KULT

"Azt mondták, akár autót is törhetünk" – ilyen a Tankcsapdának klipet készíteni

Kovács Kornél Lukácsék mellett a Kowalsky meg a Vegával és Bérczesi Robival is dolgozott már együtt. Legújabb munkája pedig saját zenekarának egyik dalához készült.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. október 29.



A Nyughatatlan nevű együttes 2010-ben alakult, eddig három nagylemezük jelent meg, ebből az egyik aranylemez lett. Johnny Cash tribute bandaként indultak, majd fokozatosan elkezdtek saját számokat is írni rockabilly, illetve country stílusban.

Évente nagyjából 50 koncertet adnak, sok külföldi bulijuk is van, többek között Németországban, Ausztriában, Csehországban, Olaszországban és Szlovákiában.

Frontemberük, Kovács Kornél a zenélés mellett filmesként dolgozik. Legutóbb éppen egyik saját dalához készített klipet, de

az ő nevéhez fűződik például a Kowalsky meg a Vega Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek című videója is, ami már közel 17 millió megtekintésnél jár a YouTube-on.

Arról beszélgettünk, melyik előadóval milyen volt a közös munka, mi értelme egyáltalán a klipeknek 2017-ben, és megrendezne-e akár egy nagyjátékfilmet is, ha úgy alakul.

– Hogyan jött a klipkészítés az életedbe?

– 2008-ban végeztem bölcsészkaron a szegedi egyetemen. Tévés lettem, mindennel foglalkoztam ami a szakmához tartozik. Időrendben több évig voltam kameraraktáros, hangtechnikus az RTL-nél, híradós vágó az ATV-nél, mellette építettem a saját vállalkozásomat. A zenekaromnak szerettem volna videoklipet rendelni, de túl magas volt az árajánlat, és inkább belevágtam egyedül. A saját hibáimon keresztül megismertem a szakmát. Az elmúlt években dolgoztam Vajda Attila olimpiai bajnokkal, a Tankcsapdával, Kowalsky meg a Vegával, Palya Beával és Bérczesi Robival, de több kis zenekarnak és cégeknek is készítettem videókat.

– Milyen volt a Tankcsapdával dolgozni?

– Örültem, hogy személyesen is megismerhettem Lukácsot, debreceni vagyok, a Tankcsapda mindig jelen volt az életemben. A zenekarommal gyakran koncerteztünk a Roncsbárban, ami részben a dobos Fejes Tamás szórakozóhelye, gyakran találkoztunk, és beszélgettünk abban az időben. A forgatás anyagi részét így vele tárgyaltam meg, a klip művészi oldalát pedig Lukáccsal egyeztettem. Több cég is beadta a jelentkezését az új klipjükre 2013-ban, amit végül mi nyertünk meg. Több helyszínen rengeteg statisztával dolgoztunk.

A kliphez készült egy videós storyboard is. Ez azt jelenti, hogy minden snittet megrajzoltam, azokat digitalizáltam, és a videóra megvágtam. Sidinek (gitáros) nagyon tetszett ez a fajta munka. Ő nagyon értékelte ezt a fajta precizitást, és úgy fogalmazott, hogy a klip kész van, már csak le kell forgatni.

A történet sokat változott az elején, amivel kapcsolatban Lukáccsal egyeztettem. Meglepő és ugyan akkor megtisztelő is volt, hogy ilyen szinten belefolyik az előkészületekbe.

kkornel4

– A kulcsjelenetnek számító autóbalesetet hogyan oldottátok meg?

– Valóban a klip egyik ominózus pillanata az autóbaleset. Fejes Tamás felajánlotta, hogy törhetünk autókat, mert a szponzoruk biztosítja, de végül egy trükk mellett döntöttem.

A balesetet fordítva vettük fel, és visszafele játszottuk le. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a két autó egymásra állt merőlegesen, ez volt az ütközés pillanata, majd mind a ketten tolatni kezdtek, közben a színészek játszottak, ez volt a karambol előtti pillanat.

A repülő szilánkok utólag kerültek rá a snittekre.

– A Kowalsky meg a Vegának készített klipben sok rajongó is szerepel. Könnyű volt irányítani őket?

– A történet a zenekar ötlete volt. Ők szervezték a rajongókat, és a forgatáson Kowa állította be a szereplőket. Volt néhány előre megrendezett jelenet, mint például a fröccsenő vér alatti átbújás, vagy a kiömlő víz fölötti átlépés. A vér és a víz is utólag kerültek fel a snittekre. A szereplők nagyon lelkesek és kitartóak voltak. Nem volt könnyű mozdulatlanul állni, vagy a különböző pózokat hosszú percekig tartani, de nagyon jól megoldották. A dalt felgyorsítottuk, a képet pedig utólag lelassítottuk, így az apró mozgások is eltűntek. Kowával közösen rendeztük a klipet, valamint operatőr-vágóként vettem részt a munkában.

kkornel3

– Bérczesi Robival és Palya Beával a Lupa-tónál forgattál. Itt mennyire volt meg előre a forgatókönyv és mennyire alakult spontán a felvétel?

– Ez a videó annyira spontán alakult, hogy a felkérés után 1 héttel már forgott a klip, rá egy hétre pedig már kész volt.

Nem volt helyszínfelmérés, forgatókönyvírás, csak érzésből nekiestünk a felvételeknek az idő szűkössége miatt.

Viszont adva volt két karizmatikus előadónk. Megcsináltuk a kötelező képeket, majd jött az improvizálás. Táncoltak, hülyéskedtek és együtt sétáltak a tó partján. Igyekeztem spontán elkapni a legjobb képeket.

– Mi a tapasztalat, beleszólnak a zenekarok a forgatókönyvbe és a megvalósításba, vagy csak felvázolják, mit szeretnének és szabad kezet adnak?

– Egy videoklip elkészítésével kapcsolatban több opció is létezik. Ha a zenekarnak van elképzelése a történettel kapcsolatban, akkor már csak néhány árajánlatra van szüksége ahhoz, hogy a neki legszimpatikusabbat kiválassza. Ha nincs konkrét elképzelés, akkor szinopszist (klip ötlet) is kérhet az ajánlat mellé. A videó producere maga a zenekar, vagy a zenekar kiadója, tehát ő a főnök. Fontos az, hogy az egyeztetések még a forgatás előtt megtörténjenek, hiszen ha menet közben több ember rendezi a videót, akkor több ember a felelős a végeredményért. Ami nem szerencsés.

kkornel2

– A legújabb munkád a saját zenekarod klipje. Mennyiben volt ez más, mint az eddigiek?

– Nem szerencsés szerepelni és rendezni is egy klipben. De már hozzászoktam ehhez, mivel ez a 13. klipünk. Annyiban nehezebb így dolgozni, hogy sokkal konkrétabban ki kell dolgozni a jeleneteket, koncentrálni a szerepre és a rendezésre.

– A rockabilly az összes külsőségével együtt tipikusan amerikai műfaj. Hogyan lehet hitelesen művelni Magyarországon?

– Szerintem csak úgy lehet hitelesen művelni, ha beleviszed a saját stílusodat, és a kultúrádat.

Például ha egy magyar filmben pom pom lányokat helyezel, akkor az idegen lesz, mert itthon ennek nincs kultúrája, senki sem fogja ezt elhinni neked.

A rockabillyben is lehet találni ehhez hasonló példákat.

– Szerinted Amerikában is sikeresek tudnátok lenni, ha lehetőséget kapnátok egy turnéra?

– Megtisztelő az "is" szó. Egyenlőre itthon szeretnénk sikeresek lenni, de az amerikai turné nagyon jól hangzik.

kkornel1

– Mit gondolsz, mi a klipek szerepe manapság, amikor a zenetévék gyakorlatilag teljesen eljelentéktelenedtek?

– A tévék szerepét a Youtube vettte át.

És ez jobb az előadóknak, mert a csatornájuk sokkal több pénzt tud termelni, mint a televíziós jogdíjak.

Legtöbben a fővárosi klubkoncertjük vagy klubturnéjuk előtt jönnek ki új klippel, és ennek a célja elsősorban a rajongók elérése a koncert hírével egybekötve.

– Kikkel dolgoznál még szívesen?

– Leginkább azokkal dolgoznék szívesen, akiket szeretek. Érdekes, hogy vannak zenekarok, akik nem gyártanak klipeket, mégis rengeteg koncertjük van. Ilyen például a Ferenczi György és a Rackajam. Nekik szívesen csinálnék klipet. Kíváncsi vagyok, Gyuri lenne-e csikós az alföldi rónán!? :)

– Rendeznél akár nagyjátékfilmet is, ha úgy alakul?

– Tegyük fel, hogy lenne egy nagyon jó ötletem, nyernék a lottón, lenne bruttó három évem a film megírására és elkészítésére, akkor készítenék. De még nem őrültem meg teljesen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk