Ne büntessük a gyereket, inkább vizsgáltassuk ki – az éjszakai bepisilés, mint családi ügy
Nagyon gyakran szégyenkezve számolnak be arról a szülők, hogy idősebb gyereküknél (6-10 évesek) még gyakran előfordul az éjszakai bepisilés (enuresis nocturna). Mielőtt elkezdeném bemutatni az éjszakai bepisilés családi vonatkozásait, fontos tisztázni néhány alapfogalmat.
Klinikai értelemben enuresis nocturnáról vagyis éjszakai bevizelésről (nappaliról is) akkor beszélünk, amikor 5 évnél idősebb gyereknél áll fenn tartósan és gyakran az éjszakai bepisilés.
Az éjszakai ágybavizelés lehet primer, abban az esetben, ha sosem volt még a gyereknél olyan hosszabb időszak, amikor ágytiszta lett volna. Szekunder éjszakai bepisilésről pedig akkor beszélünk, amikor hosszabb száraz időszak után ismét jelentkezik a gyereknél a bepisilés. Ez utóbbinál sokkal valószínűbb a pszichés háttér, mindamellett, hogy lehet a családban genetikai esendőség is. Ezen felül a nem megfelelő toalett-tréning rítusok is károsak lehetnek. Ilyen lehet, ha túl korán vagy túl erőszakosan történik a szobatisztaságra szoktatás.

Az első és talán egyik legfontosabb szabály,
hogy ne kezdjük el a bepisilés miatt büntetni a gyereket vagy lekicsinylő megjegyzéseket tenni rá
(„a Pisti még csak 3 éves, de már ő sem pisil be”, „a te korodban ez már nagyon ciki”, ha bepisilsz nincs tabletezés egy hétig” és hasonlók...). Amellett, hogy nem fogja elmulasztani a problémát, még jókora szorongást és szégyent is kialakítunk a gyerekben. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a gyerek éber tudatállapotban úgy dönt, hogy ő most akkor jól ágyba vizel, hanem arról, hogy nem ébred fel a pisilési ingerre, és már kész a baj, amikor észleli a problémát.
Mielőtt elkezdenénk foglalkozni a bepisilés esetleges pszichés aspektusaival,
az első lépés mindig az organikus kivizsgálás
vagyis, hogy van-e valamiféle testi oka az ágybavizelésnek.
* Az antidiuretikus hormon eltérései, ami a vese által kiválasztott vizelet mennyiségét befolyásolja,
* A hólyagkapacitás életkori átlagtól való elmaradása
* vagy a magasabb ébredési küszöb, ami miatt nehezebben ébreszthető a gyerek.
Miután a háziorvos segítségével kizártuk a szervi hátteret, el kell kezdeni foglalkozni a pszichés aspektusokkal.
Éjszakai bepisilés és egyéb pszichés zavarok
A kutatások azt mutatják, hogy az éjszakai bepisiléssel küzdő gyerekek és serdülők esetében kettő-négyszer nagyobb a társuló pszichés zavarok esélye. A legerősebb kapcsolat a másodlagos enuresis esetén jellemző, és gyakoribb, hogy externalizáló (kifelé megjelenő tünetekkel járó) zavarokkal jár együtt. ilyen például az ADHD. Emellett, ezeknél a gyerekeknél gyakoriak az érzelmi és viselkedési problémák is. Ez utóbbiak egyébként rendszerint hirtelen javulni kezdenek, ahogy egyre gyakoribbak a száraz éjszakák, ami által javul a gyerek önbecsülése.

Családi dinamika és ágybavizelés
Az enuretikus (bepisilő) gyerekek egy részénél viszont nem segítenek a kézzel fogható vagy egyértelműnek tűnő megoldások.
Mikor a család már túl van a testi okok kizárásán és nincs markánsan megjelenő pszichés nehézség, előtérbe kerül a tanácstalanság. Minél nagyobb a gyerek, annál több lemondással vagy nehézséggel jár a bepisilés. Kimaradnak a barátoknál alvások, a táborok és az osztálykirándulások, mert a gyerekek félnek, hogy a kortársak megtudják, hogy ebben a korban még mindig nehézségük van ezen a területen.
A szülők sokszor akkor jutnak oda, hogy családilag kérjenek segítséget, amikor már minden egyéb módszer csődött mondott, és egyre erőteljesebbé válik az a gondolat, hogy a gyerek bepisilése összefüggésben állhat egy családi nehézséggel.