„Az erdő a mi szupermarketünk” - borneói őslakosok megvédték az otthonukat az erdőirtókkal szemben
Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete, őslakossága nemzedékek óta élővilágának sokféleségére, az erdők biológiai ciklusokra építette életét. Az orángutánokkal, törpe elefántokkal, égig erő trópusi fákkal benépesült borneói esőerdőket azonban több mint fél évszázada irtják épületfáért, külszíni aranybányákat hoznak létre a területen, vagy pedig letarolják, hogy ipari méretű ültetvényeket telepítsenek. Borneó legtöbb erdő-függő közösségét elűzték a földjéről, kénytelenek voltak feladni hagyományos életmódjukat és megélhetésüket.
Borneó indonéz részén fekvő Dayak Iban törzsnek sikerült távol tartania a betolakodókat erdei otthonuktól.
A közösségnek az erdőirtással és kulturális veszteséggel szembeni fenntarthatósági erőfeszítéseit nagyra értékelte a világ. Az ENSZ fejlesztési programja júniusban Equator-díjjal tüntette ki őket, és már korábban több dokumentumfilm is készült róluk.
A közösségnek West Kalimantan tartományban több mint 6000 hektárnyi ősi esőerdőt sikerült megóvnia. Ezen a területen hagyományos gazdálkodnak: tudják, hol és mikor lehet vadászni, mennyi fát lehet kivágni saját használatukra, hogyan használják a tüzet, és hol termesszenek gabonát. Ez az erdő adja nekik ivóvizet, az élelmet, a megújuló erdei termékeket.
A Mongabay interjút a malajziai határ közelében lévő Sungai Utik elöljárójával, Apay Jangguttal, aki valóságos ikonná vált más őslakos közösségek szemében. A 90. évéhez közeledő férfi több mint 20 éve áll a közösség élén.
A falu bölcse azt mondta, hogy nem tettek semmi különöset, csupán hagyományaikat követték: az erdő tiszteletét és védelmét.
Az eljöljáró szerint a helyi kormány nem volt képes megvédeni a természet értékeit, de az ő közösségük igen.
„Az erdő a mi szupermarketünk. A tiszta víz, a gyógynövények, a gyanta, a házainkhoz, tűzhelyeinkhez, csónakjainkhoz szükséges fa forrása. Innen kapjuk a halat és a vadhúst. Az erdő egyes részeit, mint a szent ligeteket, érintetlenül hagytuk rituális és spirituális okokból. Más részeit viszont az iban szokásjog szerint kezeljük. 3500 hektáron folyik mezőgazdasági termelés: rizst, gumit és más növényeket termesztünk. A vadászat csak bizonyos területeken, és az év bizonyos szakaszaiban engedélyezett. Járőrözünk az erdőben, hogy megvédjük az idegenektől, akik fát vágni vagy vadászni jönnek” – mondta a falu elöljárója.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
West Kalimantanban keresett árucikk a pálmaolaj. 1979-ben egy cég jogot kapott arra, hogy kivágja a fáikat, a közösség azonban harcot hirdetett a társaság ellen, és végül meghátrálásra késztette.
„Kívülállók próbálták meg kizsákmányolni az erdőt, de mi megállítottuk őket” – büszkélkedett a férfi.
