Herczeg Zoltánék elmentek kitakarítani a Szent János Kórházat, de végül az ottaniak nem kértek a segítségből

"Ezt nevezem én civil kurázsinak, így kell ezt csinálni!

Tamas Leber barátom kitalálta ugyanis, hogy kitakarítja a János kórház erkélyét, teraszát a nem'tom milyen belgyógyászati osztályon, hogy a betegek jó érzéssel tudjanak oda kimenni levegőzni, napfürdőzni, gyógyulni, ahogy egy európai kórházban szokás. Ami Európában már nem annyira szokás, hogy ez az erkély tele van szeméttel, madárürülékkel, kosszal, dzsuvával, retekkel.

Így Tamás élelmesen kitette a Facebook-oldalára, hogy néhány önkéntessel ő ezt a gondot tisztelettel megoldaná,

ha már az igen jól teljesítő magyar egészségügy sajnálattal nem bírja megoldani, bár erre fizetjük tudtommal a TB-t, vagy mi. Sok-sok meddő aztán mégis működő egyeztetés után a kórházzal, engedéllyel a kezünkben mentünk ma reggel öten a terasz kipucolására vödrökkel felmosóval, súrolóval, szivaccsal, viledával, ahogy szokás. Ám főszervezőnket váratlanul felhívta a kórházizgató ma reggel 8:20-kor, hogy mégse kérik, köszönik szépen a takarítást, a probléma megoldódott, a teraszok, erkélyek tiszták. Bár Tomi picit dölyfös maradt, hogy akár péntek este, egész hétvégén, vagy akár ma korábban is szólhattak volna, mert akkor nem vonulunk fel potyára öten, nem vásárolunk be egy halom cuccot ehhez, de ha már ott voltunk, megvitattuk a dolgokat a büfében, ami amúgy tiszta volt. Ezek szerint egy civil jóakaró fogott magának simán még négyet a közösségi média segítségével, amit aztán átvett még jónéhány hírportál is, hogy nemes akcióra készülünk,

majd mire oda került volna a sor, elhárult a probléma "magától".

Hát nem magától hárult el, hanem gondolom, mégis csak vér ciki lett volna a kórház vezetésére nézve, hogy öt olyan ember takarít helyettük, akik fizetik a tb-t rendesen, bár nem veszik igénybe az igénytelen szolgáltatást, de szolidaritást vállalnak a betegekkel, mert sose lehet tudni, mi mikor leszünk azok, és ugye tudjuk, jó tett helyébe jót várj! Ez a mese tanulsága, illetve még az, hogy így kell tenni, így kell akarni, így kell előre menni, így kell hazát építeni, így kell példát mutatni, és pontosan így mennek előre a dolgok. Akarat, jó szándék, civil kurázsi, közösségi média, promóció, tett, cselekvés, eredmény! Így vagy úgy! Nyilván megcsináltuk volna mi is, mert azért mentünk oda, de észbe kapott a vezetés és megcsinálták ők maguk, mielőtt még nagyobb blama lett volna. Végül is egyfajta nyomást gyakoroltunk mi öten egy egész, hatalmas, állami szervezetre.

Megoldódott. Győztünk. És győztek a betegek. Végeredményben a kórház is győzött, mert tiszta lett a placc. Win-win szitu.

A példából tanulva ugyanakkor természetesen továbbmegyünk. A hatalmas tettvággyal megáldott ötletgazda rendbe szeretné hozni a teljes hiátust, amiket ott tapasztalt, mert tenni akar, mert hisz. Folytatása következik! Én a Fehér Szalag Mozgalommal ugyanezt teszem, várom az önkénteseket, hogy építsünk együtt ugyanígy Hazát. Kezdhetnénk pl. egy jó kis bojkottal, polgári engedetlenséggel, adó be nem fizetéssel, a mészáros viktor, ill. orbán lőrinc féle komplexumok teljes bojkottjával, általános sztrájkkal, és még napestig sorolhatnám a hathatós eszközöket a hazug, tolvaj, hazaáruló, köztörvényes bűnöző "vezetőinkre", akik véleményem szerint szánt szándékkal pusztítják a magyar egészségügyet és oktatást, így a magyar népet. Ezt "véletlenül" ilyen szisztematikusan nem lehet, ezt ennyire ostoba, idióta, dilettáns módon sem lehet, így egyértelmű, hogy ami itt zajlik Magyarországon velünk, ez tudatos, szándékos, efelől szemernyi kétségem sincs. Kell a hely másnak. Kb. ennyi. Jó hely ez! Nagyon jó hely!

Hiszem, tudom, ha van kellő tömeg, tehetünk ez ellen, ez a fajta civil kurázsi működik, és csak ez működik!

Van tökünk, van tökötök magyarok??? Akkor álljunk fel végre és építsünk magunknak európai, élhető, szeretetteljes, fenntartható, működő, békés Hazát!

Gyerünk, nyomjuk, csináljuk!!! Ha Isten velünk, ki ellenünk?"