Ti is adhattok ajándékot a buszvezetőknek!
Miután hírt adtunk a kaposvári buszvezetőket Mikulás ajándékkal meglepő néniről, országos mozgalom indult a Pesten Hallottam Facebook-csoportban.
A felhívásban az áll, hogy december 14-ig ajándékozzuk meg a buszok sofőrjeit valamivel. Biztosan nem kilós kiszerelésű szaloncukorra gondolt az ötletgazda, hanem arra, hogy egy kis édességgel, egy-egy szem cukorral dobjuk fel azok napját, akik nap mint nap a volán mögött ülnek.
Itt a december, a dugók, a tömött buszok, a türelmetlen utasok hónapja, mikor a szeretet ünnepére készülve mindenféle érzés tombol bennünk, csak épp ez nem. Közhely vagy sem, de ezeket a stresszes napokat magunknak és másoknak is enyhíthetjük egy-egy kedves kis gesztussal. Ezért hirdetjük meg a Mikulás érkezése utáni hétre, azaz december 8-14-ére a buszsofőrök szaloncukros bácsisítását (és nénisítését).
Ha úgy érzed, hogy nem fair, hogy csak a goromba sofőrökről írunk, beszélünk, és elfelejtjük, hogy hányszor várnak meg rendesen a megállóban.
Ha jártál már úgy, hogy megmentette a napod (vagy téged a késéstől) egy buszsofőr, még ha csak valami aprósággal is.
Ha szerinted is komoly meló nap mint nap a sok hülye autós és nem feltétlenül megértő utassereglet közt is higgadtan, biztonságosan vezetni, menetrendet követni.
Vagy csak simán szeretnél egy kis jókedvet csempészni mások és a saját napodba, akkor tankolj fel ezen a héten szaloncukrokkal, vagy bármilyen apró ajándékozható élelmiszerrel, és lepd meg vele a buszsofőrödet.
Mikor?
December 8-a hétfő hajnaltól 14-e vasárnap éjszakáig bármikor.
Hol?
A kezdeményezést Magyarországra hirdettük meg, de ha valaki épp külföldön van, és kedvet érez az ajándékozásra, csak bátorítani tudjuk.
Miért?
Mert egy kis kedvességgel feldobhatjuk annak is a napját, akit megajándékozunk, meg persze a sajátunkat. Tessék kipróbálni, ha nem hiszitek!
A mozgalom elindítója, Pálfi Rita a Hír24-en számolt be a kezdeményezésről. "Miért éppen a buszsofőröket pécéztem ki? Egyrészt ők a legkönnyebben megközelíthetők. Másrészt rájuk országszerte le lehet csapni az édességekkel. Harmadrészt az egész ötlet onnan jött, hogy óbudai révén rengetegszer mentettek meg sokperces fagyoskodástól azok a kedves sofőrök, akik úgy érezték, hogy attól még, hogy a garázsba viszik a járművet, szállíthatnak utasokat vele."
Máris százak csatlakoztak a rendhagyó eseményhez, és egymás után teszik közzé beszámolóikat az ajándékozásról, a megajándékozottak reakcióiról, valamint arról, hogy időnként maguk a buszvezetők szolgálnak kellemes meglepetéssel!
Az én sofőrsztorim (nagyjából így hangzik). Hazajövet megvárt a sofőr, de amikor felszálltam, kivágta a fülke ajtaját és elkezdett magyarázni:
- Úgy sétál itt, mintha magáé lenne a Dísz tér! Tudja, hogy hova akar menni?
- A Deák Ferenc térre.
- Látja mi van kiírva a táblára, kisasszony? Széll Kálmán tér.
- Az is jó lesz! De kérem várjon! Köszönöm!
Gyorsan előkaptam a csokimikulást a táskámból és a buszsofőr kezébe nyomtam. Ha a Dísz tér nem is, a hálás tekintete az enyém volt.
Na? Kié a legcukibb buszsofőr??? Nála is járt a Mikulás, és ezt hozta nekem, a kedvességemért cserébe.
Megosztom veletek a munkába és hazautazásom kedves történeteit. Minden reggel a 7-es, 107-es, 7A, vagy a 133-as busszal indulok dolgozni. Ami előbb érkezik, arra szállok fel. Hétfőtől a buszsofőröknek csokival kívánok szép napot, kellemes munkát, boldog ünnepvárást. Felszállok a buszra, megkérem, hogy nyissa ki az ajtót. A reakció mindig az, hogy hallja így is azt, amit mondani akarok, de persze én erősködök, hogy nyissa ki az ajtót. És a kezébe nyomom a csokit, és szép napot kívánok. Meglepődnek, örülnek, megköszönik, és reményeim szerint szép lesz a napjuk, de legalábbis szebb. Az enyém is. Csak egy kis kedvesség, csak egy kis figyelmesség, egy mosoly. És ragadós, bízom benne! Talán ők is jobban odafigyelnek azokra az utasokra, akik futnak a buszhoz. Talán megvárják őket. Talán ők is rámosolyognak az emberekre. Mert ez is kell. Nagyon! Ma elmeséltem a kolléganőimnek. Az egyik biztos kipróbálta. Tegyetek ti is így!
A reggeli 7-es busz vezetője, amikor leszálltam a Zugló vasútállomás megállónál, széles mosollyal és integetéssel köszönte meg még egyszer a meglepetés csokit meg máshova azt, hogy: szerintem a mai buszvezető nem csukta be senki orra előtt az ajtót, sőt!
Én december 5-án találkoztam a felhívással, éppen, mielőtt indultam haza a munkából. Péntek lévén maradt két gazdátlan csokimikulás a zsebemben, így én már akkor "teszteltem" az akciót. Mindkét sofőröm nagyon örült, egyikük azt mondta, ő még ilyen kedves asszonykával nem találkozott. Azóta a mikulásokat szaloncukorra cseréltem, de a pozitív fogadtatás töretlen :)
Én a 151-es busz sofőrjeinek igyekszem csokit osztogatni. Viszont szerintem ők nem tudnak róla,mivel elég döbbenten néznek rám.
Ma reggel az Örsön a metróvezetőnek is adtam egy szaloncukrot, nehogy már Ők kimaradjanak. Örült neki.
Péntek este a 105-ös busz vezetője igazi hófehér szakállal és mikulássapiban tolta, a kormány mellé készített, karácsonyi izékkel felcicomázott kis vödréből minden gyerek-felszálló kapott egy szaloncukrot - persze, hogy vigyorogtam, ahogy azok is, akik nem is utaztak, csak meglátták a fülkében "a Télapót" és már ment is a mosolygás, meg az integetés. klassz volt, na.
Remélem, pár kedves nyíregyházi résztvevő az én apukámnak is szerez majd egy kis meglepetést - ha már én nem is lehetek otthon karácsonyig.
Nagyon helyes volt a buszvezető, meghökkent, amikor leesett neki, hogy szaloncukrot kap. Az én napom pedig egy igazan meleg mosollyal indult.
Nagyon kreatív ötlet! Én is megajándékozom a napi szinten szállító sofőrt, nagyon kedves velünk, sokat poénkodik, feldobja már reggel a napunkat nagyon megérdemli ezt a kis csomagot!
Ha tetszik, az ötlet, oszd meg a cikket másokkal is!
