„Oroszországon kívül akartam élni” – nyilvánosságra került Szergej Szkripal kórházban adott interjúja
Mark Urbannek, a neves brit újságírónak lehetősége nyílt arra, hogy a szovjet katonai hírszerzés egykori ezredesével hosszú interjút készítsen, amelyben Szkripal elmesélte életét, köztük azt is, hogy miként szervezte őt be a brit titkos szolgálat. E beszélgetés hamarosan könyv alakjában is megjelenik. Ebből közölt részleteket a Daily Mail .

Szkripalt gyermekként, a szovjet hadsereg ejtőernyőseként, majd a GRU magas rangú tisztjeként ideológiailag úgy nevelték, hogy előbb a kommunista rendszer, majd „Oroszország Anyácska” kérlelhetetlen harcosa legyen a nyugati imperalizmussal szemben. Harcolt Afganisztánban is, és részt vett olyanok legyilkolásában, akiket azzal gyanúsítottak, hogy a CIA-nek dolgoznak.
Először akkor kezdett el kételkedni ügye igazában, amikor Máltára került kiküldetésben. Nemcsak a gazdaság, a helyiek életmódja, az árubőség döbbentette meg, hanem a nyugati kollégák kedvessége, baráti stílusa is.
Megismerte családjaikat is, és nem értette, hogy miért is kellene gyűlölni őket. E kételyek vezették lassan oda, hogy fellázadt és átállt a másik oldalra, pontosabban kettős ügynök lett.
Urban eredetileg egy olyan könyvre készült, amely a hidegháború utáni évek kémkedéséről szólt volna. A Szkripallal a salisbury kórházban folytatott több órás beszélgetések azonban önálló könyvvé alakultak.
Szergej Szkripal, 1951-ben született, apja a hadsereg tisztjeként harcolt a nácik ellen, így számára természetes volt, hogy ő is a katonai pályát válassza. Hadmérnökként végzett, de ő inkább egy elit légideszantos egységbe jelentkezett, közben felderítői kiképzést is kapott. Így vezényelték őt Afganisztánba. Közben felfedezte őt a katonai hírszerzés (GRU), és 1984-ben sport- és kulturális attaséként küldték őt a Szovjetunió vallettai nagykövetségére. Valójában az volt a feladata, hogy ügynököket toborozzon máltai vezetői körökből, nyugati diplomaták és katonák között. A velük való rendszeres találkozások, baráti összejövetelek kezdtek benne kétségeket ébreszteni. 1989-ben rendelték vissza Moszkvába.
Akkor még lojálisnak gondolta magát hazájához, bár nyugtalanította a Berlini Fal leomlása és a szovjet blokk összeomlása.

A Szovjetunió felbomlásával úgy érezte, az ország új demokratikus vezetői, Mihail Gorbacsov, majd Borisz Jelcin elárulták őt. 1992-ben kihallgatást kért a GRU vezérkaránál és leszerelését kérelmezte, ezt azonban elutasították, miután akkor már túl sokan hagyták ott a szolgálatot. 1993 szeptemberében Madridba küldték, ahol a nagykövetség tudományos titkára lett, valójában „alvó ügynökök” hálózatát kellett felügyelnie, akik háború esetén lépnének akcióba. Ekkor került a brit titkos szolgálat, az MI6 látókörébe, mely régóta szeretett volna már beférni a nyugati ipari kémkedést irányító GRU-ba. Végül 1996-ban, Szkripal mandátuma lejártának évében tudta őt megkörnyékezni egy fiatal brit ügynök, aki oroszországi üzleti partnereket kereső gibraltári olajvállalkozóként mutatkozott be. Kapcsolatuk hamar barátsággá változott, majd egy angliai meghívást követően a brit ügynök kiterítette kártyáit. Így lett 30 óta az első GRU-tiszt, aki az MI6 szolgálatába állt. Bevallotta barátjának, aki akkor a Richard Bagnall nevet használta, hogy jövőjét Oroszországon kívül képzeli el.
De Szkripalnak akkor még haza kellett térnie. Mivel bizalmi állása miatt turistaként nem utazhatott, feleségét küldte el 1997-ben Spanyolországba, hogy találkozzon Bagnall-lal, akinek egy orosz regényt küldött. Ebbe írta láthatatlan tintával a brit hírszerzésnek szánt információkat.
Segítette leleplezni a Nagy-Britanniában dolgozó GRU-ügynököket, akiket aztán addig vezettek tévutakra és láttak el hamis információkkal, mig haza nem hívták őket. Szkripal egyúttal tájékoztatta a brit szerveket a GRU, és a KGB-utód FSZB erősödő rivalizálásáról és az oroszországi hatalmi harcokról is.
A következő évben is hasonló küldeményt juttatott el az MI6-nak, de közben a volt KGB-tiszt Vlagyimir Putyin került hatalomra és megkezdődött a rendcsinálás, többek között a GRU-nál is. 1999. szeptemberében, 48 évesen nyugállományba küldték. Kapcsolatai azonban megmaradtak, így tovább dolgozhatott a brit titkos szolgálatnak, és a találkozók immár „családi vakációk” keretében zajlottak, Spanyolországban, Máltán, Olaszországban. 2004-ben azonban új brit kapcsolata, akivel Izmirben találkozott, figyelmeztette, hogy egyik volt kollégáját letartóztatták Moszkvában, majd egy katonai kórházba szállították, ahol váratlanul meghalt. Szkripal mégis a hazatérés mellett döntött, pedig már Törökországban is követték. Néhány nappal később Moszkvában letartóztatták.
Szergej Szkripalt hazaárulás címén 13 évi börtönre ítélték, de 2010-ben egy Bécsben lezajlott kémcsere keretében szabadon engedték. Ekkor kapott menedékjogot Nagy-Britanniában.

Mark Urban könyve, a Szkripal-dosszié (The Skripal Files) október 4-én jelenik meg a Macmillan kiadónál.