Beleszerettek a lerobbant Kéktornácos-házba, igazi gyerekparadicsomot varázsoltak belőle
Polány egy hangulatos község Somogy megyében, fél óra járásra a Balatontól. Az Árpád-korban már lakták, az első templomát 1338-ban szentelték, Szent Mártonnak. A török időkben – sok más településhez hasonlóan – a falu kiürült, elpusztult. A 18. században németeket telepítettek be, így újra élet költözött a vidékre.
A község ma csendes, békés életet él, ahol állt egy régi, százötven éves ház, már igen lepusztult állapotban. De most életre kelt, mert egy fiatal család az internetet bújva beleszeretett a szomorú épületbe, mert belelátták mindazt, amit – eddig máshol – kerestek.


"Ezzel mit fogunk kezdeni?"
Sem Eszter, sem férje nem gondolkodott Somogy megyében. A most Szentendrén élő család más vidékekről származik. De keresgéltek egy „lakot”, ami szép helyen van, jók az adottságai, és csendes, békés helyen áll. Az interneten eladó házakat nézegettek, és eléjük került a lepusztult „kéktornácos ház”. Látva, hogy hol áll, tovább is görgettek. De a kép annyira tetszett nekik, hogy aztán rákerestek a településre.
Végül úgy döntöttek, hogy legalább megnézik - az még nem kerül semmibe. Ám Hanna lányuk épp ekkor született, így az első szemlézésre Eszter párja indult el. Mikor a kislány két hónapos lett, felkerekedtek együtt egy újabb találkozásra. Az első szembesüléskor Eszter első gondolata az volt: „te jó ég ezzel mit fogunk kezdeni?”

A Kéktornácos-ház akkoriban még őrizte előző tulajdonosa, Csepregi néni életének emlékeit. A szobában szalmával tömött ágy állt, nem volt fürdő és wc.
A nagyparaszti házban két külön szoba és három egymásba nyíló kis szobácska volt. De látszott, hogy mit lehetne belőle kihozni.
Sikerült egy helyi "multifunkci" embert találni
Az átalakításban nem volt vita, szerencsére Eszter és férje ízlése megegyezik, tudták, hogy egyszerű, letisztult, világos dolgokat szeretnének. A színek közül a kék, a fehér és a szürke lett a domináns, ezek az egész házon végigfutnak. Elképzelésük az volt, hogy a régi és a modern dolgokat összhangba hozzák. A színekben, az anyagokban, a textilekben, burkolatokban is erre törekedtek. Az apró finomságok a fotósként dolgozó háziasszonytól származnak. Elmesélte, hogy bújta a pinterestet és gyűjtötte az ötleteket. A hangulatos lámpák pedig édesapja műhelyéből valók.


A ház teljes felújítását, a tetőcserét, aljzatbetonozást, a falak megerősítését, bontást, új falak építését egy helyi vállalkozó csinálta meg. Sikerült egy igazi "multifunkci" embert találniuk erre, aki a tornácon kívül mindent megcsinált. Nekik a takarítás, bútorok összeszerelése, a kerti munkák és a tornác, kerthelyiség festése maradt. Ezen felül téglából és a régi tornác gerendáiból maguk építettek utat a kertben. Eszter ma már viccelődve meséli, hogy még murvát is terített.
„Emlékszem, amikor a létra tetején állva este 10-kor, laza fröccsöt szürcsölve nyomtuk a festést, míg Hanna a nagymamáéknál volt.”



A régi dolgokból is igyekeznek megőrizni, amit lehet. A tornác eredeti deszkáiból készült például az előszobai fogas. Dekorációnak pedig egy régi Somogy megyei térkép is felkerül a falra, amelyen a nevezetességeket is bejelölik.
A ház mellett van kis konyhakert is, ahol friss fűszerek állnak rendelkezésre a főzéshez.
A "városi"gyerekeknek ez egy paradicsom
A család beleszeretett a helybe, így minden szabad hétvégéjüket itt töltik, idén a Húsvétot, tavaly pedig Eszter születésnapját is itt ünnepelték a teljes családjával (18 fő).
Azt mondják, hogy a nyugalmat szeretik a legjobban. Hihetetlen csend van a környéken, leszámítva a madarakat, békákat, tücsköket.
A házat pedig úgy rendezték be, hogy a kisgyerekkel is kényelmes legyen. Megvan minden, ami egy babás nyaraláshoz szükséges. Bébiétel melegítő, rácsos ágy, bili, babahinta, homokozó, kerti játékok, benti játékok stb.



A házban vendégeket is fogadnak, főleg családosokat. Elsősorban azok jönnek, akik az ilyen nyugalmas helyen szeretnének pihenni, szeretnék megismerni a vidéki életet. Volt olyan vendég is, aki azt újságolta, hogy
a szomszéd elvitte a gyerekeket traktorozni.
Egy "városi" gyereknek hatalmas élmény az ilyen. De van, hogy kismalacot, kisbárányt, kiscicát simogatnak. Az utcán akár két órán át lehet úgy aszfalt-rajzolni, hogy senki nem jár arra. De nagy élmény mindenkinek, ha megérkezik a mobilbolt, vagy a mobilcukrászda. A felnőttek pedig szívesen borozgatnak este, miközben a kerti kemencében sütnek, főznek. Az éjszakai pihenés pedig - egy ilyen nap után - garantált.
A környék tele van izgalmas felfedezni valókkal
A környéken sok érdekesség van a kicsiknek, de a nagyok is találnak bőven látnivalót. A háziak egyik kedvence a Katica Tanya, ami hatalmas élmény a gyerekeknek. Van itt kültéri és beltéri hatalmas csúszdapark, állatsimogató, vízi-játszótér is. A másik kedvencük a Deseda-tó, ahol egy kis félszigetre egy híd vezet be. És itt van egy csodás arborétum, és kalandpark, hihetetlen állat és növényvilággal, legutóbb a hídról egy 30 cm-es ékszerteknőst láttak.
Eszter és férje úgy döntöttek, hogy a Kéktornácos-házat megosztják más kisgyerekes családokkal is, így aki szeretne kikapcsolódni a hétköznapi mókuskerékből, annak lehetősége van hozzájuk ellátogatni.

És hogy mi is a ház és a környék varázsa:
„Azért szeretünk lejárni, mert ott valahogy minden lelassul, sokkal többet nézünk egymás szemébe, sokkal többet beszélgetünk, játszunk, a friss levegőn elfáradunk, nagyokat alszunk”
– mondta Eszter.


A Kéktornácos-házról bővebb információkat és még több képet ITT találsz
Eszter fotóit ITT nézheted meg