UTAZZ

„Több életre szóló barátunk lett, mint eddig bármikor” – Napi pár száz forintból utazta be Latin-Amerikát a magyar-svéd pár

Andi és Tobi kereken egy évig voltak úton, a kontinens összes országába eljutottak. Elmesélték többek között, mik voltak a legváratlanabb stoppos élményeik, hogyan keveredtek véletlenül kokainföldekre Peruban, és mennyire tette próbára kapcsolatukat az együtt töltött idő.

Láng Dávid - szmo.hu
2023. február 02.

Sokan álmodoznak arról, hogy mindent maguk mögött hagyva bejárják a világot, addig viszont jóval kevesebben jutnak el, hogy meg is valósítsák ezt.

A harmincas éveik elején járó pár, Andi és Tobi a kivételek egyike: 2021 szilveszterén felkerekedtek, hogy a tavalyi évet Közép- és Dél-Amerika hátizsákos felfedezésével töltsék. Útjukat végig dokumentálták Europeans On The Go nevű Instagram-oldalukon és YouTube-csatornájukon.

Az út végén részletesen kikérdeztük őket élményeikről, valamint arról, hogyan készüljön fel és mire számítson az, aki a nyomukba eredne.

– Hogyan ismerkedtetek meg, mikor és hová utaztatok először együtt?

– Tobi Svédországban született, élt és dolgozott a 20-as évei közepéig, amikor egyszer csak úgy döntött, ideje országot váltani. Megpörgetett egy asztali földgömböt, és Magyarországon landolt az ujja, így összepakolt és vonattal elindult Budapestre. Itt utcazenészként kezdte a pályafutását, ahonnan aztán átszegődött egy hostelbe (később az IT világban kötött ki, de ez részletkérdés). A hostelen keresztül megismerkedett egy olasz fiatalemberrel, aki szintén zenész, létrehoztak egy duót Fjord néven. Marcello (az olasz muzsikus) felesége egy fondorlatos orosz nő, és éppenséggel Andi egyik legjobb barátnője. Az ő finom közreműködésével találkoztunk több mint 6 évvel ezelőtt Budapesten, “a többi pedig már történelem…”. Ezután 2 évig távkapcsolatban éltünk: Andi Londonban, Tobi pedig Andi szülővárosában, Budapesten. Ez idő alatt havonta egyszer különböző európai városokban találkoztunk, úgyhogy az utazás a kezdetek óta része a közös kalandjainknak.

– Ki vagy mi inspirált benneteket a hosszú távú utazásra, és miért a hátizsákos, low-budget formát választottátok?

– Az inspiráció először is Andi apukája volt, aki fiatal korában rengeteg helyen járt, és ha most a 30-as éveiben lenne, valószínüleg jött is volna velünk a nagy utazásra! Mi ketten a megismerkedésünk óta beszéltünk már arról, hogy egyszer, mielőtt belevágunk az úgynevezett “felnőtt életbe”, egy évre világgá megyünk kalandozni, de ennek részleteit csak az utazás előtt nem sokkal kezdtük pedzegetni.

Mivel legalább egy évre akartunk menni, és közben nem terveztünk dolgozni, így a low-budget forma kézenfekvőnek tűnt. Mindketten különböző célokat tűztünk ki erre az évre, főleg Andi számára fontos volt egyrészt megtapasztalni azt, hogy mi az a minimális költségvetés, amiből még boldognak érzi magát az ember. Másrészt szerettünk volna csak annyit költeni az egész évben, amennyit meg is keresünk, ami további kalandokra késztetett bennünket.

Például dolgoztunk egy bolíviai hostelben recepciós-pénzügyesként és bartenderként 130 Ft-os órabéren, amiből egyébként sikerült is megélnünk… Krumplit és banánt ettünk napi háromszor ugyan, miután azokat a helyi piacon a cholitákkal (helyi fiatal nőkkel) lealkudtuk, de túléltük! Emellett beneveztünk utazós fotópályázatokra, és nyertünk is néhány díjat, aminek volt pénzbeli jutalma is.

Inspiráció szempontjából szintén meg kell említenünk Andi egyik kedves gimnáziumi barátnőjét, Asbóth Fannit és az ő ma már férjét, Agócs Tomit, akik évekig hátizsakoltak a pandémia előtt, és az ő jótanácsaiknak köszönhetően vált a mi utazásunk is csodálatossá! Fanni és Tomi továbbra is oszt meg hasznos infókat a fenntartható életmódról és low-budget utazásról, ők az @ontheway_hungarians Instagram-fiókon találhatóak meg.

– Miben különbözik a felkészülés egy ilyen útra ahhoz képest, ha csak pár napra vagy hétre utaztok el?

– Először is teljesen meg kellett változtatnunk a gondolkodásmódunkat, elfogadva a tényt, hogy egy ideig távol leszünk a megszokott mindennapoktól, a barátoktól és a családtól. Ami a gyakorlati részt illeti, igyekeztünk minden lehetséges helyzetre felkészülni. Például mi történik akkor, ha elakadunk a semmi közepén? Minden évszaknak és időjárási körülménynek megfelelő ruhákra volt szükségünk, saját mini patikára az összes gyakori betegség gyógyszerével, sátorra, jó hálózsákokra, tűzhelyre a reggeli kávéhoz (ez különösen fontos! :D), stb.

A legnagyobb különbség az, hogy amikor bepakolsz egy hét nyaralásra, nagyjából tudod, milyen időjárásra számíthatsz, viszel sok mindent, amire talán szükséged lesz, de az se gond, ha valamit végül mégse használsz, hiszen úgyis hamarosan hazajössz. Ha viszont hosszú távú utazásra indulsz, amikor a hátizsákod legtöbbször nálad van, egyfajta háztartás lesz belőle válladon. A lehető legkevesebb cuccot kell bepakolnod, miközben gondoskodsz arról is, hogy mindened legyen.

Ezen kívül jobb, ha nem viszel semmilyen értékes tárgyat, mert nagy az esélye, hogy elvesznek, megsérülnek vagy ellopják őket. Így az erre való felkészülés több tervezést és időt igényel. Nyitottnak kell lenned arra is, hogy elengedd a nem feltétlenül szükséges dolgokat, hiszen mindent a hátadon cipelsz. Mi néhány hónap után rájöttünk, hogy mindent felhasználtunk a nálunk lévő dolgok közül – ezért külön köszönet a fent említett Fanninak és Tominak, nagyon jól felkészítettek bennünket!

Ezen kívül nagyon fontos a megfelelő védőoltások és vízumok megszerzése. Mivel nem tudtuk pontosan, melyik országokat látogatjuk meg, inkább beszereztük az összes oltást, amelyre Latin-Amerikában szükség lehet (szerencsére a legtöbb helyen ezek nagyon hasonlóak). Aztán persze, mivel akkor kezdtük, amikor a Covid még mindenhol jelen volt, sokat kellett kutakodnunk a szabályokért és előírásokért, és fel kellett készülnünk arra, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt várnánk. Rá kellett jönnünk, melyik szárazföldi határok vannak lezárva, milyen oltások szükségesek, hol korlátozzák a mozgást, és mindez folyamatosan változott... Ehhez készítettünk jó néhány Google-táblázatot.

– Miért Dél-Amerikát választottátok?

– Eleinte három kontinensben gondolkodtunk. Ezek név szerint Dél-Amerika, Ázsia és Afrika, mivel ezeken a területeken nem nagyon jártunk még, a repülőjegyet leszámítva általában kevésbé költségesek, sokat lehet itt segíteni önkénteskedéssel a helyieknek és sokszor hálásak is érte, és a sokféle kultúra is kifejezetten érdekelt bennünket, amelyek meglehetősen különböznek az általunk ismert európai szokásoktól.

Azért kezdtünk Dél-Amerikával, mert már tapasztalt utazóktól kaptunk sok tanácsot ezzel a területtel kapcsolatban, illetve Andi beszélt spanyolul (ma már Tobi is), ami a legtöbb itteni országban beszélt nyelv, így bemelegítésnek ez a kontinens logikusnak tűnt. De utazás közben rájöttünk, hogy a távolságok hatalmasak, és ha meg is szeretnénk ismerni bizonyos helyeket és valóban kb. napi 1 dolláros költségvetésen utazunk, akkor a kevesebb több… Így végül Latin-Amerikában maradtunk, ami egyébként magába foglalja Dél- és Közép-Amerikát, illetve Mexikóval Észak-Amerika egy részét is.

Ennek köszönhetően elegendő (legalábbis valamennyi) időnk volt arra, hogy meglátogassuk mind a 13 ország legalább egy részét, amelyeken áthaladtunk, és a “lassú utazás” révén sokszor szinte helyinek éreztük magunkat: a helyiekkel laktunk, dolgoztunk, mulattunk, és számunkra ez a valódi utazás szépsége. Turistákkal máshol is lehet találkozni.

– Konkrét útitervvel indultatok el, vagy menet közben, spontán alakult az útvonal?

– Kicsit mindkettő, ami szépen illusztrálja a kettőnk közötti különbségeket, amikor tervezésről van szó. Andi nagyon szeret mindent megtervezni és általában van B, C, D és E terve is, ha az A-terv nem működőképes, míg Tobi szeret a mának élni. Alapvetően a nyárban akartunk maradni egész évben, mert úgy könnyebb volt kivitelezni a vadkempingezést (fagyfok alatt sokkal komolyabb felszerelésre lett volna szükségünk), illetve a Covid időkben Chile volt a legszigorúbb a korlátozások tekintetében, úgyhogy ott kezdtük az utazást januárban (amikor Chilében nyár van), mert arra könnyebb volt otthonról felkészülni. Plusz minden országban kb. egy hónapot terveztünk eltölteni, hogy egy év alatt sikerüljön teljes Latin-Amerikát bejárni.

A pontos helyszíneket viszont útközben találtuk ki vagy a véletlenül keveredtünk bizonyos helyekre. Az utazás formája miatt beleszoktunk és beleszerettünk abba, hogy néhány helyre ugyan nem juthattunk el, ahova szerettünk volna, mert éppen senki nem vett fel minket egy irányban, de olyan csodálatos helyeken is jártunk, amiknek a létezéséről sem tudtunk előtte néhány perccel. Angolul létezik a “serendipity” kifejezés, ami a pozitív véletlenre való hagyatkozásról szól. Ezt a képességet mára tökéletesítettük!

Az egy év alatt bejárt teljes útvonal térképen:

– Mi volt a legpozitívabb vagy legváratlanabb stoppolós élményetek?

– Ezekből rengeteg van! Kettőt is kiemelünk, ha lehet. Az első történet Argentínában játszódik, ahol egyébként az emberek általánosan a legnagylelkűbbek voltak velünk minden egyes alkalommal… Az utazás alatt általában kerültük a nagyvárosokat, mert összességében nehezebb stoppolni, vadkempingezni és low-budget módon utazni.

Viszont Buenos Airesről remek történeteket hallottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki, aki felvesz minket Mendozában, éppen arra tart, akkor megyünk mi is (különben rögtön Brazília felé vettük volna az irányt)! Mendozához közel egy kamionsofőr, Carlos vett fel minket, aki Buenos Aires felé tartott (1045 km ~ 11 óra autóval), és azt mondta, hogy hajnali 2-re meg is érkezünk, majd reggelig aludhatunk a kamionjában. Sajnos azonban a sebességváltója este 10-kor meghibásodott, 4 óra távolságra Buenos Aires-től, így mindannyian a kamion utazó részében aludtunk másnap reggelig. Délelőtt 10-kor elbúcsúztunk Carlostól, mert még mindig nem tudtuk, mikor érkezik meg a szerelő, hogy megjavítsa a sebváltót.

Mindezen véletlenszerű események sorozatának köszönhetően volt szerencsénk Pablóval találkozni, aki ezután vett fel minket, és akivel nagyon gyorsan egy húron pendültünk Buenos Aires felé tartó utunk során. Az utazásokról, a megújuló energiáról és a kedvenc ételekről szóló remek beszélgetések után Pablo és barátnője meghívott minket vacsorára, és elkészítették nekünk a világ legfinomabb argentín steakjét!

Mialatt itt tartózkodtunk, le is betegedtünk, de úgy vigyáztak ránk, mintha a családtagjaik lennénk, pedig csak néhány napja ismertük egymást. Végül 4 napig maradtunk a gyönyörű Buenos Aires-i házukban, és életre szóló barátokat ismertünk meg ebben a két fantasztikus emberben. Még vitorlázni is elvittek minket a saját kis jachtjukon, és egy csodaszép napot töltöttünk el együtt San Fernandóban, nem messze Buenos Airestől. Köszönetképpen készítettünk nekik svéd húsgombócot krumplipürével (Tobi ugyebár svéd) az utolsó esténken. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, és remélhetőleg nemsokára jönnek minket meglátogatni, bárhol is kötünk ki a nagyvilágban.

Egy másik szerencsés stoppos élményünk Tarapoto és Chincha Alta között esett Peruban, köszönhetően Elmernek, a legvidámabb kamionsofőrnek, akivel valaha találkoztunk!

Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 km-en és 5 napon keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába, bemutatta nekünk az egész családját, köztük feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat és végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket… Az első közösen töltött esténket végig karaokéztunk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb.

Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát hallgattunk és rengeteget nevettünk 5 napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert!

– Hol ment a legjobban és hol a legrosszabbul a stoppolás? Mi volt a legtöbb idő, amit várakoznotok kellett?

– Érdekes, hogy minden országban és bizonyos régiókban is különbözik a stoppos kultúra. Emberek régiónként hasonlóan reagálnak a stoppolásra. Általában szerencsénk volt a stoppolással, átlagosan nem kellett fél óra/óránál többet várakoznunk.

Abból a szempontból is szerencsések voltunk, hogy – mint azt útközben megtapasztaltuk –, az emberek általában a fiú-lány párokban hamarabb megbíznak, mint más kombinációkban, és Tobiról elég távolról látszott, hogy külföldi (avagy gringo, ahogy sokan hívták itt…), amit sajnos néhány helyi atrocitás miatt a legtöbb helyen előnyben részesítettek, így gyakran nem kellett sokat várakoznunk.

Egyszer Argentína patagóniai részén azonban több mint 10 órát töltöttünk el egy helyen várakozva. Akkor jól is jött a pakli francia kártya, amit unalmas órákra tartogattunk magunknál. A pandémia hatására bizonyos helyek teljesen kihalttá váltak, mert előtte főként a turizmus tartotta fent őket, és egy ilyen útszakaszon be is ragadtunk. Egész nap, ami alatt ezen a ponton várakoztunk El Calafate felé (ami a gyönyörű gleccsereiről híres) Gobernor Gregores mellett, összesen 5 autó tartott az általunk kitűzött irányba, és mind tele is volt utasokkal.

Így aztán több mint 10 óra várakozás után, Tobi javaslatára ismét a véletlenre hagyatkoztunk, és mindkét irányba kezdtünk el stoppolni. Néhány perccel később az első autó, amelyik az ellenkező irányba tartott, mint terveztünk volna haladni, meg is állt, és az úriember 1500 km-t vitt minket északra 2 nap alatt. Utazásunk alatt ő volt az első vezető, akinek az autójában aludtunk együtt, hogy aztán reggel folytassuk közösen az utat. A gleccserekig végül ugyan sajnos nem jutottunk el, de cserébe hamarabb kezdhettünk el önkénteskedni a következő úticélunkon, és ismét egy új barátra tettünk szert.

– Okozott-e bárhol gondot a Covid-para, vagy már ott is túl vannak rajta?

– Valójában rosszabbra számítottunk... Chilében, ahonnan 2022 januárjában elindultunk, nagyon szigorúak voltak a szabályok, sok dokumentumra volt szükség az egyszerű mozgáshoz is, de ezen és néhány trükkös határátkelőhelyen kívül, ahol nehezen beszerezhető PCR-teszteket kértek, a Covid nem volt túl nagy probléma.

A járvány kapcsán a legszürreálisabb dolgot akkor láttuk, amikor átléptük a szárazföldi határt Bolíviából Peruba. Összebarátkoztunk egy francia sráccal, akinek csak 2 bejegyzett oltása volt a hivatalos egészségügyi nyilvántartásban (bár már 3 oltást kapott). Az okmányok ellenőrzésekor a határőrök azt mondták: „ne aggódjon, foglaljon itt helyet”. Majd anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, egyszerűen beadták neki az oltást, csak úgy! Észre sem vette, amíg meg nem látta a tűt a karjában. Később megtudta, hogy egyébként Pfizert kapott...

– Kerültetek-e valahol bajba?

– Igazi bajba sosem kerültünk, többek között azért, mert az őrült utazási stílusunkhoz képest mindig óvatosan közlekedtünk. Csak olyan helyeken vadkempingeztünk, ahol tudtuk, hogy nincsenek életveszélyes vadállatok, és többnyire a lakott területektől távol, így senki sem láthatott bennünket felverni a sátrat. Nagyvárosokban mindig helyiekkel közlekedtünk, többnyire a Couchsurfing applikáció segítségével. A sofőrökkel persze szerencsénk is volt, de ha valaki nem tűnt megbízhatónak vagy beszámíthatónak, akkor udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget, plusz mi ketten mindig együtt utaztunk (annak ellenére, hogy néha csak egyikünket akartak felvenni…)

Egyszer Peruban véletlenül kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz Cuscóból Huancayóba. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek… És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk az említettek miatt, és hogy ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint továbbmenni, hogy kijussunk ebből a szakaszból, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a 3 estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, és így végül a hajunk szála sem görbült.

Nagy tanulság viszont, hogy a Google Maps helyett érdemes vidéki területeken a helyieket megkérdezni, ha lehet, többet is egy helyen, és az ő iránymutatásukra hagyatkozni. Azért is, mert a helyiek általában mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek biztonságban érezzék magukat, amolyan küldetéstudat-szerűen.

– Milyen munkákat vállaltatok útközben, mennyit kellett dolgozni és mire volt ez elég? Félre is tudtatok tenni, vagy inkább önkénteskedés volt, szállásért és ellátásért?

– Az eredeti tervünk az volt, hogy leginkább az önkéntességre koncentrálunk (amit előre le tudtunk szervezni a Workaway alkalmazáson keresztül), majd megpróbálunk keresni néhány fizetett lehetőséget is, amikor már ott vagyunk. Mindketten kíváncsi természetűek vagyunk, szeretjük a kísérletezést és az új dolgok kipróbálását, ezért mindig erre törekedtünk.

Az önkéntesség során általában napi 4-5 órát kell dolgozni, cserébe a szállásért, napi 3 étkezésért, zuhanyzási és ruhamosási lehetőségért. Néhány házigazda nagylelkűbb volt, néhányan viszont olcsó munkaerőként, elég lekezelően bántak velünk, de ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Házakat építettünk fából és agyagból, bútorokat bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, arattunk, kávét szedtünk és dolgoztunk fel, majd mindenféle állatot gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Tobi hangmérnöki munkákat is végzett, Andi Photoshopot tanított egy 85 éves bácsinak, közben pedig digitális marketinget, videózást és fotózást is vállaltunk néhány kisvállalkozásnak.

Somotóban, Nicaraguában kifizettünk egy éjszakát egy hostelben, de szerettünk volna tovább maradni. Ezért megállapodtunk a tulajdonossal, hogy készítünk egy promóciós videót a szálló számára, valamint megszervezzük hirdetéseiket a Booking.com-on és az Airbnb-n. Ezért ingyenes szállást kaptunk egy kétágyas szobában, napi 3 étkezést az igazán szép éttermükben, és ismét egy új barátot szereztünk! Ahogy haladtunk előre, mindig kerestük az új lehetőségeket, így egy argentin étteremben dolgozhattunk pár napig pénzért, és mint korábban említettük, Bolíviában is dolgoztunk egy hostelben, kb. 100 Ft-ért óránként...

– Mekkora megtakarítás szükséges ahhoz, ha valaki hasonlóba fogna, mint ti? Mennyi idő alatt lehet minimum önfenntartóvá válni utazóként?

Ez főként az ember kényelemküszöbétől függ, illetve attól, milyen élményekben szeretne részt venni. A repülőjegyeket leszámítva – amelyeket szintén olcsón szereztünk meg, mert december 31-én utaztunk egy szinte üres gépen –, kb. napi 1-2 dollárból is tudtunk utazni minden nehézség nélkül.

De ehhez hozzátartozik az, hogy nem bántunk vadkempingezni teljesen random helyeken, ha éppen senki sem fogadott be minket, vagy egy vadidegen nappalijának a padlóján aludni, ha éppen igen. Volt olyan nap, amikor semmit sem ettünk egész nap, és a legtöbb fizetős élményt kihagytuk.

Ellenben a véletlenre való hagyatkozásunk miatt rengeteg váratlan csodálatos élményben volt részünk, és fantasztikus emberekkel találkoztunk.

Az önfenntartás szintén személyre szabott kérdés, nincs hozzá varázsrecept, de ez pedig attól függ, hogy az ember mennyire leleményes és nyitott a kapcsolatteremtésre, illetve bármilyen munka elvállalására. Ahogy már említettük, mi dolgoztunk Bolíviában kb. 100 Ft-os órabéren, és ez a kaland szempontjából egy kifejezetten érdekes élmény volt, de hamar rájöttünk, hogy ezáltal nehezen válunk önfenntartóvá, ha folyamatosan úton is leszünk közben.

Érdekes felfedezés, hogy az ember sokkal kevesebbet költ, ha úton van, mintha egy helyben stabilan. Ha hátizsákkal utazol egy olyan országban, mint Mexikó, és nem félsz a street foodtól (bevállalva azt is, hogy időnként hasmenésed lesz, amit persze eleve nehéz elkerülni egy ilyen életmóddal), nagyon finom dolgokat találhatsz szinte minden sarkon, fillérekért.

– Átlagosan mennyit maradtatok egy helyen? Volt-e példa arra, hogy valahonnan nehezetekre esett elindulni, vagy épp annyira nem jött be, hogy idő előtt továbbmentetek?

– Az utazásunk első felét az önkénteskedési lehetőségek határozták meg. Ehhez a már említett Workaway appot javasoljuk, mert az a legsokoldalúbb a versenytársai között. Általában 5-7 napot preferáltunk eltölteni egy helyen önkénteskedéssel, mert az az idő számunkra elég volt arra, hogy megismerjük a szállásadóinkat és új potenciális barátokra tegyünk szert, tanuljunk valami újat és minőségi segítséget is tudjunk nyújtani, de nem gátolt meg minket abban, hogy lássunk is valamit az 1 ország - 1 hónap felosztásban.

Amikor úton voltunk, általában nem pihentünk meg több napra, kivéve amikor valakivel nagyon összebarátkoztunk, és szívesen maradtunk egy kicsit a társaságában. Az egyhuzamban stoppolásokat pedig igyekeztünk maximum 3-4 napra lerövidíteni, mert számunkra az volt már a határ, hogy mennyi ideig lógunk szívesen a levegőben. Ezalatt értjük azt, hogy ezeken a napokon nem tudtuk, ki vesz majd fel (mennyire lesz szórakoztató vagy fárasztó), meddig jutunk el, tudunk-e enni. Ha igen, mikor és mit (Tobi allergiás a gluténra, úgyhogy az még egy plusz kihívást jelentett olykor), valamint hol, milyen formában alszunk.

Az út második felét pedig már a távmunka határozta meg, mivel heti 2 napot dolgoztunk, így azokra a napokra álltunk meg vagy Couchsurfing-gelve vagy valami olcsó hostelben, ahol volt wifi. A trip folyamatos új izgalmai miatt igazából nem nagyon volt olyan hely, ahonnan nehéz volt távozni, vagy ha valami nagyon tetszett, esetleg elfáradtunk vagy lebetegedtünk, akkor maradtunk egy kicsit tovább. Ez az egyik csodálatos dolog a “lassú utazásban”, hogy az ember megengedheti ezt magának. Nagyon sok hely van viszont, ahova szeretnénk egyszer visszamenni, és reméljük, hogy az új barátaink is jönnek majd látogatóba valamikor...

Egyszer fordult csak elő, hogy idő előtt távoztunk, de azt is tudtuk már nagyjából az elején. Bolíviában a hostelben, ahol lényegében éhbérért dolgoztunk, legalább 2 hétig akartak minket foglalkoztatni, és nem voltak nyitottak az 1 hetes, rövidebb időtartamra. Sajnos azonban amellett, hogy nehézkesen jöttünk ki az összegből, amit kaptunk, a tulajdonos borzasztóan is bánt velünk. Lekezelt minket, a vendégek előtt becsmérelt, és sosem köszönte meg a munkánkat, pedig mindketten lelkesen dolgoztunk, és a vendégektől rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Volt ott egy másik önkéntes pár is, akik 1 nap után el is tűntek, mert nem voltak kíváncsiak ezekre a munkakörülményekre. Így aztán a mi eredetileg javasolt 1 hetünk letelte után szedtük a sátorfát, elbúcsúztunk, és útra is keltünk. A tulajdonos még utánunk eresztett valami káromkodást a végén a biztonság kedvéért, csakhogy ne hazudtolja meg önmagát.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára, hogy folyamatosan együtt voltatok, ráadásul csupa új, ismeretlen helyen? Voltak hullámvölgyek?

– Őszintén szólva, a karantén alatt hónapokig ugyanabban a lakásban ragadni Londonban, ahol az utazás megkezdése előtt együtt laktunk, sokkal nagyobb kihívást jelentett. Valószínűleg az a tény, hogy folyamatosan új helyeken jártunk együtt, életben tartotta a kaland érzését és izgalmassá tette az utat. Mivel mindketten nagyon megszoktuk – és élvezzük is – az egyedüllétet, persze volt néhány alkalom, amikor elegünk lett. De amikor ennyi időt töltesz együtt valakivel útközben, tudatosabbá válik a dinamikátok, így könnyebben tudtunk teret adni a másiknak, ha arra volt szükség.

Összességében közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha, határozottan jobb barátok és csapatjátékosok lettünk. Ez a fajta utazás tényleg lebontja a határaidat és minden olyan tabut, ami korábban megvolt a kapcsolatodban, mert néha nagyon nyers kihívásokkal kell szembenézned, amikor csak túl akarsz élni egy szituációt.

– Nem volt megterhelő egy idő után, hogy nincs egy biztos pont, ahová hazamehettek, hanem folyamatosan változik az aktuális otthonotok?

– Egyértelműen! Főleg Tobinak, aki kicsit jobban rabja a rutinjainak.

Sokszor ott volt az a szinte eufórikus érzés, amikor úgy éreztük, soha nem lehet betelni az utazással, a stoppolással, a folyton új emberekkel való találkozással és az új helyszínekre való eljutással. Aztán időnként ott volt a "Mi a fenét csinálok itt?!" érzés, amikor úgy tűnt, mintha végtelenül és céltalanul szelnénk át a kontinenst.

Ez persze valamennyire várható volt: amikor hosszabb ideig utazol, anélkül hogy tudnád, mikor mész haza, valószínűleg olyan helyzetekbe kerülsz, ahol megkérdőjelezed a motívációidat, sőt akár a létezésedet is. Van egy varázsa annak, hogy soha nem tudhatod, mi van a sarkon, ugyanakkor rendkívül fárasztó is, főleg egy 5 napos folyamatos stoppolás után. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy egy időre abbahagyjuk ezt a fajta életformát. Ennek ellenére 2022-ben egyetlen dolgot sem bántunk meg!

– Január elején posztoltatok arról, hogy egy időre ennyi volt. Hogyan tovább innentől, folytatjátok-e később, mik a terveitek addig?

– Egészen pontosan egy évig voltunk úton: 2021. december 31-én hagytuk el Budapestet, és Andi 2022. december 31-én indult el a dél-amerikai kontinensről, Tobi pedig január elsején, hiszen a repjegyek ugyebár akkor a legolcsóbbak. Andi most éppen Ázsiában, majd Afrikában folytatja az önkénteskedést, specifikusan szexuális visszaéléssel foglalkozó non-profit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással és mentális jóléttel (mental health) kapcsolatos workshopokkal. Tobi pedig visszatért Svédországba, ahol tovább építi karrierjét a zeneiparban, mint label manager (PR & marketing), hangmérnök és zeneszerző. Néhány hónap múlva pedig ismét egy városban szeretnénk majd élni Európában, de még nem tudjuk pontosan, hogy hol.

A következő években szeretnénk egy kicsit stabilizálódni az életstílusunk tekintetében, de az előző év tanulságait beépítve ebbe. A későbbiekben mindenképpen szeretnénk folytatni majd a kalandozást, viszont akkor már remélhetőleg családos és kevésbé (vagy másként) őrült formában, például egy karavánnal utazgatva Ázsiában, vagy családosan önkénteskedve Afrikában.

Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

Címlapról ajánljuk

UTAZZ

Négy új városba indít járatokat a Wizz Air októbertől

A légitársasággal 62 millióan utaztak a március 31-gyel véget ért pénzügyi évben.

Maier Vilmos, képünk illusztráció, fotó: Unsplash/Даниїл Кишковар - szmo.hu
2024. július 25.

A Wizz Air négy új járatot indít az ősszel a budapesti géppark bővítésének köszönhetően:

októbertől közvetlenül elérhető lesz repülővel Genova, Girona, Marrákes, decembertől pedig Memmingen,

írja az MTI a légitársaság közleménye alapján.

Emellett a Wizz Air több népszerű útvonalon is növeli járatai gyakoriságát, egyebek mellett Tel-Aviv, Isztambul, Milánó, Berlin, Madrid, Athén és Glasgow irányába bővülnek a járatok.

Közleményük szerint a bővítés következtében a téli szezonban a légitársaság budapesti kapacitása az előző év azonos időszakához képest több mint 30 százalékkal nő. Ennek eredményeképpen a Wizz Air piaci részesedése 41 százalékkal emelkedik, erősítve a légitársaság piacvezető szerepét Magyarországon.

A hamarosan 17-re bővülő budapesti gépparkkal az idén összesen csaknem 7 millió utast szállíthatnak Budapestre és Budapestről. A közlemény idézte Valeria Bragarencot, a Wizz Air kommunikációs menedzserét, aki szerint a folyamatos hálózatbővítés bizonyítja, hogy a cég továbbra is elkötelezett a magyar piac iránt.

Kapcsolódó

A Wizz Air késése miatt Milánóban ragadtak a Budapestre tartó utasok

A milánói reptéren rekedt utasok csak az információs táblákról próbálták kitalálni, hogy mi történik, mivel a Wizz Air csak este 11 körül küldött egy emailt a késésről. Végül a reptér dolgozói nyújtottak segítséget az utasoknak.

A Wizz Air jelenleg 220 Airbus A320 és A321 típusú repülőgépből álló flottát üzemeltet. A légitársaság 62 millió utas preferált választása lett a március 31-gyel véget ért 2024-es pénzügyi évben.

A Wizz Air korábbi közlése szerint bevétele 134 százalékkal, 3,896 milliárd euróra emelkedett a tavaly március 31-én zárult üzleti évében. A kamatok, adófizetés és értékcsökkenési leírások előtti eredmény (EBITDA) 134,3 millió eurót ért el, míg a megelőző üzleti évben 23,3 millió eurós veszteséget könyveltek el. A cég nettó vesztesége a 2021/2022-es 642,5 millióról 535 millió euróra csökkent.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ

Rejtett gyöngyszem Budapest közelében - a zsámbéki Szépia Bio & Art Hotel****-ben jártunk

Ebben a festői szépségű környezetben igazi élmény feltöltődni.

Szponzorált tartalom (x) Fotók: Nagy Boglárka - szmo.hu
2024. július 17.

Városnéző túrákra nemcsak Budapesten mehetünk, hanem a fővároshoz közeli helyeket is érdemes akár több napra felkeresni.

Az egyik ilyen a festői szépségű Zsámbék, ami valódi ékszerdobozként bújik meg a Zsámbéki-medence északnyugati szélén.

Budapestről alig 30-45 perc alatt érhetsz oda autóval, de Kelenföld vasútállomásról és a Széll Kálmán térről tömegközlekedéssel is jól megközelíthető hely, így az autóhiány sem állhat a kirándulás útjába.

A város tele van látnivalóval, kulturálisan gazdag, békés-romantikus hangulatú utcáin felüdülés volt a séta. Leghíresebb látnivalója a Zsámbéki Romtemplom, amit rövid ott tartózkodásunk okán mi sem szerettük volna kihagyni. A premontrei kolostort még a 13. században építették, és az évek során a pálosok is megfordultak itt, de török kézen is volt, majd a 17. század végén a Zichy család tulajdonába került, végül az 1763-as földrengés során teljesen leomlottak a falai. A templomrom műemlék, de bárki által látogatható és fantasztikus élmény.

Teljesen magába szippantja az embert a történelem, ahogy a monumentális falak, tornyok között sétál.

Habár a látványosság talán az egyik legszebb nevezetesség egész Magyarországon, a látnivalók sorának itt nincs vége. Nekünk most csak egy kisebb délutáni sétára volt lehetőségünk, de miután eltöltöttünk az évszázados romok között egy kis időt és kirándultunk kicsit a városban rájöttünk, hogy egy teljes nap is kevés lenne, hogy felfedezzünk mindent. Éppen emiatt is fogunk még megannyiszor visszalátogatni ide!

Szépia Bio & Art Hotel****

Pihenni és feltöltődni érkeztünk a városba, emiatt esett a választásunk a térség első számú 4 csillagos wellness és konferencia szállodájára, a Szépia Bio & Art Hotel****-re, ami Zsámbék központjában található. 2009 májusában nyitotta meg kapuit és az M1-es autópályától mindössze 5 km-re található szálloda azóta a régió kedvelt tréningszállodájává vált. Hét konferenciatermének adottságaiból adódóan ideális helyszín konferenciák, tréningek, bankettek, állófogadások, bálok, esküvők és egyéb céges illetve családi rendezvények megtartására. Az emeleten külön bár áll a vendégek rendelkezésére és az erkélyről gyönyörű kilátás nyílik a zsámbéki Romtemplomra. Nemrég egy projekt keretében új szárnyat alakítottak ki, ezáltal 27 szobával bővült a hotel, ezzel is lehetőséget adva a nagyobb társaságok elszállásolására.

Persze nem csak társaságok részére ajánlott itt a pihenés! Szuper kikapcsolódás párok, családok részére is, hiszen a sokszínű wellness és a rengeteg sportolási lehetőség a család minden tagja számára felejthetetlen élményeket ígér.

Művészet

A szállodához érve az első pillanattól fogva érezni lehet a sajátos hangulatát. Az épület modern és stílusos, mégis otthonos atmoszférával rendelkezik. A belső terekben a művészet és a design szerves egységet alkotnak, és minden sarokban inspiráló alkotásokra bukkanhatunk. A hotel egyfajta élő művészeti galériává válik, ahol a vendégeknek lehetőségük van megcsodálni és belesimulni a kreatív kavalkádba. Látogatásunk során kiderült, hogy a művészeti vonalat többek között a tulajdonos család művészettel is foglalkozó tagjainak festményei, műalkotásai biztosítják. Állandó és időszaki kiállítások is vannak itt és a szálloda üzletében megvásárolhatók a helyi képzőművészek alkotásai.

Szobák

A környezettel és design elemeivel azonnal elvarázsolt a szálloda, de engem a szobába lépve ért az igazi meglepetés. Minket az újonnan kialakított szárny egyik Deluxe szobájában szállásoltak el, ami a modern berendezésével, hangulatos színvilágával és kényelmes ágyával azonnal elnyerte a tetszésünket. Az erkélyünkről pedig csodás kilátás nyílt a kültéri medencére és a több hektárnyi zöld területre.

Az egész évben könnyen megközelíthető hotel, 65 db két ágyas szobával rendelkezik, melyből 26 db deluxe, 18 db standard, 14 db standard plusz, 4 db bio komfort, 1 db superior, valamint 2 db mozgáskorlátozott vendégek számára van kialakítva.

Aktív kikapcsolódés és sokszínű wellness

Én az aktív pihenők táborát erősítem, emiatt izgatottan vártam házon belül milyen sportolási lehetőségek tárháza nyílik meg előttem. Nem ért csalódás, annyi lehetőség volt, hogy ott tartózkodásunk alatt ki se tudtam próbálni mindent. Ha edzeni támadt kedvünk használatba vehettük a wellness részlegben található fitnesz termet. Emellett a szálloda kertjében található négy salakos teniszpálya is rendelkezésünkre állt, amelyből egyébként kettő a téli szezonban fűtött légsátor alatt üzemel. Itt található a füves futballpálya is, ahol éppen kisgyerekek játszottak. Bent két squash pálya, az első emeleten pedig két bowling pálya és egy csocsó várja a sportolás szerelmeseit. A szálloda bárja itt található a bowling pálya mellett, ez a Bowling Bár, ahonnan üdítőt, kávét és alkoholos italokat is tudtunk kérni.

Mivel azért mégiscsak pihenni érkeztem, az úszómedencéket sem hagytuk ki. A szálloda sokféle lehetőséget kínál a testi-lelki felfrissülésre is. Található a komplexum külső területén egy 21-23 fokos kültéri medence, amely a nyári időszakban üzemel. Továbbá egy 10 méter hosszú beltéri medence (28-30 fokos), jacuzzi, merülő medence, finn szauna, gőzkabin, infrakabin és sószoba is kialakításra került.

Nyárfás Étterem

A vacsorát és a másnapi reggelit is a szálloda éttermében, a hangulatos Nyárfás Étteremben töltöttük, illetve volt szerencsénk, hogy érkezésünk során az ebédet is itt fogyasszuk. Nem győztük végigkóstolni a svédasztalos kínálatot. Semmit nem akartunk kihagyni, hiszen már az első fogás után világossá vált, mennyire precízen összeállított, finom ételekről van szó.

A Nyárfás Étterem 130 fő befogadására alkalmas, mely kibővül még a külső terasszal, ami további 60 fő számára biztosít helyet. Az étterem tágas belső tere már önmagában kedvet csinál az étkezéshez. Jó idő volt, így kihasználtuk, hogy tavasszal már a teraszon is elfogyaszthattuk az ételeinket. Volt választék, mind a reggelinél, mind pedig a vacsoránál, és ez abszolút nem ment az ízek rovására. Érezhető volt, hogy kiemelt figyelmet szenteltek az egészséges táplálkozásnak, a reform konyhát kedvelőknek, a vegetáriánus életmód követői, sőt a vonalaikra vigyázó vendégek is bátran fogyaszthattak.

A Szépia Bio & Art Hotelben eltöltött nap tökéletes egyensúlyt teremtett a kényelem, a kényeztetés és az aktív kikapcsolódás között. A szálloda modern felszereltsége, a barátságos személyzet és a festői környezet mind hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen feltöltődve és elégedetten távozzak. Ha egy különleges élményre vágysz Budapest közelében, Zsámbék és a Szépia Bio & Art Hotel kihagyhatatlan úti cél.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ

Antalyai rémálomjárat: így várt 39 órát egy anyuka két kisgyerekkel Ferihegyen a Törökországba induló repülőgépre

Az első becsekkolás még rendben zajlott. Nem tudják viszont, hogy hogyan térítik majd meg a taxiköltségeket, a szállást és a késés miatti egyéb kellemetlenségeket.

Fotó: MTVA/Bizományosi: Balaton József - szmo.hu
2024. július 07.

Mint már mi is beszámoltunk róla, 39 órás késéssel indult egy repülőgép a Liszt Ferenc Repülőtérről Törökországba.

Az utasok között ott volt Katalin is, aki két fiával indult nyaralni, és most, hogy végre megérkeztek az antalyai hotelbe, a Blikknek mesélt a nem mindennapi utazásról.

Katalin, valamit öt és tízéves fia először látják a tengert. Egy szokványosnak mondható nyaralásra indultak az ITAKA Utazási Iroda szervezésében, amikor elkezdődtek a problémák.

Az első becsekkolás rendben zajlott, de hamarosan kiderült, hogy hosszú várakozás vár rájuk.

Az első órákban a feszültség fokozódott, a harmadik óra után az utazók utalványokat kaptak, amiket a reptéren válthattak be. Katalin így emlékszik vissza:

„Elkezdték osztogatni ezeket a kis papírokat, de alig 1-2 üzletben lehetett ezt levásárolni, amik egyébként este 9-kor vagy 10-kor zártak, és nyilván le voltak rabolva. Tehát ott álltam este fél kilenckor, és a gyerekeimnek tudtam venni vacsorára egy kis kekszet, meg csokit.”

A műszaki meghibásodás híre hamar elterjedt, de biztos információt senki sem kapott. Az indulási időpontot folyamatosan tolták, és Katalin a bőröndök kirakodásánál már tudta, hogy aznap nem repülnek:

„Mondtam a férjemnek, hogy ez a repülő ma már nem megy velünk sehova. Akkor közölték is velünk, hogy mindenki szedje össze magát, és mehet vagy egy szállodába, vagy ha akar, akkor haza. Másnap 11:20-kor indulna a repülő, így szombaton 9:20-ra legkésőbb ismét kint kellett lenni a reptéren, hogy újra becsekkoljunk.”

Katalinék másnap felkészültebben érkeztek a reptérre, de az utasok száma már csökkent, sokan feladták az utazást.

„A hangulat folyamatosan nagyon ingadozó volt, mindenkit feszültté tett ez a helyzet, azonban a gyerekek kezelték a legjobban”

– mesélte Katalin. Fiai meséket néztek és összebarátkoztak a többi várakozó gyerekkel.

Katalin egy másik Antalyába induló géphez ment, ahol látta, hogy egy óra késéssel ugyan, de az utasokat beszállítják:

„Ott megkérdeztem »ez meg mi«? És mondták, hogy hát egy órát késnek, de mennek Antalyába. Azt is hozzáfűzték, hogy úgy tudják, mindegyik utas szintén az ITAKA Utazási Iroda szervezésében érkezett. Ekkor gurult el a gyógyszer mindenkinél...”

Vasárnap délelőtt 11-ig adtak maguknak időt, hogy ha nem indulnak, alternatív nyaralást keressenek. Végül vasárnap 7:01-kor már a gépen ültek és várták az indulást. A család épségben megérkezett és már élvezik a hotel kényelmét. Bár a nyaralás csak négy napig tart, örülnek, hogy végre ott vannak.

Katalin azonban már előre izgul a pénteki visszaút miatt,

nem tudják, hogyan térítik meg a taxiköltségeket, a szállást és a kellemetlenségeket.

Kapcsolódó

Megszólalt a kormányszóvivő a reptéri káoszról: Elvárható a légitársaságoktól, hogy tartsák a menetrendet, ha nem, fizessenek kártérítést

Vitályos Eszter azt is elmondta, hogy a kormány közbenjárása ereményeként a Budapest Airport gondoskodó helyeket hozott létre a várakozó utasoknak. Jelenleg több fogyasztóvédelmi eljárás is folyamatban van légitársaságokkal szemben.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ

Kalandok földön, vízen, levegőben – a Mátrában, az Oxygen Adrenalin Parkban jártunk

Gyakran fejtörést okoz a családoknak, hogy milyen helyen tudnának egy programdús, kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes napot eltölteni. Gondoltunk egyet, és felkerekedtünk, hogy leteszteljük a Mátra hegyeinek ölelésében, Sástón található Oxygen Adrenalin Park attrakcióit. Spoiler: nem csalódtunk!

Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2024. július 12.

Különleges környezetben, egy volt kőbánya helyén terül el az Oxygen Adrenalin Park, aminek már a neve is árulkodó – itt ugyanis bőven akad izgalom. Első utunk rögtön a canopy-hoz vezetett. Az oda-vissza 230-230 méter hosszan átívelő alpesi csúszdán kb. 30 m magas drótkötélen csúsztunk a szakadék fölött, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a tájra. Aki inkább a szomszédos függőhídról csodálná meg ezt a kilátást, az ezt is megteheti, de vigyázat, a híd kissé mozog!

A legnagyobb adrenalinlöketet egészen biztosan az óriáshinta szolgáltatja. A 20 méteres szabadesés után percekig a katlan felett hintázhatunk. Ez a Közép-Európában egyedülálló játékelem semmihez nem hasonlítható élmény, mindenképpen érdemes kipróbálni.

Ha ezek után sem untuk meg a pörgést, és még mindig szeretnénk egy kis sebességet magunkénak tudni, akkor irány Magyarország legmagasabban fekvő bobpályája, ahol a panorámát is megcsodálva, majd az erdőben kanyarogva csúszhatunk le a majd’ 1 km-es pályán, akár párban, akár egyedül.

Az Oxygen Adrenalin Parkban a víz közelségét sem kell mellőzünk, a fákkal szegélyezett tavon nem csak a tavirózsák kaptak helyet, hanem számos játékelem is: elektromos jetski, kalózhajó, vízi akadálypálya, tutaj és sokak kedvence, a water roller.

A kisebbek olyan további élményelemekkel is szórakozhatnak, mint a quad, a toronycsúszda vagy a légvár, de ez közel sem minden – ide ki sem fér az a sok-sok játék, ami a gyerekek rendelkezésére áll.

Az étteremben elfogyasztott finom ebéd után még felültünk az Oxygen Expressre, a félóránként közlekedő kisvonatra, hogy egy utolsó pillantást vessünk a Parkra.

Végül stílszerűen a libegővel távoztunk, így újfent a panorámában gyönyörködve ereszkedtünk le a közeli Sástóhoz.

Tipp: Július 13-án, szombaton immáron már kilencedik alkalommal rendezik meg a Libegők Éjszakáját, így ekkor a Mátra Libegő meghosszabbított nyitvatartással, 10-24 óráig üzemel. Részletek a Facebook eseményben.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk