomra: mindketten hosszú évek óta járnak ide heti rendszerességgel, és a teljesen kezdők biztonságáról is maximálisan gondoskodnak.
A neoprén ruha, mentőmellény és bukósisak felvétele után indulhatott a kaland: kettesével ültünk be a hajókba és kezdtünk evezni, amihez egész hamar hozzászoktam. Csodaszép vízesések tarkították az útvonalat, néhányon mi magunk is lecsúsztunk a hajóban, ami további adrenalinlöketet adott – ahogy a sziklákon való lemászás is, amikor egy meredekebb vízesésen utasok nélkül küldtük le a hajót.
Bő 2 és fél óra után, sok pihenővel érkeztünk meg a célba, ahol piknikkörülmények között ebédelhettünk meg a délutáni napsütésben. A mennyei kézműves sajtok, felvágottak, péksütemények és bor feltették a koronát a programra. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ki kell lépni hozzá a komfortzónából, de az én példám is mutatja, hogy érdemes. Részleteket itt találsz a jelentkezésről.
És még mindig a testmozgás: részt vettünk egy biciklitúrán is, a város melletti erdőben és dombokon végigtekerve. Ez talán kevésbé volt adrenalindús, viszont annál fárasztóbb, mivel a nagyjából 14 kilométeres táv majdnem felét emelkedőn tettük meg.
Ráadásul a terepviszonyok se voltak éppen barátiak, az avar, a faágak és a kavicsok is nehezítették a haladást. Maga a biciklizés jól esett, de ha hasonló terveid lennének, mindenképp mountain bike-ot, vagy más terepkerékpárt bérelj – erre egyébként például a Hotel Koranában van lehetőséged.
Karlovac környékén még több másik célpont is található elérhető közelségben, ahová ki lehet ruccanni egy rövid, de tartalmas kirándulásra.
Ha természeti szépségekre vágysz, a nagyjából egyórányi autóútra fekvő Slunj városkát ne hagyd ki: maguk a házak is festőiek, de a leginkább mesébe illő a meredek szakadékba lezúduló vízesések látványa.
Érdemes ellátogatni a nagyjából hasonló távolságban lévő Ogulinba is, ahol megnézheted az egyik legnépszerűbb horvát meseíró Ivana Brlić-Mažuranić interaktív meseházát. A horvátoknak ő hasonló jelentőségű, mint nekünk Benedek Elek, így annak ellenére is érdemes elmélyedni a munkásságában, hogy magyarul sajnos nem nagyon olvasható semmi tőle.
Szintén Ogulinban egy mesterséges tó, a Sabljaci is található, ami jó időben hasonlóan népszerű a fürdőzők körében, mint a Karlovacon keresztülhaladó folyók. A partja pedig igazi fűben ülős, piknikezős helyszín.
Utolsó nap egy keramikus házaspár otthonába és műtermébe látogattunk el, akik a háború alatt Hollandiába menekültek, azonban olyan erős honvágyuk volt, hogy a harcok vége után nem sokkal hazaköltöztek. Néhány évig Rijekában éltek, majd Ogulin közelében egy hamisítatlan vidéki birtokon találták meg otthonukat.
Itt nemcsak eladásra készítenek műtárgyakat, de rendszeresen tartanak workshopokat is, munkáikat pedig már a Plitvicei Nemzeti Parkban, valamint a karlovaci Aquatikában is kiállították.
Előzetes bejelentkezés után lehet meglátogatni őket, időpontot ITT egyeztethetsz.
További képeket IDE KATTINTVA lehet nézegetni.
