100 álláshirdetésre jelentkezett, de csak akkor hívták be interjúra, ha elhallgatta az igazságot
A Metro újságnak nyilatkozott a nő, aki elmondása szerint 100 álláshirdetésre jelentkezett élete során, de csak akkor kapott választ a munkáltatóktól, ha fogyatékosságát titokban tartotta. Shani Dhanda jelenleg 30 éves, és 16 éves kora óta próbálkozik a munkakereséssel.
Mikor tinédzserként belevágott a karrierépítésbe, hetekig várta, hogy valamelyik munkáltató felkeresse őt, és behívják egy állásinterjúra. De Shani nem kapott visszajelzést, és úgy döntött, megpróbálkozik valamivel.
A jelentkezései során elkezdte eltitkolni, hogy fogyatékossággal él.
Az osteogenesis imperfecta nevű ritka, öröklődő csontrendszeri betegséggel együtt élő, törpenövésű nő eleinte diákmunkát keresett, amit a tanulmányai mellett szeretett volna folytatni. Shani csupán 1 méter és 17 centiméter magas, ezért telefonos ügyfélszolgálati és adminisztratív munkákra adta be pályázatát, és elkerülte az olyan lehetőségeket, ahol pultost vagy felszolgálót kerestek. Amint a lány levette önéletrajzából fogyatékosságát, azonnal keresni kezdték őt a munkáltatók, és nem sokkal később talált is egy diákmunkát.
Bár Shani mindig is megpróbált pozitívan hozzáállni a feladataihoz, mikor rájött, hogy sok lehetőségről azért maradt le, mert fogyatékkal él, úgy érezte, megtapasztalta, milyen lehet valójában a világ körülötte. Amit a 30 éves nő tapasztalt, nemcsak meghökkentő, de valójában illegális is, hiszen az esélyegyenlőség nevében nem lehetne senkitől megtagadni egy pozíció betöltését fogyatékossága miatt.
A Metro egy fogyatékosokat segítő szervezet, a Scope kutatására hivatkozva írja, hogy a birminghami nő tapasztalatai egyáltalán nem egyedülállóak az Egyesült Királyságban.
A jótékonysági szervezet felmérése azt mutatja, hogy minden negyedik fogyatékkal élő diszkriminációt tapasztal a munkakeresés során. A szervezet vezérigazgatója, Mark Atkison elmondása szerint:
„Ez a felmérés felhívhatja a vállalkozások figyelmét arra, hogy milyen kihívásokkal néz szembe több ezer fogyatékkal élő nap mint nap, mikor olyan létfontosságú támogatást szeretnének kapni, amelyekre meg kell adni nekik a lehetőséget.”
Atkinson továbbá azt is elmondta, hogy drasztikusan meg kellene változnia a munkaerőpiac kultúrájának. Hiszen nagyon fontos lenne, hogy minden dolgozó úgy érezze: felvállalhatja saját magát és fogyatékosságát a munkahelyén, és ennek fényében meg is kapja a szükséges támogatást ahhoz, hogy feladatait elvégezze.
„Meg tudjuk, és ezért meg is kell állítanunk ezt a problémát. De a munkáltatóknak és a [brit] kormánynak cselekedniük kell annak érdekében, hogy a munkahelyek tényleg inkluzívak legyenek, a HR-szabályzatok tényleg működjenek, és ne csak a polcon porosodó dokumentumok legyenek.”
