KULT

10 film, ami bármilyen hihetetlen, de megtörtént eset alapján készült

Többek között Az 50 első randi és az Amerikai história is valós eseményeken alapul.


Vannak kitalált történeteken és valós eseményeken alapuló filmek, azonban olyanok is, amikben annyira valószerűtlen részek vannak, hogy nehéz eldönteni, melyik kategóriába tartoznak.

Íme 10 film, amiknek egyes részeit megtörtént események ihlették, még akkor is, ha nehéz elhinni.

Az igenember

Az igenember című romantikus vígjátéknak a főhőse egy ponton úgy dönt, mostantól mindenre igent fog mondani. A Jim Carrey által játszott figura emiatt megtanul koreaiul, repülőleckéket vesz és előléptetik. Az elvált férfire még a szerelem is rátalál ennek köszönhetően.

Ugyan kitalált történetnek tűnhet, de az alapokat Danny Wallace rádiós producer önéletrajzából vették az alkotók, ami arról szól, hogy Wallace egy évig mindenre igent mondott, ami miatt például előléptették.

Persze a filmben nem dolgozták fel a mindennapi árnyoldalait ennek a kísérletnek, hiszen Wallace elég sok negatívumot is átélt, például internetes csalások áldozata is lett.

Lopom a sztárom

A 2013-as film szintén megtörtént eseményeken alapul, tinédzserek, akiket elbűvöl a hollywoodi sztárok fényűző élete, az interneten lenyomozzák különböző sztárok lakcímét, majd betörnek hozzájuk és értékes dolgokat lopnak el tőlük, többek között táskákat, készpénzt és ékszereket. Az áldoztok között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Paris Hilton, Orlando Bloom, Lindsay Lohan, Paul Oakenfold vagy Rachel Bilson.

A diákok a filmben és az életben is úgy buktak le, hogy minderről képeket tettek közzé közösségi oldalakon, így hamar fény derült betöréseikre.

A film alapjául szolgáló csapat egyébként közel 1 milliárd forintnak megfelelő összeget lopott össze 2008-ban, mindössze 10 hónap leforgása alatt.

A Bling Ring néven elhíresült rablócsapatot az a mánia motiválta, ami a mai sztárokat körülveszi, történetük pedig jó példa arra, hogy néha nem árt kiszállni kicsit ebből a mindenkit beszippantó világból.

emmaw

Amerikai botrány

Az 1970-es években játszódó krimi két zseniális emberről szól, akik szinte bárkit képesek átverni. Irving Rosenfeld és Sydney Prosser, akik bűn- és élettársak, végül egy FBI-ügynök kezei közé kerülnek, aki arra kényszeríti őket, hogy korrupt politikusok lebuktatásában segítsenek neki. A pár mindenkit képes manipulálni, még az ügynököt is, a végén pedig megúsznak mindent anélkül, hogy elítélnék őket.

A valóságban Rosenfeldet Mel Weinbergnek hívták, aki párjával tényleg az FBI-nak segített olyan hivatalnokok lebuktatásában, akik kenőpénzt fogadtak el. Az együttműködésből barátság alakult ki, azonban az ítéletet itt nem úszták meg.

Cápa

John Williams filmzenéje a mai napig hatással van a nézőkre, még 40 évvel a film premierje után is. A film az ismeretlen mélyvízi világtól való félelemre épít, miközben bemutat egy kis óceánparti várost, ahol sorozatos cápatámadások történnek. Természetesen az elmúlt években is sokat foglalkoztak azzal tudósok, hogy a cápák általában nem jelentenek veszélyt az emberre: átlagosan évi nyolc ember hal meg cápatámadás következtében, ami nem kiemelkedő szám. Talán emiatt tűnhet kevésbé valószínűnek a film története, pedig tényleg megtörtént esetet dolgoz fel.

1916-ban többek is cápatámadás áldozatai lettek, amit állítólag ugyanaz a cápa követett el. Két hét alatt négyen haltak meg cápaharapások miatt a New Jersey-i partszakaszon.

A feltételezett gyilkos cápát később elfogták, az emésztőrendszerében pedig emberi maradványokat találtak, a tudósok azonban a mai napig nem tudják, vajon mi válthatta ki a cápában ezt a fajta viselkedést.

I love you Phillip Morris

A film főszereplője, akit Jim Carrey alakít, a börtönben beleszeret a címben is szereplő Phillip Morrisba, és úgy dönt, hogy bármit megtesz azért, hogy a közben szabadlábra helyezett férfinek szentelhesse az életét. Szökési kísérleteit nem adja fel, pedig akár életfogytiglanit is kaphat miatta.

A valóságban Steven Jay Russellt csalásért csukták be, aki első börtönbüntetéséből azért szökött meg, hogy párjával, Jim Kemple-lel lehessen, aki AIDS-es volt és haldoklott. Russellt két évvel később találták meg, akkor visszakerült a börtönbe, Kemple pedig nem sokkal később meghalt. A börtönben beleszeretett Phillip Morrisba, és miután őt kiengedték, Russell mindent megtett azért, hogy szabadlábra kerüljön és szerelmével lehessen.

Egyszer még halottnak is tettette magát.

Jelenleg életfogytiglani büntetését tölti, és saját bevallása szerint, nagyon jól sikerült ábrázolni karakterét a filmben.

morris

Taxisofőr

A filmtörténet egyik klasszikusának főhőse a vietnámi veterán harcos, aki éjszakánként taxisként dolgozik, és miután kikosarazza a nő, akit szeret, megpróbál megölni egy szenátort. Travis Bickle kaotikus életet él, képtelen feldolgozni a háború borzalmait.

A film célja az volt, hogy bemutassák, milyen események vezetnek oda, hogy valakiből gyilkos legyen.

A film alapjául Arthur Bremer élete szolgált, aki 1972-ben lelőtte George Wallace elnökjelöltet, nem sokkal azután, hogy kikosarazta egy fiatal lány. Az ő élete mondjuk nem volt annyira izgalmas, mint a Robert DeNiro alakította Travisé, az azonban közös bennük, hogy egyiküknek sem sikerült megölni a kiszemelt áldozatot.

Zorro álarca

Az 1998-as sikerfilmben Antonio Banderas alakította a maszkos hőst, a szegények és elnyomottak védelmezőjét, aki szembeszáll Kalifornia korrupt vezetőivel, hogy megvédje a mexikóiakat.

Ugyan a Zorro név kicsit olyan, mintha valami ősrégi szuperhősről lenne szó,

azonban a történet sokat merített azokból a legendákból, amelyek Joaquin Muriettát már életében körüllengték. Murietta az Öt Joaquin bandájához tartozott, akik a kaliforniai aranyláz idején ismert banditák voltak. A férfi tehát bűnöző volt, és valószínűleg a valóságban nem politikai célból cselekedett, azonban tényleg a mexikói ellenállás alakjaként vált híressé, amikor az amerikai telepesek Kaliforniába érkeztek. Sajnos ellenállása ahhoz vezetett, hogy az amerikaiak vérdíjat tűztek a fejére, ami miatt megölték.

Ezzel ellentétben Banderas karaktere megúszta a szörnyű halált.

Az 50 első randi

A könnyed, romantikus vígjátékról valószínűleg sose gondoltad volna, hogy megtörtént eseten alapul, pedig igen - legalábbis részben.

A filmben Adam Sandler egy állatorvost alakít, aki szerelmes lesz Drew Barrymore karakterébe, az amnéziás Lucyba. A lány rövid távú memóriája egy autóbalesetben megsérült, így Henrynek minden nap újra meg kell hódítania Lucyt, amihez a férfi egy videót is készít, amiből a lány minden reggel megtudhatja, ki is ő valójában.

A női karakter Michelle Philpotsról mintázták, aki kétszer is súlyos fejsérülést szenvedett autóbalesetben, és emiatt 24 órás memóriája lett. A nő 23 évig úgy élte túl ezt az egészet, hogy jegyzeteket írt magának.

Rocky

Stallone ikonikus figurája sportolók és hétköznapi emberek tömegeit ihlette meg évtizedekig, és arra motiválta őket, hogy küzdjenek céljaikért. Nem véletlen, hiszen Rocky Balboa szegénynegyedben élt, az egyetlen kitörési pont számára a boksz. Ha elég kitartása van a küzdelemhez és jól fel tudja használni tehetségét és erejét, igazi nagy bokszoló válhat belőle. Amikor a városba érkezik a boksz sztárja, Apollo Creed, Rocky kihívja őt. Ha legyőzi, megváltozhat az élete.

A film alapjául Chuck Wepner és Muhammad Ali mérkőzése szolgált. Wepner neve akkor még ismeretlen volt, azonban ő annak a négy embernek az egyike, aki képes volt padlóra küldeni az egyik legismertebb bokszolót.

Bár a mérkőzést Rocky és Wepner is elveszítették pontozásos alapon, mégis hőssé váltak.

Esőember

A filmben a végtelenül önző kereskedő, Charlie Babbitt, apja halála után megtudja, hogy van egy bátyja. Az apjától elhidegült Charlie szomorúan veszi tudomásul, hogy mindent állítólagos bátyja, Raymond örökölt, a vagyon pedig hatalmas. Charlie-t az zavarja legjobban, hogy Raymond ráadásul súlyos autista, aki otthonban él, mégis ő örökölt mindent. Testvére nyomába ered, majd megtudja, hogy Raymond kiemelkedő képességekkel rendelkezik matekból, Charlie pedig kihasználja ezt a képességét Las Vegasban, ahol Raymondnak csak a kártyákat kell számolnia.

Az igazi esőember, akiről a karaktert mintázták, soha nem számolt kártyákat, azonban szintén hihetetlen képességekkel rendelkezett. Kim Peek memóriája szinte tökéletes volt, minden utat memorizálni tudott a térképekről, fejből tudott dátumokat és egészen aprólékos történelmi ismeretei voltak. A film megjelenése után turnéra indult, ahol a fogyatékossággal küzdőkért kampányolt - akik pedig találkoztak vele, mind ledöbbentek képességeitől.

Forrás: Listverse


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk