TUDOMÁNY

Három csillag is nyomtalanul eltűnt az égboltról 1952-ben, a tudósok ma sem értik, hogy mi történhetett

A Palomar Obszervatórium megfigyelése szerint a három csillag kevesebb, mint egy órán belül teljesen eltűnt. Helytálló tudományos magyarázat továbbra sincsen, találgatás annál több.


A csillagok halála lassú dolog, de a csillagászok fogalomtárában a „gyors” is adott esetben évmilliókat jelenthet. Persze van néhány valóban radikálisan gyors változásra, de ezek nemcsak ritkák, de általában olyan energiakidobódással is járnak, melyek megfigyelhetőek.

A nagy tömegű csillagok a látványos megsemmisülése a nóva vagy a szupernóva, amely rövid (pár hónapos, esetleg éves) felfényesedéssel jár, mielőtt az így életét befejező csillag eltűnik az égboltról. Persze műszerekkel ilyenkor is megmarad a helyükön egy fénylő gáz- és anyagfelhő, melynek tágulása világosan megmutatja a korábbi robbanás középpontját.

A kisebb csillagok életük legvégső fázisában összeroskadnak, és helyükön az esetek többségében egy fehér törpe marad, rendkívül kisméretű, és sűrá izzó objektum, amely további évmilliárdokig megfigyelhető.

Az azonban, amit a kaliforniai San Diego közelében figyeltek mega Palomar Obszervatóriumban, nem magyarázható a fenti teóriákkal.

Mi is történt azon az éjszakán? Az égbolt egy adott részét fényképezték, ismétlődően, ami a csillagászoknál bevett gyakorlat (unalmas dolog a megfigyelő csillagászat, felvételek ezreit készítik el ugyanarról a területről és azokon egyenként vizsgálják át az esetleges változásokat. A számítástechnika előtti világban valóságosan idegőrlő volt az ilyen tevékenység).

Arra azonban senki sem számított, hogy az ötvenhat perc különbséggel elkészített két felvétel között ilyen kirívó lesz a különbség.

A később készült képről három közeli csillag egyszerűen hiányzott. Eltűnt.

Csillagok nem tűnhetnek el nyomtalanul. Így hát egy új kutatás indult, kideríteni, mi is történt azon az éjszakán? Először is megnézték, hogy azóta látták-e a tárgyakat.

Azt írták: „Kihasználtuk a Virtuális Obszervatórium képességeit, hogy megkeressük a hármas tranzienst az újabb képekben és katalógusokban. Ennek a kutatásnak az eredménye arra a következtetésre jutott, hogy a tranziens nem jelenik meg a régió későbbi képein a következő 69 évben."

Ezután a csapat megpróbálta kizárni a korabeli fényképészeti technika hibáit is. Amennyiben jelentős különbségek lennének, különösen a tárgyak szélei felé, az például a fényképészeti lemezek hibáira utalhat, vagy akár feltételezhetünk elemi részecskéket is, amelyek a a korábban készült lemezekbe ütköztek. Azonban úgy találták, hogy a formák hasonlóak, annak ellenére, hogy különböző méretűek.

Tanulmányukban úgy összegzik, hogy a jelenség máig megoldatlan, ugyanis

„a profilok nem mutatnak bizonyítékot mozgó forrásra, például repülőgépre, aszteroidára vagy elemi részecskére, sem a fényképészeti lemez hibájára.”

A csapat azt is kizárta, hogy a csillagok egymástól függetlenül elhalványuljanak. Először is, a csillagok egyáltalán nem tűnnek el így. Ráadásul, ha az objektum valóban három különálló objektum a térben, ez azt jelenti, hogy közel kell lenniük egymáshoz ahhoz, hogy a fény (majd annak hiánya) megérkezzen az adott óra időkeretén belül. Tehát ezek az objektumok sokkal közelebb kell(ett) legyenek Naprendszerünkhöz, mint azt más magyarázatok sugallták, 6 csillagászati egyság (Nap-Föld távolság) és két fényév közötti távolság az a reális távolság, a mi még szóba jöhet.

Tehát a jelenség a Naprendszeren belül keresendő, még ha annak távolabbi vidékein is.

Eszerint a megközelítés szerint az objektumok aszteroidák vagy más objektumok voltak a Naprendszerünkben, talán az Oort-felhőben valahol, ami megmagyarázhatja, hogy miért nem látták őket a későbbi mérések során.

Van egy másik, kicsit bonyolultabb magyarázat is: eszerint egy mégis távoli objektumról volt szó, amelyet háromszorosan egy gravitációs lencsehatás miatt láthattunk, amely azt jelenti, hogy egy előtérben levő rendkívül nehéz tárgy (mondjuk egy fekete lyuk), tömegénél fogva eltéríti a mögötte lévő tárgyról a szemünkbe jutó fényt, adott esetben több irányba is, így egy objektum helyett többszörözve észlelhetjük távoli tárgyat.

Ez azonban nemcsak a jelenség rendkívül gyors változása miatt nehezen elképzelhető. A kutatók ezt így fogalmazták meg: ha (mégis így történt) akkor

nagy tömegű objektumok jelentős populációjára van szükség, amelyek szerkezete lencseként szolgál, hogy a tér három helyén jelenítsék meg ugyanazt az objektumot, és megmagyarázzák az egy órán belüli változást.

Aki ért angolul, az eredeti tanulmányt itt olvashatja el.

(Az Iflscience.com nyomán)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Különös égi jelenség jön vasárnap napnyugtakor, érdemes lesz az eget figyelni
Este kilenc óra után kell figyelni, és mintegy fél óra lesz arra, hogy a ritka látványosságban gyönyörködhess.


Vasárnap napnyugta körül lesz érdemes kémlelni a nyugati horizontot - írja az Időkép.

A hét utolsó napnyugtáját egy együttállás kíséri majd. A 3,7%-os megvilágítottságú holdsarló és a Merkúr között mindössze 2 fok lesz a látszólagos távolság vasárnap este, mikor a horizont alá bukik a Nap - olvasható az Ng.24.hu oldalon. Kicsivel a nyugati horizont felett lesz megtalálható a Hold, alatt balra kell majd keresni a Merkúrt az égen, mely viszonylag fényes lesz.

Viszont még nem lesz sötét ekkor, ezért nem lesz könnyű megfigyelni a párost. Illetve nagyon alacsonyan járnak majd ekkor a nyugati horizont fölött, így olyan helyet kell választanunk, ahol teljes a rálátás a látóhatárra, valamint tiszta lesz a horizont.

A megfigyeléshez a legideálisabb időpont keleten 21 óra 10 perc, Budapesten 21 óra 20 perc, nyugati határainknál pedig 21 óra 30 perc. Ezt követően a Merkúr nagyjából fél óra múlva, a Hold pedig háromnegyed óra múlva tér nyugovóra.

Az ország nagy része fölött csak kevés felhő lesz az égen a vasárnapi napnyugta idején, így több helyen is szerencsével járhatunk, ha meg akarjuk csodálni a holdsarló és a Merkúr párosát, csupán nyugaton és északnyugaton valószínű felhősebb idő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Elhunyt Bernáth László
A sokoldalú tudós, pszichológus 69 éves volt.


Életének 70. évében elhunyt Bernáth László az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának (ELTE PPK) egyetemi tanára – adta hírül az intézmény honlapja.

Az ELTE közleménye szerint Bernáth László harminc éven át volt meghatározó alakja az ELTE-nek, először a jogelőd Bölcsészettudományi Karon, majd a Tanárképző Főiskolai Karon, majd a Pedagógiai és Pszichológiai Kar megalakulásától az Iskolapszichológia Tanszéken, később a Tanácsadás- és Iskolapszichológia Tanszéken dolgozott.

A tudós matematika-fizika szakos tanárként végzett, majd érdeklődése a pszichológia felé fordult, e tárgyból diplomát az ELTE-n, PhD-fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen szerzett.

Legnagyobb hatású tudományos közleményei a párválasztást befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos eredményeit foglalják össze.

A párválasztási stratégiák evolúciós pszichológiai magyarázatait kutatva pécsi kollégáival együtt kimutatta a nők és a férfiak párválasztási stratégiáinak hátterét adó evolúciós pszichológiai mechanizmusokat.

Matematikai érdeklődése több kutatási témájában is meghatározó szerephez jutott. Így például nevéhez fűződik egy ismert optikai illúzió, az ún. Hermann-rács jelenség korábbi, évtizedeken át elfogadott magyarázatának kísérleti úton igazolt cáfolata, és annak bizonyítása, hogy az illúzió megjelenésének a rácsvonalak egyenessége a feltétele. Emellett számos cikke jelent meg a matematika tanításával és tanulásával kapcsolatban, különösen sokat foglalkozott a stessz és a szorongás tanulásra gyakorolt hatásával – írja az egyetem.

Kiemelkedő szakmai munkájáért és magas szintű tudományos tevékenységéért az évek során számos díjban és elismerésben részesült. 2020-ben lett egyetemi tanár, 2023-ban a Magyar Pszichológiai Társaság Ranschburg Pál Emlékérmet adományozott neki.

Kollégái méltatásában azt írják: „mindig készen állt másoknak segíteni, nyitott és együttműködő személyiségével hozzájárult egy támogató és inspiráló munkakörnyezet kialakításához. Innovatív ötleteivel és lelkesedésével új irányokat mutatott a tanítás és kutatás terén. Empatikus és figyelmes volt kollégáival nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Példaképpé vált.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
Evés után azonnal a vécé felé veszed az irányt? Meglepő, de az agyműködéseddel is kapcsolatban lehet
Egy belgyógyászorvos szerint az étkezést követő hirtelen székelési inger nem feltétlenül utal arra, hogy valamilyen egészségügyi problémánk lenne.


Dr. Joseph Salhab egy TikTok-videóban elmagyarázta, mi állhat annak hátterében, ha valaki mindig azonnal a vécére rohan, miután evett.

Az orvos szerint az étkezést követő hirtelen székelési inger nem feltétlenül utal arra, hogy valamilyen egészségügyi problémánk lenne, például irritábilis bél szindróma (IBS). Ehelyett inkább az agy működésével lehet összefüggésben.

„Amikor eszel, és úgy érzed, hogy rögtön vécére kell menned, ez a gastrocolicus reflex nevű jelenségnek köszönhető” – magyarázta dr. Salhab.

Az orvos elmondta, hogy amikor eszünk, a gyomor feszülése jelet küld az agynak, hogy tele van, és a testnek helyet kell csinálnia az újonnan érkezett ételnek. Ezért kezd el a vastagbél összehúzódni, hogy helyet teremtsen az emésztés során keletkező anyagoknak.

Az Egyesült Királyság egészségügyi szolgálata is megerősítette ezt az elméletet: „Ez egy fiziológiai reflex, amely az étkezés utáni gyomorfeszülésre és az emésztési melléktermékek vékonybélbe érkezésére reagál.”

Dr. Salhab hozzátette, hogy ez a reflex különösen erős lehet reggel, közvetlenül a reggeli után. Bár a székelési inger evés után általában nem utal belső problémákra, az IBS-ben szenvedők érzékenyebbek lehetnek erre a reflexre, ami miatt hasi görcsöket vagy akár hasmenést is tapasztalhatnak.

Az orvos figyelmeztetett, hogy bizonyos ételek és italok súlyosbíthatják a tüneteket, beleértve a szénsavas italokat, cukros italokat, alkoholt, tejtermékeket, sült ételeket, és még néhány citrusfélét is. Ezért ha valaki gyakran tapasztalja ezt a jelenséget, érdemes odafigyelnie az étkezési szokásaira és az étrendjére, hogy elkerülje a kellemetlen tüneteket.

Forrás: LADbible


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Annyira bonyolult az emberi agy, hogy az már szinte a káosz határa – állítják a kutatók
Az agy olyan, mint a legösszetettebb rendszerek. Nagyon hasonlít például a galaxisokra. De minél jobban feltárjuk a bonyolultságát, annál könnyebben tudjuk fejleszteni a mesterséges intelligenciát a jövőben.


Állítólag az emberi agy a legösszetettebb dolog az univerzumban – írja a ScienceAlert. Az agy 89 milliárd neuronja átlagosan 7000 kapcsolatot teremt, egy új tanulmány szerint pedig ezen entitások fizikai struktúrája pengeélen táncolhat.

Az amerikai Northwestern Egyetem két fizikusa, Helen Ansell és Kovács István, a statisztikai fizikát segítségül hívva próbálták megmagyarázni egy magas részletességű 3D térképen a bizonyítható bonyolultságot, nemcsak az emberi agy egy részének, hanem egy egér és egy légy agyának egy részének esetében is.

Magyarázatuk szerint ezeknek az élőlényeknek a sejtszintű keretrendszere azt sugallja, hogy a koponyánkban lévő magas szintű fém egy olyan strukturális csúcsponton van, amely közelít egy fázisátmenethez.

„Ennek a mindennapi példája, amikor a jég vízzé olvad, hiszen ebben az esetben továbbra is vízmolekulákról van szó, de átmennek egy fázisváltáson a szilárd halmazállapotról a folyékonyra”

– magyarázta Ansell.

„Ezzel viszont nem szeretnénk azt állítani, hogy az agy közel áll az olvadás állapotához. Tulajdonképpen nem tudjuk megmondani, hogy az agy milyen két fázis között mozoghat, hiszen ha a kritikus pont bármelyik oldalán állna, akkor nem létezne az agy.”

Korábban végzett kutatásokból az derült ki, hogy a fázisátmenetek fontos szerepet játszanak a biológiai működésben, amire jó példa lehet a sejtek körüli membrán, ami alapvetően a folyékony és szilárd halmazállapot között mozog.

A dolog érdekessége, hogy az idegsejtek ágszerű szerkezete egyfajta fraktálmintázatokként léteznek. A fraktálok, mint amilyenek a hópelyhekben, molekulákban vagy a galaxisok eloszlásában láthatók, a legösszetettebb rendszerekben jelennek meg.

A fizikában a fraktáldimenzió egy „kritikus kitevő”, amely a káosz szélén helyezkedik el, a rend és a rendezetlenség között.

Ansell és Kovács szerint a fraktálok nanoszintű jelenléte a 3D agyi rekonstrukciókban ennek a „kritikusságnak” a jelei.

A kutatás során az adatokhoz való szűk hozzáférés miatt a páros csak egy ember, egy egér és egy gyümölcslégy agyának egyetlen részleges agyi régióját tudta elemezni. De még ezzel a korlátozott képpel is a csapat olyan fraktálszerű mintázatokat talált, amelyek hasonlóak voltak, függetlenül attól, hogy nagyítottak vagy kicsinyítettek.

A különböző idegsejtszegmensek relatív mérete és sokfélesége látszólag minden skálán és fajnál fennmaradnak. A két kutató szerint ez a „Goldilocks-effektus” valószínűleg minden állati agy univerzális irányító elve lehet, bár ennek bizonyítása sokkal több kutatást igényel.

„Kezdetben ezek a struktúrák egészen különbözőnek tűnnek – egy légyagy nagyjából akkora, mint egy kis emberi neuron. Mégis eglepően hasonló tulajdonságokat találtunk”

– mondta Ansell.

További tanulmányokra van szükség annak meghatározására, hogy ez a megosztott kritikus pont létezik-e az állati agy teljes skáláján.

Természetesen az adatok korlátozottsága még mindig fennáll, de jelenleg nagy erőfeszítés történik az idegtudományban az agy anatómiai és kapcsolati térképének a lehető legnagyobb részletességgel történő feltérképezésére.

Nemrég rekonstruáltak egyetlen köbmilliméternyi emberi agyat, és tavaly elkészült az első teljes térkép a gyümölcslégy agyáról, valamint egy sejtszintű térkép az egér agyáról.

„A [strukturális szint] egy hiányzó darabja volt annak, ahogyan az agy bonyolultságára gondoltunk. Ellentétben egy számítógéppel, ahol bármilyen szoftver futhat ugyanazon a hardveren, az agyban a dinamika és a hardver erősen összefügg”

– magyarázta Kovács István.

Ansell szerint a csapat eredményei új utat nyitnak meg egy egyszerű fizikai modell felé, amely leírhatja az agy statisztikai mintázatait. Egy nap az ilyen teljesítmény segíthetné az agykutatást és az mesterséges intelligencia rendszereinek képzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk