KULT

Zeffer András: 40 évből az összes időszak és formáció dalait hallhatja a közönség

December 23-án tart nagyszabású ünnepi koncertet a MOBILMÁNIA. A vendégfellépők közük Szandi elmondta, hogy civilként csakis rock koncertekre jár, Charlie felidézte, mik a közös pontok közte és a P. Mobil között, Kalapács Józsi pedig elmesélte, hogyan "lopta el" a Két forintos dalt.


December 23-án a Papp László Sportarénában alighanem megdől az egy főre jutó legendák rekordja. A MOBILMÁNIA nagykoncertjén ugyanis egymásnak adják a mikrofont a hazai pop-rock szakma legnagyobbbjai. A nagyszabású esemény előtt Zeffer Andrással, Szandival, Charlie-val és Kalapács Józsival beszélgettem.

Elsőként a MOBILMÁNIA lelke, Zeffer András válaszolt a kérdéseimre.

- A zenei élet szereplőit különösen súlyosan érintették a lezárások, korlátozások. Neked és a zenekarnak hogy sikerült átvészelni ezt az időszakot?

- Gyakorlatilag egy éven át ki sem mozdultunk otthonról. A házi stúdióinkban dalokat vettünk fel és elkészítettük a Bajnok & Zefi 40 című lemezt 20-20 dallal.

Erre a dupla CD-re felkértem a pályatársainkat, kollegáinkat, Magyarország lenevesebb rockzenészeit, hogy játsszanak velünk, énekeljék fel a dalainkat.

A lemez egy év alatt készült el, több mint 733 hangsávon kevertük.

Ezzel töltöttük az időnk nagy részét.

- A MOBILMÁNIA koncertjei mindig grandiózusak, de idén ezt is fokozni tudjátok, hiszen a lemezen közreműködő zenésztársak közül sokan színpadra is lépnek majd.

- Háromórás koncert lesz a Budapest Sportarénában, ültetett formában, ezért nem kérünk védettségi igazolványt.

A szakma krémje ott lesz, Pataky Attilától kezdve Charlie-n át Varga Miklósig. De fellép Keresztes Ildikó, Takáts Tomi, Szandi, Nagy Feró is, és sorolhatnám.

Ezen a koncerten is érződik, hogy a szakma összetartása óriási energiákat képes megmozgatni. Reméljük, erőt tudunk adni a közönségnek, hogy végre kilábaljunk ebből a világjárványból, és jöjjenek a koncertekre, a színházakba.

Mert a legnagyobb vesztese ennek a pandémiának a kultúra volt.

- Elég színes társaság jött össze. Hiszen például Bogdán Csabáról vagy Sipos Petiről nem feltétlenül a rock jut eszünkbe.

- Sokan nem tudják már, de Csaba gitározott a Beatricében.

- Igaz, de a többség azért mégsem a rockhoz köti a nevét.

- Pont ez a színesség adja az érdekességét ennek a koncertnek. Ott van például Szandi, aki szintén nem rockzenével futott be,

de világszinten is ritkán születik ilyen tehetség, aki a heavy metaltól a gyerekdalig bármit, de tényleg bármit tökéletesen el tud énekelni.

Csak nem erről az oldaláról ismerjük, de majd az arénában megismerhetjük.

- A koncert milyen arányban szól a múltról, a P. Mobilról, és mennyire az új dalokról?

- Ez egy 40 éves jubileumi gála koncert. Kékesi Bajnok Lászlóval immár 40 éve dolgozunk együtt – mostmár majdnem 41 – azóta, hogy bekerültem a P. Mobilba.

Éppen ezért lehetne ennek a koncertnek az alcíme az is, hogy a P. Mobiltól a Mobil Mániáig. Ebből a 40 évből az összes időszak és formáció dalait hallhatja a közönség.

- Sajnos a régi nagy zenekarok koncertjei egyre inkább szólnak az megemlékezésekről is. Úgy tudom, nálatok sem lesz ez másképp.

- Balázs Fecó utolsó munkája volt A tegnap itt hagyott című dalunk feléneklése a Bajnok és a Zefi 40 lemezre. Tunyogi Peti sajnos már régen itt hagyott minket, annak idején ő énekelte ezt a dalt, hiszen a Tunyogi Rock Band egyik alapdala volt.

Ezt a dalt a koncertre a régi anyagokból úgy vágtuk össze, hogy duettben fogják énekelni felvételről, a zenekar pedig élőben fogja kísérni őket.

Ezeket az ikonokat nem lehet elfelejteni, mint ahogy Kóbor Jánost sem. Velünk lesznek mindig.

- Az is hagyomány a MOBILMÁNIA koncerteken, hogy felköszöntitek a születésnaposokat.

- Most nagyon sokan lesznek a születésnaposok. Pataky Attila, Horváth Attila, Kékesi Bajnok László 70, Frenreisz Károly és Nagy Feró pedig 75 éves. Egy óriás tortával ünnepeljük meg őket.

Ez lesz az a pillanat, amikor eljátsszuk a Kívánj igazi ünnepet című dalt. Frenreisz Károly fog basszusgitározni, Závodi János gitározni, és Takács Tamás fogja énekelni. Ezzel kívánunk boldog karácsonyt a közönségnek.

- Kicsit beszélj a jövőről. Vannak konkrét terveitek?

- Ha Isten is úgy akarja, akkor a MOBILMÁNIA március 1-től május közepéig 20 külföldi klubkoncerten fog részt venni egy sorozaton, minden péntek-szombaton.

Megyünk Németországba, Angliába, Hollandiába, Spanyolországba, Franciaországba és Olaszországba.

MOBILMÁNIA koncert, Papp László Budapest Sportaréna , december 23.

A nagyszabású koncerten szenteste előestéjén a MOBILMÁNIA zenészei (Gamsz Árpád, Zeffer András, Kékesi László, Donászy Tibor, Nusser Ernő) mellett olyan neves közreműködők énekelnek majd, mint Charlie, Keresztes Ildikó, Szandi, Pataky Attila, Nagy Feró, Varga Miki, Takáts Tomi, Kalapács Józsi, Nyerges Attila, Roy, Sipos Peti, Sipos Tomi, Szirota Jennifer, Kálmán Gyuri, Rudán Joe, Kiss Zoli.

A zenészek között pedig olyan nagy nevek vonulnak fel, mint Závodi Janó, Alapi István, Lukács Peta, Fischer László, Frenreisz Károly, Csillag Endre, Bogdán Csaba, Szijártó Zsolti, Cserfalvi „Töfi” Zoltán, Jankai Béla, Horváth Misi....

Szandi egy szóló számot énekel majd 23-án,

az Utak filmjét, amiben férje, Bogdán Csaba fog gitározni, és az éneksenő duettezni is fog Royjal, ez Az út legyen veled.

- Mindkét dalötlet Zefié - tette hozzá Szandi. - Jobbakat nem is választhatott volna!

- Szandit nem rock zenészként ismertük meg, habár azt már megmutattad, hogy minden adottságod megvan hozzá. A közelmúltban már volt egy-egy rockos megnyilvánulásod. A MOBILMÁNIÁVAL való együttműködés csak egy újabb kitérő, kikacsintás, vagy esetleg egy út része, ami oda vezet, hogy Szandit is egyre többször hallhatjuk rockot énekelni?

- Nagyon szeretem a rockzenét, aki jól ismer - legyen szakmabeli vagy civil -, annak teljesen természetes ez tőlem, hiszen a személyiségem és a zeneiségem annál sokkal sokrétűbb, mint amit általában gondolnak rólam a kialakult kép alapján.

Biztos, hogy fogok még rockot énekelni, ha az élet úgy hozza, de az tuti, hogyha koncertre megyek civil emberként, akkor az szinte csak rock lehet.

Amikor saját koncertem van, akkor pedig kihagyhatatlan az AC/DC-től a Highway To Hell. Álmom, hogy egyszer legyen egy saját rock dalom, ami igazán megmutatja a személyiségemnek ezt az oldalát. Nagyon várom a Mobilmánia koncertet, már a próbákon is óriási a hangulat!

Charlie tövbb évtizedes barátságot ápol a MOBILMÁNIA tagjaival.

- Melyik dalt/dalokat énekled a lemezen illetve a koncerten, és miért pont azt?

- A lemezen kettőt : A hétköznapok legyenek jók és a Se kártyák se csillagok című dalokat, ezek közül a koncertre az utóbbira esett a választás, hiszen ez nem egy hétköznapi koncert.

- A 70-es években a Generál és a P. Mobil tulajdonképpen vetélytársak voltak. Milyen volt a kapcsolat?

- Én nem érzem, hogy a két csapat vetélytárs lett volna, hiszen teljesen más zenét játszottunk. Ráadásul a Generál sokat vendégszerepelt

külföldön.

Póka Egonnal a P. Mobil basszusgitárosával zenéltünk is együtt az Olympia együttesben.

Ráadásul A MOBILMÁNIA és én is rengeteget köszönhetünk Horváth Attila szövegírónak, aki olyan remek dalszövegeket írt nekünk, mint például a Jég- dupla whiskyvel, a Mindenki valakié vagy éppen a koncerten elhangzó dal, a Se kártyák se csillagok.

Egy másik élő legendától, Kalapács Józsitól a Mobilizmót hallhatjuk  a koncerten.

- Nem én választottam, Zefi javasolta, hogy ez jól fog állni és tényleg... Végül én is így gondolom.

- A 80-as években, mint rockzenészre, milyen hatással volt rád a P. Mobil?

- 14 évesen életem első rockkoncertje P. Mobil volt a Csepeli Ifjúsági Parkban. 5 Ft-ért vettem a jegyet és azon a napon bekövetkezett a sírig tartó fertőzés. Addig csak tánczenéket hallgattam, de ami ott volt, az mindent megváltoztatott. Vikidál Gyula ősereje és az a számomra új zene együtt veszélyes elegynek bizonyult. El is vesztem nyomban.

- A Pokolgép többször játszott előzenekarként a P. Mobil koncerteken. Hogy emlékszel ezekre az időkre?

- Játszottunk párszor a 'Mobil előtt, de nem turnéztunk soha velük. Amikor a Pokolgépet kezdtük, akkor már volt P. Box is, az első vidéki turnénk a Vikidálos P. Box előzenekaraként volt. Volt pár nagyon emlékezetes közös buli.

Mondjuk Szegeden, ahol valami sportpályán voltunk a P. Mobil előtt és mire vége lett az intrónknak, addigra a fából ácsolt kordon egyik fele a közönség kezében, a másik fele a kirendelt rendezők kezében figyelt és középkori csatajelenet bontakozott ki.

Elég nehéz volt lehűteni a kedélyeket, de sikerként könyveltem el, hogy sikerült. Azt sem felejtem soha, amikor megirigyeltem a P. Mobiltól a Kétforintos dalt. Történt, hogy kevésbé voltam már szomjas Nyíregyházán és a Kukovecz Gabi belengette a bulin számomra a gázsilevonás lehetőségét.

Ezután szóltam a közönségnek, hogy a Hóhér nem akar pénzt adni, de kár, hogy nem a mi dalunk a Kétforintos. Na jött a pénz a színpadra dögivel. Életem legsikeresebb tarhálása volt!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk