Gerdesits Ferenc: Csupa olyasmit tapasztalok, amire a legdiplomatikusabban annyit tudok mondani, hogy „hát ez kínos”
Kínos címmel a közelmúltban jelent meg a több mint 30 éve alakult Marlboro Man új nagylemeze, ami a szokásos társadalomkritika mellett több váratlan fordulatot tartogat: az egyik szám (Féreg a dobozban) például nem kevesebb, mint 10 perces hosszúságú, zárásként pedig még egy ördögűző szeánszot megidéző performansz is szerepel a dalok között.
Ennek kapcsán kérdeztük 2021 márciusi nagyinterjúnk után ismét a dalszerző-frontember Gerdesits Ferencet, aki nem mellesleg a Quimby dobosa is, ezért természetesen a zenekar nemrég lezajlott visszatérő koncertje, illetve jövőbeni tervei is szóba kerültek.
– Alig másfél év után jelentkeztetek ismét nagylemezzel. Mi ihletett ilyen gyorsan egy újabb albumnyi dalt?
– Valójában már a Zene süketeknek felvételei alatt született néhány újabb dal, de mivel azt az albumot kereknek éreztük azzal a 9 számmal, így félretettük őket, majd a lemez elkészülte után azonnal folytattuk a munkát az időközben egyre bővülő anyaggal. A Kínos is EP-nek indult eredetileg, a vallás és a vallásos emberek, illetve a róluk és viselkedésükről alkotott véleményem lett volna a témája, néhány dalban összefoglalva. Aztán hamar kibővült a dallista, újabb számok születtek, két régebbi ötletet is kidolgoztunk. Végül úgy döntöttem, hogy minden elmebeteg gondolat kerüljön fel rá, így még egy ördögűzés is hallható, tehát a vallás szélsőséges vadhajtásai is megjelennek.
– Hol helyezkedik el a Kínos a Zene süketeknek-hez képest a Marlboro Man-életműben?
– Míg a Zene süketeknek tulajdonképpen indulatból, hirtelen felindulásból született, a Kínos egy sokkal átgondoltabb alkotás. Ezen is van persze olyan, általam csak "indulat dal"-nak nevezett szerzemény, az Az vagy, aminek a szövege csak úgy kipattant.
Az Antal Tamás által készített borító is része a valláskritikának: a Párizsban, az 1890-es években megnyílt két mulató, a Cabaret de L'Enfer és a Cabaret du Ciel nevű mulatók külső és belső design-jára utal. Érdemes utánanézni a helyek történetének, nagyon érdekes és meglepő dolgokkal találkozhat az ember, például azzal, hogy a párizsiak már az 1800-as évek végén mennyire felvilágosultan és könnyedén tudtak szórakozni a bigott vallásosságon és az ehhez fűződő avítt világnézeten. A mai túltolt PC idején ez már szinte elképzelhetetlen. Megdöbbentő, hogy sokkal lazábbak voltak, mint a – mindent, ezáltal semmit (vagy fordítva) megengedő – jelen felfogás.
– Három dalban Máté fiad basszusgitározik, miért pont azokban?
– Mivel ő már két éve a zenekar tagja, Selmeci Basstard Pétert váltotta, így kézenfekvő volt, hogy ő játsszon ezekben a dalokban. Azért ebben a háromban, mert egyet már Basstard évekkel ezelőtt felbasszusozott, a többiben pedig vagy szintibasszus van, vagy pedig semmilyen, mert egy szál gitáros darab. Ebben a háromban viszont bizonyít rendesen, amit pedig Az Úr tudja című dalban játszik, na az maga a nagybetűs Basszusgitározás.
– A többi közreműködőre mi alapján esett a választás?
– Feltétélezem, hogy ezalatt a Quimbyből és a Mr Privátiból ismert Kárpáti Dódira gondolsz, mivel a többiek, Mayer Norbert szólógitáros és Somos András billentyűs-fuvolista a zenekar rendes tagjai. Szokás szerint Basstard volt a hangmérnök, aki gitáron, billentyűsökön és basszusgitáron is játszott. Nem mellesleg kitalálta, hogy az összes általam megírt gitárt nekem kellett feljátszanom, volt is melóm vele rendesen, nem lévén rutinom az ilyesmiben. Az Aranyifjúban, ami egy 1980-as Joachim Witt-dal feldolgozása, Nagy Nikolett énekel zseniálisan. Szintén ő, valamint nővére, Nagy Noémi vokáloznak Az Úr tudja című dalban édesanyjukkal együtt, aki a feleségem, Vendég Viki. Tehát a vokálokat családilag oldottuk meg.
– Idén a megelőző évekhez képes viszonylag sok koncertje volt a Marlboro Mannek. Tartani fogjátok ezt a tempót?
– Szeretnénk tartani, sőt fokozni is, még több koncertet tervezünk. Sokáig csináltuk azt, hogy csak néhány bulit játszottunk egy évben, de megelégeltük, egy ilyen tökéletes felállással pláne jól esik koncertezni.
– Néhány nappal vagyunk a Quimby visszatérő koncertje után. Hogyan élted meg a színpadról?
– Nagyszerűen sikerült a koncert, végre jó volt az idő is, kicsit tartottunk tőle, hogy nagy eső lesz aznap is, de megúsztuk. Rengeteg ember jött el, igazán akkor érzékeled ezt, amikor hallod a tömeg vaskos, mély üvöltését. Végig felfokozott hangulatban voltak, mindenre a lehető legpozitívabban reagáltak. Nekem nagyszerű volt, teljesen lazán, végig jól szórakozva tudtam zenélni. Ahogy elnéztem, ez a többiekre is igaz, ahogy utólag megbeszéltük, mindenki jól érezte magát.
– A koncert előtt közzétett interjúfilmben sok szó esik B tervekről és a zenekaron túli életről. Neked milyenek a várakozásaid, számolsz még a Quimbyvel hosszabb távon?
– A jelenlegi helyzetben felelőtlenség lenne csak a zenekarra támaszkodni és nem készülni B tervekkel és egyéb munkalehetőségekkel. Az események kiszámíthatatlanok, illetve kiszámíthatók, de ez nem épp vigasztaló: valószínűleg egyre nehezebb és rosszabb lesz minden.
