UTAZZ

Ilyen egy igazi földi paradicsom testközelből

Simon Szilárd kétszer is eljutott a tőlünk 16 ezer kilométerre fekvő Francia Polinéziára. Ottani különleges élményeiről mesélt.


Francia Polinézia, sőt úgy általában a Csendes-óceán az európaiak számára távoli és megfoghatatlan egzotikum. Fűszoknyás bennszülöttek, hatalmas kókuszpálmák és homokos tengerpartok jelennek meg gondolatban a lelki szemeink előtt ezzel a vidékkel kapcsolatban - de élőben nagyon kevesen ismerhetik meg, milyen is ez a trópusi paradicsom. Simon Szilárd a kivételek közé tartozik: két alkalommal is meglátogatta a távoli szigetcsoportot, sőt egy különleges hagyományőrző fesztiválon is részt vett. A kulturális különbségekről és az ottani mindennapokról beszélgettünk.

– Mi volt az első utazással kapcsolatos élményed?

– Először a szüleimnek köszönhetően kaptam kedvet, nyolcadikos koromban egy török-görög nyaralás miatt. Majd hosszú kihagyás után, 2002-ben Korzikára mentem egy utazási irodával, itt már a fotózás is komoly szempont volt számomra. Ezek még mind szervezett, biztonságos utak voltak. A nagy kilépőm 2006-ban jött el, amikor két hétig túráztam egy csoporttal Borneón, az esőerdőben. Itt csapott meg annak a szele, hogy az egzotikus úti célok, illetve az ottani emberekkel való találkozás mennyi pluszt tud adni. Megismerkedtem Gindl Sándor barátommal, aki először mesélt nekem a Markézi fesztiválról (franciául Festival des Marquises). Ezt az összejövetelt négyévente rendezik meg Polinézia egyik szigetcsoportján, a Markézi-szigeteken, mindig másik szigeten. Ilyenkor az összes környező szigetről odagyűlnek a helyiek, hogy eljárják az ősi táncaikat és megfőzzék tradicionális ételeiket. A következő fesztivál 2007-ben volt esedékes, úgyhogy bő egy évünk volt rá felkészülni – elhatároztuk, hogy kettesben belevágunk.

poli2

Simon Szilárd

Született: Zirc, 1976

Iskolák: Közgazdasági szakközépiskola (Keszthely), GDF informatikus mérnök (Zalaegerszeg), ELTE Programozó matematikus (Budapest)

Főbb munkahelyeK: Pepsi Cola, Sky Technologies, Atoll Technologies, Agile Studio

Honlapja, további képekkel útjairól: KATT IDE

– Miből állt megszervezni egy ilyen utat, és mennyibe került?

– Párizs-Los Angeles-Tahiti útvonalon repültünk, a jegy 2007-ben az Air France járatával 430 ezer forintba került. 2011-ben 470 ezer volt, ma pedig 530 ezer körül lehet. Egyébként ha azt nézzük, hogy szó szerint a Föld túloldaláról van szó Magyarországhoz képest, szerintem annyira nem is elrugaszkodott ár. Bár hozzátartozik, hogy Papeete-ről (Tahiti fővárosából) további 4 és fél óra repülés várt ránk a Markézi-szigetekig, ami még nagyjából 200 ezer forinttal megdobta a költségeket. Ezen felül viszont lényegében csak a megfelelő fotósfelszerelés kiválasztása és beszerzése volt hátra. Szállást nem foglaltunk, úgy terveztük, hogy vagy sátrazunk, vagy majd spontán kialakul a dolog.

– És bejöttek ezek a számítások?

– Megérkezés után azért akadt bonyodalom bőven. Sanyi tíz évvel korábban már járt ott, így volt a fejében néhány szálláshely, azonban hamar kiderült, hogy ezek közül egyik sincsen már meg. Sőt, még egy talpalatnyi helyet sem láttunk sehol, ahol a sátrat felverhettük volna. Elment az egész nap, én már teljes görcsben voltam, hogy mit fogunk enni-inni, illetve hol találunk egy vizesblokkot. Már sötétedett, amikor egy ház mellett végül ráakadtunk egy szabad területre, ahová odafért a sátrunk. Bekopogtunk, az ott élő halászcsalád pedig azonnal beinvitált minket, vacsorával kínáltak, és onnantól náluk volt az egyik fő bázisunk az ott tartózkodásunk alatt.

poli16

poli21

poli20

– Könnyen a bizalmukba fogadtak benneteket?

– Sanyi a Szamostól egy egész bőröndnyi marcipánfigurát kapott szponzorációként, hogy azt osztogassuk a helyieknek. Emellett nagyon sok gyertyát, feszületet és más ajándéktárgyat is vitt magával, amelyek rendkívüli mértékben megnyitották a kapukat előttünk. Ott ugyanis majdnem mindenki katolikus, így ezeknek a dolgoknak a segítségével nagyon könnyen össze tudtunk barátkozni velük. Bora Borán például az első estén szintén nem találtunk semmilyen szállást, és már a vadkempingezés mellett döntöttünk (miközben egyébként szinte kiszáradtunk a vízhiánytól a kempingek hajkurászásában), mire másnap reggel egy templomba betérve rögtön megoldódott a gondunk.

Pár szentkép és gyertya átadása után nemcsak sátorhelyet kaptunk, de pakolhattunk a hűtőbe és zuhanyozhattunk is. Ez volt a fordulópont, innentől kezdve elmúlt minden aggodalmunk és úgy éreztük, nem érhet baj bennünket.

– Mennyire érződik a francia uralom hatása a szigeteken?

– A közigazgatás továbbra is francia, viszont mára már viszonylag békés a viszony a helyiek és a megszállók között. Alapvetően élvezik mindazokat a modern áldásokat, amelyeket a franciák honosítottak meg náluk. Sajnos a múlt század elején a különféle behurcolt betegségek következtében annyira megfogyatkozott a helyi lakosság, hogy a tradicionális kultúrát jóformán az eltűnés fenyegette. Csak a század második felében kezdtek el visszanyúlni a gyökereikhez és feleleveníteni a kiveszőben lévő szokásaikat, többek között régi néprajzi feljegyzések segítségével. Ennek a célkitűzésnek az eredménye a Markézi fesztivál is.

poli11

poli12

poli19

Földrajzi adatok

Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt szigetcsoportot foglal magában. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.

Szárazföldjeinek teljes területe 4167 km2, amelyek egy 2 500 000 km2-es óceáni területen vannak elszórva. Összesen mintegy 130 sziget tartozik hozzá. A lakosság 78%-a polinéz, akik különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai, a többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínaiak. Az európaiak mind francia származású fehérek, arányuk 10%.

1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték. 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. A szigetcsoport 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé.

(Forrás: Wikipédia)

– Tapasztaltatok valamilyen különbséget a 2007-es és 2011-es fesztivál között?

– Első alkalommal még sokkal családiasabb, kisebb volumenű volt az egész. A helyiek voltak túlsúlyban, turistával gyakorlatilag alig találkoztunk. Másodjára viszont mát a médiajelenlét is sokkal jelentősebb volt, közvetített a helyszínről a Canal+ tévécsatorna és több újság is. A táncok úgyszintén monumentálisabbak lettek, gyakran előfordult, hogy több százan is járták egyszerre. A felnőttek mellett a gyerekek részvétele is nagyon megnőtt. Egyszóval jól látszott a fejlődés, és szerencsére egyértelműen pozitív irányba.

Videó az egyik táncról 2007-ből:

poli3

poli24

– Milyen ott az átlagos árszínvonal?

Mivel szigetekről van szó, kis területtel és népességgel, gyakorlatilag mindent importálnak. Ez pedig rendkívül megdobja az árakat. 2011-ben emiatt már eleve rengeteg ennivalót vittünk magunkkal. Csak ott szembesültünk vele, hogy ezeket amúgy nem lehetne bevinni az országba. De nagy szerencsénk volt, mert magabiztosan odaléptünk az EU-s útlevelünkkel a pulthoz és végül nem vizsgálták át a bőröndünket, benne körülbelül 40 kiló élelmiszerrel... (mosolyog)

– Az egyes szigetek között mekkora a különbség?

– Ahogy mindenhol, itt is megvannak a jobban és kevésbé turistás régiók. Tahiti és környéke (elsősorban Bora Bora) abszolút a teljes luxust kínáló szállodák birodalma, a víz feletti bungalókkal és minden elképzelhető földi jóval. Markézi ennek teljes ellentéte: amikor először odaértünk, egy teljesen kopár vidéken szállt le a gépünk, mivel éppen szárazság pusztított. Első lépésként terepjáróval át kellett kelnünk egy hegyen, és ezalatt olyan volt a táj, mintha csak Ausztriában lennénk: fenyőerdők, 15 fok körüli hőmérséklet. Aztán ahogy elkezdtünk leereszkedni a túloldalon a völgybe, megint minden megváltozott: bejött a trópusi növényzet és klíma. Mindez egyetlen szigeten belül. Az infrastruktúrát folyamatosan fejlesztik,

"
azt kell mondjam, hogy sok esetben jobb utak vannak, mint Magyarországon.

Mivel Markézi körül nincsen korallgyűrű, ami megvédeni a szigeteket, ezért a fürdési lehetőség korlátozott, hiányoznak a Tahitihez hasonló homokos tengerpartok. Ide tényleg csak a kultúráért és az emberekért érdemes menni, vagy maximum még a hegyi túrákért. Kulturálisan viszont tényleg sokkal nagyobb élmény volt, mint Tahitin vagy Bora Borán. Bár hozzáteszem, hogy a halászcsaláddal való találkozás is rengeteget adott nekünk: ahogy megismerhettük a mindennapi életüket, elmehettünk velük halászni, majd a fogást együtt árultuk az utcán, az külön-külön is rendkívül megérintett bennünket.

poli18

poli23

poli28

Markézi egyik fő szigetén hasonló volt a helyzet: rögtön az érkezés után a templomba mentünk és megismerkedtünk Emile atyával, aki elvitt minket az ő Mámijához, ahol befogadtak minket és aztán a bázisunk is lett a következő 3 hét során. Az első délután a többi turista már azt láthatta, hogy mi a helyiekkel eszünk együtt teljes barátságban. Búcsúzáskor az összes családtag megajándékozott minket egy általuk készített nyaklánccal. Mikor kiértünk a reptérre, és ismét találkozva a többi turistával, az egyikük odalépett hozzánk a nyakláncainkat látva, és azt mondta: Ti vagytok az igazi emberek! Együtt érkeztünk, de ők a hagyományos utat választották, panziókban megszállva és a helyiekkel csak minimálisan érintkezve. Azt hiszem, mi sokkal jobban jártunk Nuku Hiván, Mámiékat megismerve.

– A közös nyelv mi volt?

– Az ottaniak nagyrészt franciául beszélnek, de ezen a nyelven sajnos se Sanyi, se én nem értek. Ezért aztán főként a nemzetközi mutogatás nyelvét használtuk, néhány univerzális szóval kiegészítve, és ez szinte mindig elégnek is bizonyult. Persze voltak nehézségek, de a papok például tudtak angolul, így velük egyszerűbb dolgunk volt.

– Magyarokkal találkoztatok a kint töltött idő alatt?

– Egyetlen alkalommal, 2011-ben Bora Borán, méghozzá Patríciával, aki azóta az itthoni hírekben is többször szerepelt. Éppen egy internetkávézóban próbáltunk felrakni néhány fotót és szöveges beszámolót a Facebook-oldalunkra, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, és odajött hozzánk, majd meghívott egy ebédre is. Rajta kívül csak nyomokat találtunk, amik magyarok korábbi látogatásairól árulkodtak, például egy-egy zászlót vagy feliratot.

poli8

poli22

poli25

– A következő fesztivált idén rendezik, megint ott lesztek?

– Igen, a belső repülőjegyeket már le is foglaltuk. Eddig mindig november végén indultunk el és a karácsony környékén értünk haza, most viszont kicsit később megyünk és az ünnepeket is ott töltjük. Változás, hogy Sanyi idén sajnos nem tud jönni, viszont egy barátom a részletgazdag fényképes beszámolóim alapján úgy döntött, oda szervezi a nászútját ebben az időpontban. Én is a párommal megyek, így lennénk a tervek szerint négyen. Persze vannak még bizonytalan pontok – például a szabadságok kérdése –, de ha így összejönne, az merőben új dimenziót jelentene az eddigi két úthoz képest. Például négyesben már kocsit is megéri bérelni, ami nagyon megkönnyítené a helyben való mozgásunkat, és bepótolhatnánk sok programot, ami eddig kimaradt.

– Tudnál hosszú távon is egy ilyen helyen élni?

– Annyi biztos, hogy az egy hónap végére már nagyon erős honvágyunk volt, bármilyen jól is éreztük magunkat egyébként. Bizonyos idő után akaratlanul is felerősödnek a konfliktusok – legyen bármilyen összeszokott az adott pár –, és a hazai ízek is rendkívül elkezdenek hiányozni. Mindazonáltal

nem jelenteném ki, hogy nem tudnék ott élni, de ez mindenképp komoly ráhangolódást igényelne életfelfogás terén. Arrafelé minden sokkal lassabb, ettől persze kiegyensúlyozottabb is. De kicsit azt érzem, mint amikor vidékről feljöttem Pestre: nem biztos, hogy már fel tudnám adni azt a fajta pörgést, amihez a fővárosban hozzászoktam.

Hozzáteszem, ez az idő múlásával nyilván változhat, a családomat és a barátaimat viszont biztosan nem tudnám hátrahagyni egy ilyen élet kedvéért sem.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Négy új városba indít járatokat a Wizz Air októbertől
A légitársasággal 62 millióan utaztak a március 31-gyel véget ért pénzügyi évben.


A Wizz Air négy új járatot indít az ősszel a budapesti géppark bővítésének köszönhetően:

októbertől közvetlenül elérhető lesz repülővel Genova, Girona, Marrákes, decembertől pedig Memmingen,

írja az MTI a légitársaság közleménye alapján.

Emellett a Wizz Air több népszerű útvonalon is növeli járatai gyakoriságát, egyebek mellett Tel-Aviv, Isztambul, Milánó, Berlin, Madrid, Athén és Glasgow irányába bővülnek a járatok.

Közleményük szerint a bővítés következtében a téli szezonban a légitársaság budapesti kapacitása az előző év azonos időszakához képest több mint 30 százalékkal nő. Ennek eredményeképpen a Wizz Air piaci részesedése 41 százalékkal emelkedik, erősítve a légitársaság piacvezető szerepét Magyarországon.

A hamarosan 17-re bővülő budapesti gépparkkal az idén összesen csaknem 7 millió utast szállíthatnak Budapestre és Budapestről. A közlemény idézte Valeria Bragarencot, a Wizz Air kommunikációs menedzserét, aki szerint a folyamatos hálózatbővítés bizonyítja, hogy a cég továbbra is elkötelezett a magyar piac iránt.

A Wizz Air jelenleg 220 Airbus A320 és A321 típusú repülőgépből álló flottát üzemeltet. A légitársaság 62 millió utas preferált választása lett a március 31-gyel véget ért 2024-es pénzügyi évben.

A Wizz Air korábbi közlése szerint bevétele 134 százalékkal, 3,896 milliárd euróra emelkedett a tavaly március 31-én zárult üzleti évében. A kamatok, adófizetés és értékcsökkenési leírások előtti eredmény (EBITDA) 134,3 millió eurót ért el, míg a megelőző üzleti évben 23,3 millió eurós veszteséget könyveltek el. A cég nettó vesztesége a 2021/2022-es 642,5 millióról 535 millió euróra csökkent.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Rejtett gyöngyszem Budapest közelében - a zsámbéki Szépia Bio & Art Hotel****-ben jártunk
Ebben a festői szépségű környezetben igazi élmény feltöltődni.


Városnéző túrákra nemcsak Budapesten mehetünk, hanem a fővároshoz közeli helyeket is érdemes akár több napra felkeresni.

Az egyik ilyen a festői szépségű Zsámbék, ami valódi ékszerdobozként bújik meg a Zsámbéki-medence északnyugati szélén.

Budapestről alig 30-45 perc alatt érhetsz oda autóval, de Kelenföld vasútállomásról és a Széll Kálmán térről tömegközlekedéssel is jól megközelíthető hely, így az autóhiány sem állhat a kirándulás útjába.

A város tele van látnivalóval, kulturálisan gazdag, békés-romantikus hangulatú utcáin felüdülés volt a séta. Leghíresebb látnivalója a Zsámbéki Romtemplom, amit rövid ott tartózkodásunk okán mi sem szerettük volna kihagyni. A premontrei kolostort még a 13. században építették, és az évek során a pálosok is megfordultak itt, de török kézen is volt, majd a 17. század végén a Zichy család tulajdonába került, végül az 1763-as földrengés során teljesen leomlottak a falai. A templomrom műemlék, de bárki által látogatható és fantasztikus élmény.

Teljesen magába szippantja az embert a történelem, ahogy a monumentális falak, tornyok között sétál.

Habár a látványosság talán az egyik legszebb nevezetesség egész Magyarországon, a látnivalók sorának itt nincs vége. Nekünk most csak egy kisebb délutáni sétára volt lehetőségünk, de miután eltöltöttünk az évszázados romok között egy kis időt és kirándultunk kicsit a városban rájöttünk, hogy egy teljes nap is kevés lenne, hogy felfedezzünk mindent. Éppen emiatt is fogunk még megannyiszor visszalátogatni ide!

Szépia Bio & Art Hotel****

Pihenni és feltöltődni érkeztünk a városba, emiatt esett a választásunk a térség első számú 4 csillagos wellness és konferencia szállodájára, a Szépia Bio & Art Hotel****-re, ami Zsámbék központjában található. 2009 májusában nyitotta meg kapuit és az M1-es autópályától mindössze 5 km-re található szálloda azóta a régió kedvelt tréningszállodájává vált. Hét konferenciatermének adottságaiból adódóan ideális helyszín konferenciák, tréningek, bankettek, állófogadások, bálok, esküvők és egyéb céges illetve családi rendezvények megtartására. Az emeleten külön bár áll a vendégek rendelkezésére és az erkélyről gyönyörű kilátás nyílik a zsámbéki Romtemplomra. Nemrég egy projekt keretében új szárnyat alakítottak ki, ezáltal 27 szobával bővült a hotel, ezzel is lehetőséget adva a nagyobb társaságok elszállásolására.

Persze nem csak társaságok részére ajánlott itt a pihenés! Szuper kikapcsolódás párok, családok részére is, hiszen a sokszínű wellness és a rengeteg sportolási lehetőség a család minden tagja számára felejthetetlen élményeket ígér.

 

Művészet

A szállodához érve az első pillanattól fogva érezni lehet a sajátos hangulatát. Az épület modern és stílusos, mégis otthonos atmoszférával rendelkezik. A belső terekben a művészet és a design szerves egységet alkotnak, és minden sarokban inspiráló alkotásokra bukkanhatunk. A hotel egyfajta élő művészeti galériává válik, ahol a vendégeknek lehetőségük van megcsodálni és belesimulni a kreatív kavalkádba. Látogatásunk során kiderült, hogy a művészeti vonalat többek között a tulajdonos család művészettel is foglalkozó tagjainak festményei, műalkotásai biztosítják. Állandó és időszaki kiállítások is vannak itt és a szálloda üzletében megvásárolhatók a helyi képzőművészek alkotásai.

Szobák

A környezettel és design elemeivel azonnal elvarázsolt a szálloda, de engem a szobába lépve ért az igazi meglepetés. Minket az újonnan kialakított szárny egyik Deluxe szobájában szállásoltak el, ami a modern berendezésével, hangulatos színvilágával és kényelmes ágyával azonnal elnyerte a tetszésünket. Az erkélyünkről pedig csodás kilátás nyílt a kültéri medencére és a több hektárnyi zöld területre.

Az egész évben könnyen megközelíthető hotel, 65 db két ágyas szobával rendelkezik, melyből 26 db deluxe, 18 db standard, 14 db standard plusz, 4 db bio komfort, 1 db superior, valamint 2 db mozgáskorlátozott vendégek számára van kialakítva.

Aktív kikapcsolódés és sokszínű wellness

Én az aktív pihenők táborát erősítem, emiatt izgatottan vártam házon belül milyen sportolási lehetőségek tárháza nyílik meg előttem. Nem ért csalódás, annyi lehetőség volt, hogy ott tartózkodásunk alatt ki se tudtam próbálni mindent. Ha edzeni támadt kedvünk használatba vehettük a wellness részlegben található fitnesz termet. Emellett a szálloda kertjében található négy salakos teniszpálya is rendelkezésünkre állt, amelyből egyébként kettő a téli szezonban fűtött légsátor alatt üzemel. Itt található a füves futballpálya is, ahol éppen kisgyerekek játszottak. Bent két squash pálya, az első emeleten pedig két bowling pálya és egy csocsó várja a sportolás szerelmeseit. A szálloda bárja itt található a bowling pálya mellett, ez a Bowling Bár, ahonnan üdítőt, kávét és alkoholos italokat is tudtunk kérni.

Mivel azért mégiscsak pihenni érkeztem, az úszómedencéket sem hagytuk ki. A szálloda sokféle lehetőséget kínál a testi-lelki felfrissülésre is. Található a komplexum külső területén egy 21-23 fokos kültéri medence, amely a nyári időszakban üzemel. Továbbá egy 10 méter hosszú beltéri medence (28-30 fokos), jacuzzi, merülő medence, finn szauna, gőzkabin, infrakabin és sószoba is kialakításra került.

Nyárfás Étterem

A vacsorát és a másnapi reggelit is a szálloda éttermében, a hangulatos Nyárfás Étteremben töltöttük, illetve volt szerencsénk, hogy érkezésünk során az ebédet is itt fogyasszuk. Nem győztük végigkóstolni a svédasztalos kínálatot. Semmit nem akartunk kihagyni, hiszen már az első fogás után világossá vált, mennyire precízen összeállított, finom ételekről van szó.

A Nyárfás Étterem 130 fő befogadására alkalmas, mely kibővül még a külső terasszal, ami további 60 fő számára biztosít helyet. Az étterem tágas belső tere már önmagában kedvet csinál az étkezéshez. Jó idő volt, így kihasználtuk, hogy tavasszal már a teraszon is elfogyaszthattuk az ételeinket. Volt választék, mind a reggelinél, mind pedig a vacsoránál, és ez abszolút nem ment az ízek rovására. Érezhető volt, hogy kiemelt figyelmet szenteltek az egészséges táplálkozásnak, a reform konyhát kedvelőknek, a vegetáriánus életmód követői, sőt a vonalaikra vigyázó vendégek is bátran fogyaszthattak.

A Szépia Bio & Art Hotelben eltöltött nap tökéletes egyensúlyt teremtett a kényelem, a kényeztetés és az aktív kikapcsolódás között. A szálloda modern felszereltsége, a barátságos személyzet és a festői környezet mind hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen feltöltődve és elégedetten távozzak. Ha egy különleges élményre vágysz Budapest közelében, Zsámbék és a Szépia Bio & Art Hotel kihagyhatatlan úti cél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Antalyai rémálomjárat: így várt 39 órát egy anyuka két kisgyerekkel Ferihegyen a Törökországba induló repülőgépre
Az első becsekkolás még rendben zajlott. Nem tudják viszont, hogy hogyan térítik majd meg a taxiköltségeket, a szállást és a késés miatti egyéb kellemetlenségeket.


Mint már mi is beszámoltunk róla, 39 órás késéssel indult egy repülőgép a Liszt Ferenc Repülőtérről Törökországba.

Az utasok között ott volt Katalin is, aki két fiával indult nyaralni, és most, hogy végre megérkeztek az antalyai hotelbe, a Blikknek mesélt a nem mindennapi utazásról.

Katalin, valamit öt és tízéves fia először látják a tengert. Egy szokványosnak mondható nyaralásra indultak az ITAKA Utazási Iroda szervezésében, amikor elkezdődtek a problémák.

Az első becsekkolás rendben zajlott, de hamarosan kiderült, hogy hosszú várakozás vár rájuk.

Az első órákban a feszültség fokozódott, a harmadik óra után az utazók utalványokat kaptak, amiket a reptéren válthattak be. Katalin így emlékszik vissza:

„Elkezdték osztogatni ezeket a kis papírokat, de alig 1-2 üzletben lehetett ezt levásárolni, amik egyébként este 9-kor vagy 10-kor zártak, és nyilván le voltak rabolva. Tehát ott álltam este fél kilenckor, és a gyerekeimnek tudtam venni vacsorára egy kis kekszet, meg csokit.”

A műszaki meghibásodás híre hamar elterjedt, de biztos információt senki sem kapott. Az indulási időpontot folyamatosan tolták, és Katalin a bőröndök kirakodásánál már tudta, hogy aznap nem repülnek:

„Mondtam a férjemnek, hogy ez a repülő ma már nem megy velünk sehova. Akkor közölték is velünk, hogy mindenki szedje össze magát, és mehet vagy egy szállodába, vagy ha akar, akkor haza. Másnap 11:20-kor indulna a repülő, így szombaton 9:20-ra legkésőbb ismét kint kellett lenni a reptéren, hogy újra becsekkoljunk.”

Katalinék másnap felkészültebben érkeztek a reptérre, de az utasok száma már csökkent, sokan feladták az utazást.

„A hangulat folyamatosan nagyon ingadozó volt, mindenkit feszültté tett ez a helyzet, azonban a gyerekek kezelték a legjobban”

– mesélte Katalin. Fiai meséket néztek és összebarátkoztak a többi várakozó gyerekkel.

Katalin egy másik Antalyába induló géphez ment, ahol látta, hogy egy óra késéssel ugyan, de az utasokat beszállítják:

„Ott megkérdeztem »ez meg mi«? És mondták, hogy hát egy órát késnek, de mennek Antalyába. Azt is hozzáfűzték, hogy úgy tudják, mindegyik utas szintén az ITAKA Utazási Iroda szervezésében érkezett. Ekkor gurult el a gyógyszer mindenkinél...”

Vasárnap délelőtt 11-ig adtak maguknak időt, hogy ha nem indulnak, alternatív nyaralást keressenek. Végül vasárnap 7:01-kor már a gépen ültek és várták az indulást. A család épségben megérkezett és már élvezik a hotel kényelmét. Bár a nyaralás csak négy napig tart, örülnek, hogy végre ott vannak.

Katalin azonban már előre izgul a pénteki visszaút miatt,

nem tudják, hogyan térítik meg a taxiköltségeket, a szállást és a kellemetlenségeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
Kalandok földön, vízen, levegőben – a Mátrában, az Oxygen Adrenalin Parkban jártunk
Gyakran fejtörést okoz a családoknak, hogy milyen helyen tudnának egy programdús, kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes napot eltölteni. Gondoltunk egyet, és felkerekedtünk, hogy leteszteljük a Mátra hegyeinek ölelésében, Sástón található Oxygen Adrenalin Park attrakcióit. Spoiler: nem csalódtunk!


Különleges környezetben, egy volt kőbánya helyén terül el az Oxygen Adrenalin Park, aminek már a neve is árulkodó – itt ugyanis bőven akad izgalom. Első utunk rögtön a canopy-hoz vezetett. Az oda-vissza 230-230 méter hosszan átívelő alpesi csúszdán kb. 30 m magas drótkötélen csúsztunk a szakadék fölött, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a tájra. Aki inkább a szomszédos függőhídról csodálná meg ezt a kilátást, az ezt is megteheti, de vigyázat, a híd kissé mozog!

A legnagyobb adrenalinlöketet egészen biztosan az óriáshinta szolgáltatja. A 20 méteres szabadesés után percekig a katlan felett hintázhatunk. Ez a Közép-Európában egyedülálló játékelem semmihez nem hasonlítható élmény, mindenképpen érdemes kipróbálni.

Ha ezek után sem untuk meg a pörgést, és még mindig szeretnénk egy kis sebességet magunkénak tudni, akkor irány Magyarország legmagasabban fekvő bobpályája, ahol a panorámát is megcsodálva, majd az erdőben kanyarogva csúszhatunk le a majd’ 1 km-es pályán, akár párban, akár egyedül.

Az Oxygen Adrenalin Parkban a víz közelségét sem kell mellőzünk, a fákkal szegélyezett tavon nem csak a tavirózsák kaptak helyet, hanem számos játékelem is: elektromos jetski, kalózhajó, vízi akadálypálya, tutaj és sokak kedvence, a water roller.

A kisebbek olyan további élményelemekkel is szórakozhatnak, mint a quad, a toronycsúszda vagy a légvár, de ez közel sem minden – ide ki sem fér az a sok-sok játék, ami a gyerekek rendelkezésére áll.

Az étteremben elfogyasztott finom ebéd után még felültünk az Oxygen Expressre, a félóránként közlekedő kisvonatra, hogy egy utolsó pillantást vessünk a Parkra.

Végül stílszerűen a libegővel távoztunk, így újfent a panorámában gyönyörködve ereszkedtünk le a közeli Sástóhoz.

Tipp: Július 13-án, szombaton immáron már kilencedik alkalommal rendezik meg a Libegők Éjszakáját, így ekkor a Mátra Libegő meghosszabbított nyitvatartással, 10-24 óráig üzemel. Részletek a Facebook eseményben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk