Minden idők leghíresebb fáraója jelentéktelen uralkodó volt
Hatalmas szenzáció volt, amikor 1922-ben Howard Carter a Kiályok Völgyében megtalálta Tutanhamon fáraó kincsekkel teli érintetlen sírját. A felfedezése Tutanhamont minden idők leghíresebb fáraójává és az egyiptológia egyik leghíresebb szimbólumává tette. A tudósok azonban úgy vélik, élete során jelentéktelen uralkodó volt.

Az egyiptomi Királyok Völgyében az ókor egy körülbelül 500 éves időszakában királyok és nagy hatalmú nemesek temetkeztek. Szinte valamennyi királyi sírt hatalmas, tátongó kamrák és hosszan kígyózó folyosók jellemzik, amelyek az ott nyugvó fáraók hatalmát és gazdagságát tükrözik.
Tutanhamon sírja a legkisebb ezek közül, és díszítése is elég szegényes.
A királyi sírok nagy része a Halottak könyvéből ábrázol részleteket. Ezeknek a vallási szövegeknek és varázsigéknek a célja az volt, hogy a fáraónak biztonságos útja legyen a túlvilágra. Éppen ezért e festett és vésett dekorációk rendkívül nagy odafigyeléssel készültek.
Tutanhamon sírjának díszítése korán sem lenyűgöző. Négy kicsi kamrájából háromnak a fala teljesen csupasz. Csak a temetkezési helyként használt kamrában található némi díszítés. Itt sincsenek vésetek, sem kidolgozott jelenetek. A festett ábrák elnagyoltak és hiányosak, ráadásul a festék megfolyásából látszik, hogy ezt is kapkodva készíthették.

Az egyiptológusok szerint a munkások Tutenhamon korai halála miatt futhattak ki az időből. Az ifjú fáraó 9-11 évesen kerülhetett trónra, ám mindössze 18 éves koráig uralkodott. Bár 9 év alatt nagyobb sírt is építhettek volna neki, a feltételezések szerint nem kezdték meg a munkálatokat a trónra lépéskor, mert feleslegesnek tartottak sírt építeni egy 9 éves fiúnak.
Egy elmélet szerint Tutanhamon sírját eredetileg nem is neki építették. A királyok völgyében nemeseket, papokat és még háziállatokat is eltemettek kisebb szerényebb sírokba. Egy ilyen magánsírt sajátíthattak ki Tutenhamon számára.
Ezt az elméletet alátámasztják a sír falában talált vájatok. A munkásoknak hatalmas díszített lemezeket kellett leengedniük, hogy sírhelyül szolgáljanak. Ám
a rendelkezésre álló sír túl kicsi volt a királyi szarkofág méreteihez.
Lyukakat kellett vájni a sír falába, hogy bepréselhessék a díszítőlemezeket. Ráadásul a jelek szerint a szarkofág fedele középen kettétört, ezért gipsszel töltötték ki a repedést, és újra is kellett festeni a sérült részt. Majd amikor elhelyezték a koporsót, a fedél nem csukódott le egészen, ezért le kellett vágni a múmia lábujjait, hogy lezárhassák. Nem túl fenséges eljárás.

Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy új élet vár rájuk a túlvilágon, ezért magukkal temették kincseiket, és elrejtették sírjaikat. Éppen ezért
néhány kivételtől eltekintve még az ókorban kifosztották az összes királysírt.
Tutanhamon sírja azonban érintetlen maradt, holott az ő sírja is tele volt kincsekkel és olyan tárgyakkal, amikre szüksége lehetett a túlvilágon.
A feltáráskor a sírban volt hat harci szekér, Tutanhamon gyerekkori trónja, rengeteg étel és bor. A gyermekkirály két szobra őrizte a sírkamrát, ahol a sír faltól falig kitöltötte a termet, és tiszta aranyszínben ragyogott. A király belső szerveit a kincstárban rejtették el egy aranyozott oltár mélyén.

Tutanhamon sírkamráját egy álfal mögé rejtették, a sír bejáratát pedig gipszel zárták le, és 40 tonnányi kőtörmelékkel töltötték fel a folyosót a padlótól a mennyezetig, amivel csaknem 8 méteres barikádot hoztak létre. A folyosó ajtaját egy harmadik ajtó zárta le, majd a hármas védelmet még több törmelék alá rejtették.
A többi sírkamrát is hasonlóan őrizték, ám azok nem menekültek meg a fosztogatók elöl. A sírrablók gyakran lefizették a temető őreit, hogy megtudják, hol van a sírok bejárata, és utat fúrtak a kincsekig. Ám ha nem is ismerték a bejáratot, tudták, hogy ha elég mélyre ásnak, szerencséjük is lehet.

Tutanhamon sírjától sem a lezárt ajtók és titkos bejáratok tartották távol a fosztogatókat. Egy természeti csapás adta neki a legtöbb védelmet.
Az egyiptológusok úgy vélik, hogy egy sivatagi vihar áradást szabadított el, a zuhatag pedig elárasztotta a völgyet, és Tutanhamon sírját, ami pont a völgy szívében feküdt. A folyó több rétegnyi sziklát és üledéket hordhatott a bejárat fölé.
Amikor a forró egyiptomi nap kiszárította a sarat, az betonként ölelte körbe a sírt.
A sírépítők évekkel később véletlenül kavicsréteggel szórták fel a területet és kunyhókat építettek rajta. A következő 3000 év során pedig még több réteg föld került a bejárat fölé, így Tutanhamon sírja lett a legbiztonságosabb a völgyben.
Van azonban még egy oka annak, hogy a sírrablók és korai kutatók nem találták a sírt: nem is keresték. Valószínűleg senki sem tudta, hogy a sír egyáltalán létezik. A kutatások szerint
Tutanhamon nevét szándékosan törölhették az ókori feljegyzésekből.
Neve így valószínűleg nem is szerepelt a fáraók listáján, amit a korai kutatók alapul vetek. Ennek Tutanhamon apja, Ehnaton fáraó lehetett az oka. Ehnaton szinte az összes ókori egyiptomi istenség templomát bezáratta. Intézkedései miatt Ehnaton annyira népszerűtlen volt, hogy ez fiára is kihatott, és az utánuk következő uralkodók még a luxori templom faláról is levésték a nevüket.

Ironikus, hogy ez a gyermekkirály, akinek nem volt tényleges hatalma, az ókori Egyiptom egyik leghatalmasabb szimbóluma lett. Épségben megtalált sírja által jelentéktelen fáraóból a leghíresebbé vált, így Tutanhamon elérte a fáraók végső célját, a halhatatlanságot.
Forrás: Wikipédia, Discovery Channel