A Duna hordta partra a leghátborzongatóbb temető halottjait
A Névtelenek Temetője Simmeringben, Bécs 11. kerületében, az Alberni kikötő mellett van. Nem csak egy, hanem két temető is volt itt, mára csak az egyik maradt fenn.
Az idők során meglepően sok holttestet hozott partra a Duna Albernnél. A felismerhetetlen halottakat névtelenül földelték el, de a mai napig megemlékeznek róluk: a halottak napja utáni első vasárnapon emlékünnepet tartanak.
Az első temetőt 1840 és 1900 között használták
1840-ben volt itt az első temetés: egy Dunában talált névtelen vízi hulláé. Egy örvény ezen a helyen vetette ki a hordalékkal együtt a vízi hullák gyakran felismerhetetlen testét, akiket így lehetetlen volt azonosítani.
Ezeket a testeket - a szokásos temetés helyett - 1 méter mélyre, hang és ének nélkül temették el. Így jött létre az első temető, amelynek területét rendszeresen elöntötte a víz.
A Duna 478 áldozata nyugszik benne.
A második temető 1900 óta, még napjainkban is látogatható
Albin Hirsch simmeringi elöljárónak köszönhető, hogy 1900-ban a simmeringi kézművesek önkéntes hozzájárulásával az árvízvédelmi gát mögött egy második temetőt is alapítottak, amely máig gondozott és megközelíthető állapotban van.
1935-ben a temetőt a védgát megerősítési munkái közben kiegészítették egy kőfallal és temetőkápolnával (Feltámadáskápolna).
Amikor 1939-ben az Alberni Kikötő és a gabonasilók megépültek, a Duna folyó áramlási viszonyai megváltoztak és többé nem merültek fel holtestek.
Összesen 104 vizihullát földeltek el itt, ebből mindössze 43-at tudtak azonosítani, a többi kereszten az áll: "névtelen".
Az utolsó temetés hivatalosan 1940-ben volt, ám az egyik kereszten az 1953-as évszám olvasható.
Albernt 1938-ban Bécshez csatolták, 1940 óta pedig a Duna ismeretlen halottait a Bécsi Központi Temetőben temetik el. Ezért maradt a Névtelenek Temetője részben üresen.
A Névtelenek Temetőjében minden halottat szép fakoporsóban temettek el, amit egy asztalosműhely ajánlott fel.
A korábbi önkéntes sírásó Josef Fuchs a temetőt haláláig nagy odafigyeléssel gondozta, az ő munkájának köszönhető, hogy a temető a mai napig szép állapotban van. A sírok jelöléséhez ő használt egyszerű vaskeresztet fehér Krisztus-szoborral.
Munkájáért Bécs tartománytól arany szolgálati érmet kapott. Követői a temetőt szintén önkéntesen, minden hivatalos támogatás nélkül gondozzák tovább.
A helyi halászegyesület minden halottak napja utáni első vasárnap emlékünnepet tart. Koszorúkból és virágokból egy tutajt készítenek amelyet leúsztatnak a Dunán, ezzel emlékeznek sodródó vizihullákra.
Ma a Duna-szabályozás és a Freudenaui Erőmű miatt ritkán sodródik a partra holttest. Ezeket rögtön a megtalálás után a közeli Központi Temetőbe szállítják. Az utolsó dokumentált eset 2004 novemberében történt, akkor egy asszony testét találták meg.
Kedvelt turista-célpont lett
A temető egy "titkos tipp" a turistáknak, amihez hozzájárult, hogy a Mielőtt felkel a Nap című amerikai drámában is látható.
1982-ben Georg Schmidt osztrák író regénye Névtelenek Temetője címmel jelent meg és a temető az osztrák írónő, Lilian Faschinger Bécsi Passion című regényének egyik színhelye. Hans Vollschlägers Szív avagy az Adams eset című regényében is bemutatja a Névtelenek Temetőjét és egyes sírjait.
A német-osztrák L'ame Immortelle zenekar Namenlos dala is a temetőről szól.
A kikötőigazgatóság korábban megpróbálta a temető területét megszerezni a kikötő bővítéséhez, de ezt akkor sikerült elkerülni, és ma már ez az elképzelés lekerült a napirendről. 1957 óta a temető Bécs város kultúrális osztályának védelme alatt áll, az itt található kápolnát 1987-ben a fel is újították.
Fotók: Kövesdy Ildikó
Ha szívesen ellátogatnál ide, oszd meg barátaiddal a cikket!
