Panyola: valódi kis édenkert a három folyó vidékén
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis, hatszáz lelkes, párutcás faluban egy óra múlva úgy érzi magát az ember, mintha mindig is ismerte volna az itt élőket. A csendes, nyugodt településen barátságosan és érdeklődve fogadják az ideérkezőket.
Nem csak a kirándulókat, turistákat, hanem az idetelepülőket is. Mert bizony ilyen is akad. Fiatalok is jönnek, házat vesznek, és bekapcsolódnak az itteni életbe. Néptáncosok, kézművesek, jógaoktató és vállalkozó is új otthonra talált már a hangulatos faluban.



Bevallom, nem erre számítottam. Egy szinte elzárt hely, ahová a legrövidebb út komppal, a Szamoson át vezet, ám a kis, imbolygó szerkezet csak világosban közlekedik. Sötétedéskor erre bizony nincs bejárás, csak körbe, kerülővel, a főút felől. De itt mégis zajlik az élet. A polgármesternek, Muhari Zoltánnak sikerült a helyiekkel összefogva egy kis édenkertet létrehoznia. És nem állnak meg, tele vannak tervekkel.
Panyola rendkívül jó adottságokkal rendelkezik a Tisza-Szamos-Öreg Túr folyók háromszögében. A homokos, hordalékos talaj, a különleges klíma kedvez a gazdálkodásnak, a dombok pedig védettséget adnak.
Ezt ismerhették fel az őskorban is, mert a vidéket bizony már akkoriban is lakták. Számos kőeszköz, edény, csont és építménymaradvány igazolja, hogy eleink szívesen éltek errefelé. A terület birtoklásáért többször is harcok folytak. Ám a folyók rendszeres áradásával és azok pusztításával is számolni kellett. De mindez nem szegte kedvét őseinknek, akik halászként-vadászként, később földművelő-állattenyésztőként telepedtek meg a vidéken.
A folyók szabályozása után ugyan változtak a terepviszonyok, de Panyola és környéke megtartotta hagyományát, és épít azokra.


Az egyik jellegzetességük a - környéken régen dzsungelgyümölcsként nőtt - „nemtudom szilva", amelyet ma már a kertekbe ültetnek. Az apró szemű, édes gyümölcs igen jó minőségű és kiváló alapanyag, amit itt sokféle módon hasznosítanak.
A Panyolai Szilvórium
A pálinkaszeretőknek nem kell magyarázni, hogy miért is különleges az itt készült párlat. Az illata fenséges, ezt már messziről érezni, ahogy az üzem felé közeledünk. A 2002-ben alakult Panyolai Szilvórium Zrt. barátságos épülete a Túr partján áll, romantikus, vízbe nyúló fák, virággal teli ládák és fából készült teraszok között. A vendéget szívesen fogadják, kínálják és körbe is vezetik a manufaktúrában.
A látogatáson megismerheted a pálinkafőzés minden lépését, és a kóstolón megízlelheted a legkülönlegesebb készítményeiket is. Csoportokat is szívesen fogadnak, még helyi ételeket is lehet kérni a pálinkázós programhoz.



A Panyolai pálinkák alapja kizárólag étkezési minőségű gyümölcs lehet.
A barack Kecskemétről, a birs Lajosmizséről érkezik, a szilvát és almát helyben szerzik be. A folyamatnak még a vége is kézi munka, a palackokat egyenként kézbe veszik, címkézik, és csomagolják, naponta 7-800 üveg italt készítenek így hagyományos receptek alapján, de modern eljárással.

A hét termékcsalád több mint 35 féle termékének kiváló minőségét több hazai és nemzetközi díjjal is jutalmazták.
További infók ITT.
A Panyolium
Szintén a gyümölcsök feldolgozására alakult a vállalkozás, amely a kiváló minőségű, friss gyümölcsökből készít kézműves technológiával aszalt gyümölcsöt. Látogatásunkkor épp a szilvát készítettek elő, de foglalkoznak szamóca, málna, meggy és szeder, alma aszalásával is.
A Panyolium termékek különlegessége, hogy liofizálással (fagyasztva szárítással) készülnek.
Ez egy igen kíméletes és ma még kevés helyen alkalmazott módszer, amelyben a vizet vonják ki a gyümölcsből, de az összetevők, hatóanyagok megmaradnak, ezért a gyümölcsök megőrzik természetes állapotukat és ízüket. Sokáig elállnak, és semmilyen mesterséges dolgot, színezéket, plusz cukrot nem tartalmaznak, azaz minden „eredeti” bennük.



A termékekre egyre nagyobb az igény – árulta el Mórucz István, a Panyolium vezetője, aki saját bevallása szerint hajnalban kel, ha szükséges szüretel vagy aszal, és tiszta szívvel gondozza a termékeket. Az aszalványoknak dizájnos csomagolást is készítettek és több helyen is kapható.
További infók ITT.
A házi szilvalekvár
Panyolán szinte minden ház kertjében vannak szilvafák. Meg a szabadban is, hiszen eredetileg vadon nőtt és szaporodott a mára már híressé vált Szatmár megyében fellelhető „nemtudom szilva".
A különös név eredetét homály fedi, de a legenda szerint egy idegen a vidéket járva látta, hogy igen sok különös szilvafa nő errefelé. Mikor bárkit megkérdezett, hogy mi a neve, milyen fajta, mindenkitől ugyan azt a választ kapta: „nem tudom”. Így a mai napig csak így hívják ezt az igen jellegzetes szilvát. A helyiek nagy becsben tarják, mert ez az alapja a pálinkának és a lekvárnak is. Az szilvafa igénytelen, nem kell metszeni, permetezni, csak mikor már megérett, egy ponyvát aláteríteni és a termést rárázni, ráverni.
A szilvát hagyományosan gyűjtik be manapság is, majd „palolják”, azaz egy ferde, bevizezett deszkára borítják, amelyen a gyümölcs elválik a levelektől és ágaktól.
Az érett gyümölcsből készült lekvárt az egész család főzi, hiszen 24 órás felügyeletet kíván a folyamat.
A végeredmény azonban igen finom. Augusztus végén, szeptember elején faluszerte rotyognak a lekvárfőző edények. Aki ilyenkor érkezik, maga is részt vehet a nagy mű elkészítésében. Mi már csak kóstolni tudtuk a az üvegekből, de nekünk nagyon ízlett.
A szilva mellett szinte mindenből készül lekvár, a töktől a somig. Érdekes és finom mind, ráadásul ezek biotermékek.



A vidék jellegzetes gyümölcse még a jonatánalma, a meggy, a szatmári szilva és a milotai dió is. A papírhéjú diót szeptember-októberben gyűjtik össze, és nagy teraszokon, kamrákban szétterítve szárítják.
A Panyolafeszt
A komoly múlttal rendelkező fesztivál a falunapból fejlődött ki, és a tizenkét év alatt már ezer fellépőt és több tízezer látogatót csalogatott ide. Ilyenkor a falu szinte minden háza, kertje és persze a vendégházak, fogadók, és a kemping is megtelik. Sokan jönnek már külföldről is a rendezvény kedvéért.
A háromnapos (sőt idén már nulladik nappal is megtoldott) fesztivált augusztus elején rendezik, és
céljuk, hogy minél több emberrel ismertessék meg a hagyományos népi értékeket, a népzenét, néptáncot, bemutassák a környező természetet és a jellegzetes helyi ételeket, italokat.
Még a Tisza-parton is muzsikálnak, sőt jó időben egy tutajon zenélnek, és a közönség a vízben táncolhat hozzá.



Vannak foglalkozások, kézműveskedni is lehet, külön gyereksarkot is kialakítottak, és a portákon különféle érdekességekkel várják a fesztiválozókat. A fesztiválon kapható hagyományos szatmári ételeket pedig kizárólag a helyiek készítik el.
De lehet sportolni, túrázni, kirándulni is, mer a vidék sokféle látnivalót kínál.
További infók ITT.
A Hagyományőrző farsang
Szintén a hagyomány felelevenítése és őrzése volt a cél, mikor öt évvel ezelőtt megrendezték az első farsangi felvonulást a panyolaiak. Mára már hagyománnyá vált, hogy februárban maguk készítette kecske-, gólya- vagy medvejelmezbe bújnak, felvonulnak az utcákon, betérnek a portákra, és persze szívesen szórakoztatják a közönséget is.
A faluban megelevenedik a régi fonók hangulata, néptáncelőadásokat tartanak, és megtanítanak a lépésekre, este pedig bált rendeznek és a jelmezeket díjazzák. A rendezvény hagyományos disznóvágással kezdődik, amiből a vendégek is kivehetik a részüket. Az este végén pedig a disznótoros ételeket kínálják vacsorára.
További infók ITT.



Panyolára nem csak a kiemelt események idején érdemes ellátogatni. Az itt élők nagyon vendégszeretőek és a vendégházaknál igazi falusias környezetben lehet pihenni, és bepillantani a házigazdák vagy a helyiek életébe.
Itt tényleg pár nap után lecsendesedik az ember, elfelejti, hogy milyen rohanó a világ ott kint, a folyó túloldalán.
Hogy mi mindent lehet még ebben a kedves faluban és a környékén csinálni? Arról is mesélünk hamarosan.



Fotók: Söptei Zsuzsanna, Okolicsányi Zoltán