KULT

Félsz a koronavírustól? Inkább ezeken a mozikon parázz! - Filmek a fertőzésről

Összegyűjtöttük a legrelevánsabb filmeket a témában.


Ha az foglalkoztat, hogy folyik le egy fertőzés egyéni és társadalmi szinten, kukkants bele ezekbe a filmekbe. Némelyik félelmetesen realista, némelyik meseibb, de sajnos épp témába vág.

Fertőzés

Ez a 2011-es film mutatja be mind közül a legrealisztikusabban és leghitelesebben egy durvább világjárvány elterjedésének útját és lehetséges következményeit. Steven Soderbergh a rendező, aki egy szinte dokumentarista pontosságú filmet próbált a témában összehozni. Nemrégen röppent fel az a hír, hogy a neten a jelenleg tíz legletöltöttebb film közé került az alkotás.

A koronavírus miatt ugyanis sokan szerettek volna olyan hiteles filmet is látni a témában, ami segít elképzelni egy ilyen esemény lehetséges kifutását és a megoldásokat. A filmben szinte csak sztárok játszanak, többek között Gwyneth Paltrow, Matt Damon, Laurence Fishburne, Jude Law, Marion Cotillard és Kate Winslet. Paltrow filmbeli halála az egyik legijesztőbb a hasonló témájú jelenetek között, Jude Law pedig szuper a szkeptikus, a politikai-társadalmi mögöttes tényeket kutató újságíró szerepében.

28 nappal később

Az Oscar-díjas Danny Boyle rendezésében és Cillian Murphy főszereplésével készült 2002-ben a film. A főszereplő 28 nap után kómából ébred egy kórházban - csakhogy sehol senki, az egész város üres egy gyilkos vírusnak köszönhetően, mégis találkozik néhány túlélővel. És sajnos olyanokkal is, akik a vírustól bizarr módon elváltoztak és veszélyesek, így menekülni kénytelen. A film Danny Boyle kezei között nem egy átlagos fertőzéses/zombis film, hanem a rendezőtől elvárt magas minősége miatt kultfilm is lett belőle, pedig eredetileg a moziban nem szólt akkorát. A szájhagyomány azonban nagy úr: mégis a köztudatban maradt a film. A 28 nappal későbbnek készült egy folytatása is 28 héttel később címmel, és egy tavaly nyári hír szerint már íródik a harmadik rész is.

Z világháború

Ez ugyan egy zombifilm, de mint tudjuk, a zombik is fertőzés által szaporodnak, azaz ha a zsáner szabályai szerint egy zombi megharap egy egészséges embert, akkor az zombivá változik. Ez a klasszikus zombivá válás receptje. Miután a The Walking Dead című sorozat 2010-ben hatalmas siker lett és az egész műfajt felrepítette a csúcsra, nem volt kérdéses, hogy készül a mintájára - egyébként ez egy regényadaptáció - egy nagy költségvetésű Hollywoodi zombifilm sztárokkal: jött is 2013-ban a Z világháború Brad Pittel a főszerepben.

Nagyot is szólt a kasszáknál félmilliárd dolláros bevételével. Lehetett volna nagyobb is a siker, de a film minőségén sokan fanyalogtak, megoszlottak a kritikák is róla, köszönhetően annak, hogy a The Walking Dead jó magasra tette a lécet. Holott a film jól hozza egy zombifilmtől elvárhatóakat: Brad Pitt nagyon ügyesen menekül előlük, hitelesen hozza a parázó a családapát, a zombik pedig egyel még talán félelmetesebbek is, mint az említett sorozatban, mert nem lomhán mozognak, hanem sokkal gyorsabban futnak, ettől pedig veszélyesebbnek is érezzük őket.

Legenda vagyok

Ebből a filmből arra a képre emlékszik mindenki, hogy Will Smith egyedül mászkál az üres New York utcáin (aztán a mozi nagyobb részében ezt is látjuk). A Legenda vagyok azzal a gondolattal játszik el, hogy mi van, ha egyetlen túlélője van egy világjárványnak az egész városban. Will Smith karaktere ez a túlélő, aki viszont korántsincs biztonságban, mert a halottakból valamiféle mutáns lett, akik vadásznak rá. Így próbálja az ellenszert létrehozni a saját véréből (!), hátha sikerül megmentenie így az emberiséget. A film nagy siker lett, hiszen csupán a nyitóhétvégéje rekordot döntött, illetve a televíziók is folyamatosan műsorukra tűzik azóta is.

12 majom

Ezt a filmet valószínűleg a legtöbben már látták, hiszen igazi klasszikus, Bruce Willis azon szerepeiből való, amiket igazán szeretünk felidézni, és Brad Pitt egyik legemlékezetesebb, legőrültebb alakítása is ebben a filmben látható. Micsoda meglepetés: itt is egy világjárvány pusztította el az emberiség 99 százalékát, az élve maradtak pedig a föld alatt élnek. Most azonban veszélyben van a populáció a gyilkos vírus miatt, viszont van egy sajátos eszközül: képesek utazni az időben. A Bruce Willis alakította főszereplő vissza is megy az időben, csakhogy véletlenül 1996 helyett 1990-be érkezik meg, ahol elmegyógyintézetbe zárják szegényt. Izgalmas kiindulópont, mondhatnánk ebből a helyzetből szép győzni.

Vírus

Ezt az 1995-ös filmet az ebolajárvány sokkja ihlette a kilencvenes évek első felében. Ha most újranézzük, akkor is egészen időtálló alkotás, bár feltűnő, hogy a technológia nagyon máshol tartott: ekkor még nem voltak okostelefonok, bárhonnan előhúzható laptopok stb. Ennek ellenére jól érzékelteti egy ilyen veszélyes járvány kirobbanását a film. Aki szeretne képet kapni egy vírus terjedéséről, annak a Fertőzés után ezt ajánlanánk második verziónak. Dustin Hoffman egy afrikai faluban kutatja a vírus nulladik hordozóját, de aztán rájön, hogy a vírus terjesztője igazából az Amerikai Egyesült Államok - és egy összeesküvés van a háttérben. Fordulatos és izgalmas film csupa jó színésszel, igazi kilencvenes évekbeli ínyencség.

Haláli hullák hajnala

Aki szeretné inkább a sok szorongás helyett a vicces oldalról megközelíteni a témát és inkább egy kicsit nevetni ezen az egészen, annak a legjobb választás a Haláli hullák hajnala. A film egyik erénye, hogy csupa, mára nagy sztárrá lett színészt láthatunk benne, abból az időből, amikor még nem voltak ennyire felkapottak: ilyen a főszereplő Simon Pegg, Martin Freeman is és Bill Nighy is csak egy éve tűnt fel a film premierjekor az Igazából szerelemben. A film leginkább fekete komédia: egy angliai városkában a helyi kocsmába szorulnak be hőseink a zombik elől és próbálnak túlélni. A főszereplő Shaunnak mindeközben a saját életét is egyenesbe kell hoznia, rendbe kell hoznia a kapcsolatát barátnőjével és az anyjával is.

Kabinláz

Ez a 2002-es horror - Eli Roth filmje, ő inkább producerként ismert - azt mutatta meg, mi történik egy extrémen izolált helyzetben: öt végzős főiskolás faházat bérel az erdőben - csakhogy egy borzalmas húsevő vírusnak esnek áldozatul, és ráadásul a helyiek figyelmét is felkelti a jelenség, ami hőseinknek pláne nem tesz jót.

Pandémia 2020

Ez egy dokusorozat a Netflixtől, amit az alkotók eredetileg csak a sima influenza-járványhoz időzítve akartak bemutatni, de a sors iróniájának és a koronavírusnak köszönhetően belenyúltak a tutiba és a vírus terjedésének kellős közepén mutatták be. Így sokkal nagyobb érdeklődést váltottak ki a sorozat iránt. Mindemellett a széria amúgy nagyon is fontos kérdéseket boncolgat ebben a helyzetben: bemutatja globális világunk gyenge pontjait, ijesztően realistán ábrázolja, hogyan tud elterjedni könnyedén egy vírus, mik a lehetséges következmények, illetve hogy mit tanultunk a múltbeli esetekből - és mit tehet az emberiség, na meg a tudomány.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk