A hercegi pár filmjének második 3 órája után nekem két dolog jött le: ez a két ember önimádó, össze-vissza kamuzik, és nagyon ideje lenne már náluk kikapcsolni a wifit. Vélemény.

Még csak az első három részt adták le, az esküvőjükig jutottunk el. De egy kicsit olyan érzésem van, mintha Johnny Depp életrajzi filmjét látnám Amber Heard rendezésében. Kritika.

Új Netflix-reality-jük előzetesét bombaként dobták rá az épp Amerikában turnézó Vilmosra és Katalinra, közben egy fekete aktivista gyanús „rasszistabotrányt” kavart a Buckingham-palotában. Károlynak fel kell vennie a kesztyűt, mert kisebbik fiáék most már vérre mennek. Vélemény.

A legfontosabbat adta a népének: lehetett hinni benne. Kicsit vagy nagyon, ez mindegy. Lehetett hinni benne, MINDENKINEK. Nem vágynánk mi is erre?

Anglia egyik legelismertebb oknyomozó szerzője, Tom Bower két évig írta a könyvet az IGAZI Meghanről. Már amit eddig ismerünk belőle, sokkoló és lesújtó. Vélemény.

A tegnapi ítélet után Amber Heard soha nem felejti el a napot, amikor majdnem elkapta Jack Sparrow kapitányt. A karma meg őt.

Egy ukrán lány állt mellettem a barátnőivel. Ahogy felemelte a transzparensét, egymás mellé villant a kezünk. Teljesen egyforma körömlakkunk volt. Összemosolyogtunk.

Egy nagy szerelem történetét, egy lélegzetelállító, fából faragott könyvtárat, az Ősök Csarnokát, főúri szalonokat és egy hangulatos angolparkot tár fel többek között a felújított Nádasdy-kastély, amely az ország egyik gyöngyszeme lesz. Fotók.

Diana egyik barátnője, Simone Simmons szerint a walesi hercegné kiskorukban megeskette a két fiát, hogy „soha nem engedik, hogy bárki közéjük álljon”. Diana július 1-jén lenne 60 éves. Vilmos és Harry között pedig fájóan sok minden áll: Meghan Markle, egy óceán, és egy állóháború, amit vélhetően a királynő fog megnyerni. 

Így, egyszerre. Ez az év olyan volt, mint egy bántalmazó kapcsolat: kiből rettegést, kiből gyűlöletet, kiből apátiát, kiből erőt hozott ki. Egy ilyen kapcsolatból van kiút. Kérdés, hogy megtaláljuk-e 2021-ben. Vélemény.

Menjek. Ne menjek. Maszkban, maszk nélkül. Ketten, apám kis, vidéki garzonjában, huszonharmadikán, csak ő és én. Pár órányi, érinthetetlen szeretet. Jó, megyek.

„Ráadtam a kis öregre a pulóverét. Egyesével beledugtam a karjait az ujjakba, mert egyedül már nem megy neki. Úgy nézett rám, ahogy csak ő nézett rám egész életemben. ”

Megkértem egy barátnőmet, aki hat éve Skóciában él, fotózzon le pár alap dolgot bevásárláskor, árcédulával. Aztán megnéztük ugyanezeket itthon. Persze ez csak szemezgetés. De azért...

Mintha a földből nőnének ki a habzó szájú vírustagadók, akik a neten már kommandókban támadják a józan észt. És most már a betegeket is. Sok önuralom kell, hogy ne kívánjuk nekik: a bőrükön tapasztalják meg, miről hadoválnak. 

Ezt a lakótelepünk egyik legnépszerűbb kisboltjának tulaja mondta, amikor leugrottam tejért. „Össznépi karantén-téboly van, eddig bírták az emberek' – tette hozzá”. Kis, személyes mentális karanténtérkép Budapestről. 

És egy másik mondat: „Én nem dőlök be minden hülyeségnek, mint maguk!”

Mert hogy itt ülünk a kellős közepén. Az elmúlt hetekben nem volt olyan koronavírusról szóló cikkünk, amely alá ne özönlöttek volna a "mit-keltitek-a-pánikot", "ez-csak-egy-influenza", "hülye-lisztvásárlók" típusú kommentek. Ez az írás nekik (is) szól.