KULT

Vörösmarty Himnusza, Liszt Ferenc megzenésítése? – 8 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a 200 éves Himnuszról

Volt, hogy átírták, volt, hogy remixelték, le is akarták cserélni – íme, a Himnusz első kétszáz évének érdekességei.


1823. január 22-én tisztázta le szatmárcsekei birtokán a 32 éves Kölcsey Ferenc Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című művét. Ellentétben a Szózattal, erről nem maradt ránk jegyzetekkel ellátott kézirat, esetleg korábbi verzió, így nem tudjuk a vers pontos keletkezési körülményeit. Annyi azonban biztos, hogy éppen kétszáz éve készült el a végleges változat, így 1989 óta Fasang Árpád zongoraművész javaslatára ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját is.

A Himnusz első versszakát minden bizonnyal mindenki álmából felkeltve is el tudja szavalni (sőt énekelni is), a műveltebbek talán mind a nyolc strófát. De vajon mennyi mindent tudunk a magyar nemzet első számú költeményéről? Összeszedtünk 8 érdekességet, ami talán nem annyira közismert.

Kölcsey nem szánta hivatalos magyar Himnusznak

A Himnusz (korabeli helyesírással: Hymnus) címe tipikus műfajmegjelölő: nem más ez, mint egy könyörgés az Úrhoz, egyszersmind bemutatva „a magyar nép zivataros századait”. Kötetben először 1832-ben jelent meg a szerző egyszerűen Versek-nek elnevezett gyűjteményében. Előtte néhány évvel szerepelt már Kisfaludy Károly Auróra című almanachjában. Kölcsey levelezéseiben vagy naplóiban semmi nem utal ugyanakkor arra, hogy az életműben kiemelkedően jól sikerült versnek különleges szerepet szánt volna. Megzenésítésére is csak 6 évvel a költő halála után került sor, fél- majd teljesen hivatalos himnuszként pedig még ennél is jóval később kezdték használni.

Vörösmarty Mihály: Himnusz

Ha egy irodalmi vizsgán valaki így kezdené mondandóját, az lehet, hogy azonnali bukást eredményezne. Kevésbé ismert tény ugyanakkor, hogy nemzetünk másik nagy költője is írt ilyen címmel verset. Ráadásul Vörösmarty Hymnusát valóban nemzeti himnusznak szánta. Hogy nem lett belőle az, jól mutatja, mennyit számít az utókor ítélete egy-egy vers későbbi megítélésében és sorsában. Az viszont szinte biztos, hogy ha ez a költemény lett volna nemzeti himnuszunk, egy idő után át kellett volna írni, mert ez egy tipikus királydicsőítő alkotás. Ha valaki összehasonlítaná a születésnapos művel, EZEN A LINKEN el tudja olvasni.

Ordító hiba az Alaptörvényben

„Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Ez áll Magyarország Alaptörvényének alapvetései között, az I cikk 3. pontjában. Ez azonban nem igaz. Ha így volna, minden egyes ünnepségen a vers mind a nyolc versszakát kénytelenek volnánk elénekelni. Vagy másképpen nézve: jelenleg mindenki megsérti az Alaptörvényt, aki csak az első versszakot énekli. Helyesen tehát úgy kellene javítani a szöveget, hogy „Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének első versszaka...” Ha nem lenne gránitszilárdságú az iromány, talán egy újabb vonatúton érdemes volna pontosítani rajta.

Kodály Zoltán leoltja Rákosi Mátyást

Időről időre felmerül a társadalom, adott esetben a politikai elit egy-egy csoportjában, hogy a Himnusz megérett a cserére. Hol túlzottan „pesszimista” hangulatát kritizálják, hol ideológiai okokból cselekednének, de tény, hogy Kölcsey műve elég jól bírja a próbálkozásokat. Eddig a legközelebb az ötvenes években kerültünk a cseréhez. Rákosi Mátyás a kommunista Magyarországhoz jobban illő szöveget és dallamvilágot szeretett volna, így megkérte Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, hogy készítsenek új szöveget és zenét. Ebből végül nem lett semmi, arról pedig számos anekdota maradt fenn, hogy hogyan utasították vissza a diktátort. A legvalószínűbb (egyszersmind legviccesebb) szerint amikor Rákosi megkérdezte Kodályt, mikor ír új Himnuszt, a zseniális zeneszerző csak annyit válaszolt: „Meg van az már írva.” Ugyanakkor tény, hogy a diktatúra legsötétebb éveiben, az '50-es évek elején a Himnusz csak szöveg nélkül hangozhatott el hivatalos eseményeken.

Erkelnek nyerni kell

A Szózatot egy évvel előbb zenésítették meg, mint a Himnuszt. Érdekesség, hogy másik nagy nemzeti költeményünk zenei bírálóbizottságában maga Erkel Ferenc is helyet foglalt. A Himnusz megzenésítését elbíráló grémiumba azonban Erkelt már nem ültették be, éppen azért, hogy ő is pályázhasson. Minden bizonnyal nem igaz az a legenda, hogy a zeneszerzőt egy szobába zárták, és addig nem engedték ki, amíg le nem tett az asztalra egy megzenésítést. Azt ugyanakkor tudjuk, hogy a többek között Szigligeti Edét és Vörösmarty Mihályt is magába foglaló társaság Erkel művét értékelte a legjobbnak. A pályázat ugyanakkor jeligés volt, a zsűri tehát nem tudta, hogy az eredeti reményeknek megfelelően az „Itt az írás olvassátok” jeligéjű pályázat az áhított nyertest takarja. Plusz érdekesség a történetben, hogy Egressy Béni a Szózat után itt is pályázott. Az ő pályaművét is meg lehet hallgatni. Ki-ki eldöntheti, szívesebben énekelné-e ezt ünnepségeinken.

Dohnányi belenyúl

Erkel Ferenc Himnusza a ma ismertnél gyorsabb tempójú volt. Sokan nem csak a költemény szövegét, de a zenét is azzal vádolják, hogy túlságosan „depressziós”. Nos, ez nem Erkel, hanem Dohnányi Ernő „hibája”. A kiváló zeneszerző 1938-ban készítette el a mű áthangszerelését. 2013 óta ugyanakkor olimpiákon olyan verziót hallhatunk, amelyet a MÁV Szimfonikus Zenekar készített, és megfelel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elvárásának is, amely szerint az országok nemzeti himnuszai nem szólhatnak másfél percnél hosszabban a rendezvényeken. Erkel Ferenc eredeti zenéje egyébként így hangzott:

Nem is olyan régi

Kölcsey Ferenc versét Erkel Ferenc zenéjére hivatalosan 1865. december 14-én játszották le magyar Himnuszként, amikor a kiegyezést előkészítő tárgyalásokon I. Ferenc József császár és király erre a zenére vonult be a pesti országgyűlésre. Addig néhol ugyan felcsendült, de egészen 1903-ig kellett várni, hogy hivatalosan is javasolják himnuszi státuszát. Ekkor Rátkay László országgyűlési képviselő nyújtott be egy javaslatot, ami lecserélte volna az osztrák császári himnuszt a magyarra. Az Országgyűlés ugyan ezt elfogadta, ám a király nem szentesítette. És bár hivatalos ünnepségeken ezentúl mindig a Himnusz csendült fel, valójában csak az 1989-es alkotmány 75. paragrafusa mondta ki először, hogy a Magyar Köztársaság himnusza hivatalosan is Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. (Láthatóan már itt is hibásan szerepelt a szöveg.)

Az első mash up-remixet Liszt Ferenc készítette el

A 2000-es évek legelején konzervatív körökben jókora botrány okozott, amikor az Anima Sound System remixet készített a Himnuszból. Akkor kevés szó esett róla, hogy nem ők voltak az elsők, akik átdolgozták a nemzeti költeményt. 1872-1873-ban nem más, mint Liszt Ferenc tette ezt meg – akkoriban egyébként nagy sikert aratva. Sőt világhírű zenészünk nem csak „remixet” hanem egyenesen „mash upot” készített: Szózat és Magyar Himnusz Fantázia (Szózat und Hymnus, zwei vaterlandische Dichtungen von Vörösmarty und Kölcsey, componirt von Egressy Béni und Franz Erkel) című művében ugyanis összepasszintotta a két monumentális művet. Első Himnuszt-remixünket itt lehet meghallgatni:

Prieger Zsolték remixe pedig így hangzik:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk