Vér és króm: A játék, ami minden biztosítékot kivert – Cyberpunk 2077 teszt
Night City
A bejárható térképet a kolosszális méretű Night City (konkrétan ez a világ legnagyobb játékbeli városa) és azt körülvevő sivatagos Badlands teszi ki. Night City a sztori mellett a játék másik legnagyobb örömforrása. A város él, mozog, a központokon nyüzsögnek az emberek, és nemcsak szélességében hatalmas, de felfelé is terjeszkedik. Rengeteg lehetőségünk van liftekkel felmenni a magasba, és számtalan szinten kóborolni. A legtöbbször a sztori nem is mutatja meg nekünk ezeket, így bőven van felfedeznivaló a térképen.
Főleg éjszaka tud brutálisan látványos lenni a sok neontól és kijelzőtől a város, de a piacok mocskos hangulata is elragadó, szinte harapni lehet az olcsó szintetikus hús szagát a kibertérben.
A játék belsőnézetes, hogy még inkább hatással lehessenek ránk a jól kidolgozott terek, de vezetésnél külső nézetre is válthatunk (bár szerintem ez rontja az RPG hatást). A vezetés fizikája szerintem egyáltalán nem rossz, főleg, ha azt nézzük, hogy a cégnek semmi rutinja nem volt benne. Sajnos az autóinkat egy elég idegesítő megoldással vásárolhatjuk meg: ha ránk csörög egy tag, hogy van egy eladó verdája. Ezek aztán szépen összegyűlnek, de alapvetően nem túl sok. Persze az utcán is lehet GTA-zni magunknak egy vasat, de ez nem a GTA. Sokan kritizálják ezért (is) a játékot, de igazság szerint erről szóltak előre, és én nem is készültem rá (a Witcherben sem nagyon váltogattuk Keszeget).
A fekete leves
No, de nem szabad elmenni a botrány mellett sem, még akkor sem, ha én boldog PC-tulajdonosként csak pár hibába futottam bele. Az előző generációs konzolokon a játék úgy fut, mint amikor általános suliban videókártya nélküli gépeken Lego Racereztünk: fut, de minek. A textúrák késve töltenek be, ezzel olyan creepy manöken babákat előidézve az utcán, hogy a hideg kirázza az embert tőle. Ebbe én is belefutottam minimálisan, de én egy szót sem szólok az SSD helyett HDD-re telepített játékommal, főleg, hogy lett volna lehetőségem az SSD-re tenni. Ezek mellett számtalan glitch is meg tudja koronázni az élményt:
földbe süllyedt autók, lebegő fegyverek, és bugos küldetések "aranyozzák" be a Night City-ben töltött mindennapokat.
Olyanról is hallottam, akinek a nemiszerve (még ezt is személyre szabhatjuk a játék elején) vált láthatóvá a nadrág alatt. Fontos azonban hozzátenni, hogy a fejlesztők ígéretet tettek a javításokra, és ugyanilyen fontos megjegyezni, hogy a Witcher 3 esetében is ez volt a forgatókönyv, majd idővel már csak a szép emlékek maradtak meg.
Imádom, ha egy játék világa ennyire ki van dolgozva. Minden egyes fegyver, autó, bár mögött gondosan felépített sztori van, a cégekről nem is beszélve, azoknak évszázados történelmük van részletezve a játék során a modernkori könyvekként értelmezhető, a pályán random szétszórt szilánkokban (pendrive-szerű izék) kifejtve. Néha órákat töltöttem olvasással a játék közben, amivel felidéződött bennem a gyerekként könyvekből játszott szerepjátékok világa (meg persze a Witcher 3), és ez jócskán segített abban, hogy teljesen beleéljem magam a Cyberpunk univerzumába. A rengeteg kidolgozott karakter is segít ebben, hiszen jobban megismerve őket, szinte valós érzelmeket táplálhatunk irántuk. Főleg Johnny iránt, akit az elején még nagyon gyűlölünk, aztán van egy pont, amikor jobban belelátunk a lelkébe, és persze tovább marjuk egymást, mint két öregasszony, de már-már barátokként élünk egymás agyában.
Ez a játék egyértelműen felnőtteknek készült, akik szeretnének kicsit filozofálni is a fő sztori szál által elénk gördített és a Cyberpunk világában történő eseményeken, annak tanulságain.
Bár néha a játék túl gyors is ahhoz, hogy rendesen felfogjuk, érdemes vele kényelmesen haladni (arról nem is beszélve, hogy szemérmetlenül részletes szexjeleneteket és meztelenséget találunk a játékban). Persze örültem volna még egy-két elemnek, mint például az előzetesekben feltűnt metrónak, ami itt úgy néz ki, mintha nem készült volna el időben, de talán a jövő DLC-jei ezt is orvosolják, ahogy remélhetőleg a kismillió egyéb hibát is.
Összességében azonban a sztorira rácuppanva én azt mondom, megérte ennyit várni, és bízom benne, hogy az optimalizáció után más is úgy véli, hogy ez az év játéka, mert rohadtul az, ha éppen működik.
A játékot a Cenega biztosította.
