Ne büntessük a gyereket, inkább vizsgáltassuk ki – az éjszakai bepisilés, mint családi ügy
* Leggyakrabban
a kistestvér születését követően
számolnak be a családok visszaesésről a szobatisztaság terén, hiszen a megváltozott szokások, a családdinamika időleges felborulása komoly feszültséget okozhat az idősebb gyerekben.
* Ugyanígy nehezített időszakok a gyerek életében bekövetkező markáns változások, mint például az iskolakezdés.
* Szintén jól megragadható, gyakori kiváltó a komoly házastársi feszültség,
amely következtében a gyerek a benne dúló félelmet és szorongást tudattalanul bepisilés formájában fejezi ki.
A fenti példáknál vannak azonban sokkal árnyaltabb jelenségek is, amelyeknél a gyerek teste jelezhet, hogy valami nem ok a családban. Ilyen jelenségek lehetnek például, amelyek a családi alrendszerek összemosottságában mutatkoznak meg.
* Az édesanya a férjétől eltávolodik, és a gyerekeknél igyekszik minden örömét megtalálni.
A férj mintegy másodhegedűs szerepbe kerül, miközben a gyerekek viszik a stafétabotot. Ilyenkor gyakran hiányoznak a gyerekeknek fontos egyértelmű keretek, ami bizonytalanságérzést eredményez. Ennek egy szélsőséges formája az érzelmi parentifikáció. Az egyik házastárs a gyerekével beszéli meg a házasságában, felnőtt életében megjelenő problémákat, vagy akár a gyerekkel osztja meg a szülők közti szexuális nehézségeket.
* Szintén alrendszerek összemosottságát jelzi, amikor a nagyszülők a családban szülői feladatokat látnak el. Történhet ez úgy is, hogy egy kezdeti nehéz élethelyzet a nagyszülők nagyobb segítségét igényli, akik végül ottragadnak, de az is lehet, hogy az egyik még nem levált szülő hívja be a családba az anyját vagy apját. Ez, túl azon, hogy a generációk összemosódását eredményezi, rendszerint még a házastársak között is komoly feszültséget okoz, mert csorbítja valamelyik házastárs kompetenciáját.
* A gyerekekhez való viszony is különféle nehézségeket okozhat. Nem szerencsés, amikor eltérő életkorú gyerekeknél azonos elvárásokat támasztanak a szülők vagy mindig együtt kell programokra, foglalkozásokra járniuk, így erőltetve a jó viszonyt köztük.
* Az is okozhat feszültséget, ha sosem kapnak a gyerekek önállóan időt az egyik vagy másik szülőjükkel. Ilyen értelemben a bepisilésnek jutalmazó ereje lehet, hiszen így a gyerek, mivel nem maradhat a pisis ágyban, átkéredzkedik a szülők közé, akik végre csak az ő közelében vannak.
* Tünetképzéshez vezethet az is, ha súlyos titok nehezedik a családra. Egy gyerek akkor is érzi az ebből fakadó dinamikai eltolódásokat, rezdüléseket, ha egyébként fogalma sincs arról, hogy mi is zajlik a háttérben.
Sokszor értetlenül állnak a szülők: azért pisil be a gyerek, mert mi veszekszünk? Mi köze az anyósom gyakori jelenlétének a gyerek bepisiléséhez? Most akkor mi vagyunk a hibásak?
Érdemes a tünetet pozitív keretbe helyezni: azáltal, hogy megjelent a családban, felhívja a családtagok figyelmét arra, hogy valami nem stimmel, valamit finomhangolni kell, hogy helyreálljon az egyensúly.
A gyerek, mint egy érzékeny műszer, átveszi a családi dinamika minden egyes rezdülését, és mikor nem sikerül átlendülni a nehézségeken, önkéntelenül bejelez.
Nagyon gyakori, hogy a családi rendszerben bekövetkező egészen apró változások elmulasztják a gyerek tüneteit. Az éjszakai bepisilés esetén nagyon gyakran 4-5 családterápiás ülés elegendő a tünet teljes megszűnéséhez.
