KULT

Villantós Vivi és szégyellős Pamela a színen – ilyen volt A Nagy Duett első adása

Szabó Eszti kritikája az ország legnézettebb show-járól, amelynek vasárnap indult az újabb évada.


Vasárnap este végre elindult a Nagy Duett n-szer tíz a huszonharmadikon szériája, amit, ha az ember másnap reggel a neten néz meg, nem kell végigszenvednie a reklámokat. A mókát Tilla indította, és kiderült, hogy a szabályok semmit sem változtak: 12 páros van, egy profi énekes taggal és valakivel, aki épp másról híres. Idén versenyez majd szóvivő és gasztrokibic, ám mellettük több színész is akad.

(Nekik amúgy elméletben nem kell tudniuk énekelni? Ábel Anita, Ábrahám Edit, Simon Kornél? Hhhmm? Ők ebben a műsorban elvileg amatőrök, de a színészek amúgy miért nem számítanak profinak? Na mindegy, ez rajtam kívül valószínűleg senkit sem érdekel, haladjunk, elnézést a karakterfecsérlésért.)

A zsűriben idén is olyan híres énekesek kaptak helyet, mint Szulák Andrea, Kasza Tibor és Cookie. (Direkt utánanéztem: eredeti neve Szelba Christian George , édesapja magyar.) Az ítészgárda szokásos vicceskedése után elindult a valódi móka, és az első blokk legnagyobb tanulsága, hogy Tilla még mindig elképesztően profi. Ezer éve minden hülyeségért képes lelkesedni, sosem túl sok, viszont éppen elég harsány, és mellé mindig vidám és energikus.

Tényleg az egész királyi udvar egyik legprofibb tagja az udvaribolond, már ha szabad ilyet mondani.

Mádai Vivien és Csipa indította a mókát a Rapülők egyik dalával. "Jóból is megárt a sok!" – zárta rövidre a kisfilmben közös gyakorlásukat Csipa. "Ha még nem is érted, nagy a baj..." - egészítette ki a mentor biztató gondolatait az énektanár.

Első fellépőnek lenni egy énekversenyen tapasztalatból mondom, hogy hálátlan dolog. Még minden néző épp vacsorázik otthon, szisszenti a sört, pakolja a hűtőbe a tejet, jégkrémet és az afrikai harcsát, hogy ki ne engedjen, mint a múltkor, hogy verjebele a%!!//%%/==(%!/. Másképpen: ilyenkor egy hasonló műsorban még nincs igazán hangulat, nem volt a színpadon előttünk egy ügyes versenyző, aki felhúzna, vagy egy béna, aki szintén. Ebben az esetben marha nehéz volt a nóta is, hiszen nem csak énekelni kellett, hanem rappelni is, tényleg minden körülmény adott volt ahhoz, hogy a Rapülők nótájával kínosan induljon a nap. A szereplők mégis jól megoldották, nem volt fájó hallgatni és nem volt ciki sem. Vivien aranyosan hozta az énekelni nem tudó amatőr szerepét, nem is nagyon volt más választása. Ám lehetett volna szégyentelenül kínos is a dal, ehhez képest a páros élte a bulit, Vivi nem görcsölt rá, Csipa pedig profi, ötvenhármas pulzussal bármikor lenyom egy tévés élőt.

Videó: Mádai Vivien és Csipa: Túr Dö Flanc

Villantós Vivi a színen! – kommentálta Tilla, majd a zsűri is mondott valamit. Jöhet a következő: Janicsák Veca és Simon Kornél produkciója. Simon Kornélnak jó hangja van (mert színész!!!), és nyilván Vecának is, én simán adnék nekik a Sweet Dreamsnél nehezebb nótát is. Mellesleg volt valami technikai bibi is, amit csak a zsűri vett észre.

Egyéb: Kasza Tibi mindenbe beleszól, Szulák Andi hajszíne tök jó.

A folytatásban Erdei Zsolt és Judy vette birtokba a színpadot a Táncolj, cigánylány című mély, professzionális és autentikus szerzeménnyel.

23

„Az ének, az szórakoztatóbb, mint a boksz, mert itt nem vágják szájba az embert” – mondja próbák során Madár. „Honnan tudod?!” – tette fel a költői kérdést Judy, majd elindult a romabuli, amit kedélyesen végignótázott a jópofa páros.

A zsűri túl szemérmesnek tartotta Judyt, majd ugyanazokat a pontokat osztották ki már harmadik alkalommal: Kasza 10, Szulák 9, Cooky 10. Rettentő izgalmas így a verseny.

Stohl Luca és Peller Károly énekelt negyedikként valami számmal, amit - mea culpa - soha életemben nem hallottam, ebből következik, hogy valószínűleg hatalmas sláger lehet mostanában. Sajnos ezzel szemben nem valami nagy versenynóta. Nem tisztem az okoskodás, nyilván nem élet-halál harc egy ilyen műsor és senki nem veszi komolyan, tudom én is. Ám mégis azt mondom:

hasonló versenybe ne olyan dalt válasszunk, amit szeretünk, vagy imádunk, ami kedvencünk, amire sokat buliztunk nyáron, hanem ami jó versenydal, tehát valamennyire ismert, mellette úgynevezett ívvel rendelkezik, épül, van egy domináns énekdallama is, nem csak például szavak beröfögéséből álló diszkó.

Videó: Stohl Luca és Peller Károly: A Little Party Never Killed Nobody

A zsűri imádta, biztos haverok.

Győrfi Pál és Fábián Juli KFT-t dalolt, szerintem aranyos, de kínos volt, bocsánat a rajongóknak, és nem Győrfi Pál miatt. Fábián Juli biztos, hogy egy nagy énekes, de most úgy akart vicces lenni, hogy túljátszotta, miközben úgy látszott, nem élvezi ezt a műsort egyáltalán. Szerencsére Szulák imádja őt, rá is írt Facebookon, jó tudni. Az ítélet 30 pont, mi vaaan?

Videó: Győrfi Pál és Fábián Juli: Balatoni nyár

Ezek után Ábrahám Edit és Vastag Csaba folytatta a bulit. Érdemes figyelni az énektanár beszólásait a produkciót megelőző kisfilmekben, mert Csík Sándorban egy méltatlanul mellőzött humorista bújik meg. A Ringó vállú csengeri violámat énekelték. Amúgy miért?

Úgy értem: M.I.É.R.T.?

Sőt, inkább így: miért!!!!!!! Elfogyott a Máté Péter, a Demjén, a rádiósláger, a cigánynóta? Mi volt ezzel a cél? A lepattanó szavazatok megkaparintása 79-103 korosztályban? Egyébként Ábrahám Edit nem is amatőr, tök jó a hangja (mivel színész, de mindegy), tuti, hogy mostanra elfogytak a civilek.

45

A zsűri belejött, jópofák, igen Szulák Andi is, akiről tudjuk, hogy jófej, de arra nem volt garancia, hogy spontán is vicces lesz. Szerintem ő az első női zsűritag evör, aki eképpen is humoros. A többi csajnál mindig éreztem egy erőltetett csípősséget, jópofizást. A legszuperebb az, hogy végre egy nő, aki poénjai elhangzása után nem röhög saját magán, ezzel jelezve a humortalan nagyközönség számára, hogy amúgy fergeteges tréfát mondott az imént.

Tolvai Reni és Danny Blue (Kékesi Dániel, bocs Dani) előadása következett. Valami tök régi slágert énekeltek, amitől az egykori Harlem diszkó és 14 éves korom vizezett boros kólái jutottak eszembe. No limit. A profi énekesnek könnyű dolga volt, Dannyt szívatta némiképp a rap, ez épp fordítva lett volna elegáns. Természetesen az is lehet, Danny kérte, hogy ne legyen énekes része a dalban.

Mindezek után Ábel Anita színművész és Emilio vette birtokba a színpadot. Emil hangja juuujj <3. Egyébként Anita is tök jó volt, előadásnak tűnt a produkciójuk és nem szenvedésnek, ami azért minőségi lépés az egyes szintek között.

6789

A buli Apáti Bence (<3) és Vincze Lilla nótájával folytatódott. Bence szintén nem rossz, az a baj. Pedig a dal marha nehéz lehetett egy amatőrnek, akit azért ilyen helyzetbe nem hoztam volna.

Videó: Vincze Lilla és Apáti Bence: Az Operaház fantomja

Hódi Pamela és Jolly (Tarcsi Zoltán, pardon) a Hafananát vállalta be. A próbán jöttek rá, hogy szuahéliül van, nem mintha kiderült volna számukra, hogy ez a dal nyelve, szerzője, vagy a ritmusképlete.

Pamela állítása szerint önbizalomhiányos, sosem énekel, a próbán is csak háttal volt rá hajlandó. Csípősebb nyelvű újságírókban és szemfüles televíziónézőkben megfogalmazódhatna az az evidencia, hogy akkor mi a bánatnak vállal be egy ilyen műsort, de hát a válasz tudjuk, hol keresendő, nincs is ezzel semmi baj, nekik sincs ingyen a hónapos retek a Tescóban.

A produkcióhoz Jolly a telekgerendási nagycirkusz nyugdíjazott porondmesterének gúnyáját kapta meg, Pamela pedig Medveczky Ilona egyik nem használt fellépőruháját. Amúgy aranyosak voltak, Jollyval mákja van Pamelának, a mulatós közönség biztos fáradhatatlanul nyomja majd az sms-eket rájuk minden egyes héten.

1011

Vannak ugyebár, akik imidzsének jót tesz egy ilyen műsor, mert az illető celeb mondjuk karót nyeltnek vagy pózernek tűnik, aztán kiderül, hogy valójában cuki és bevállalja a bénaságait. Ám rosszul is elsülhet, ha komoly előadók nem tudnak igazán felszabadultan idióták lenni, és kínos lesz az egész. Fábián Julit én személy szerint ettől féltettem, miközben néztem. Zimány Lindával kapcsolatban is hasonló kérdéseken lamentáltam, de úgy tűnik, hogy Linda bevállal majd ezt-azt. Most Oláh Gergővel dalolt egy Maroon 5 dalt. Nem derült ki, hogy ki választotta, de ő szerintem ne válasszon több nótát. Ügyesek voltak, de sajnos ez sem jó versenydal, a fejhanggal pedig rengeteg alkalmat ad a ciki visongásra. Kasza is hasonlókra utalt, de azért megkapták a 29 pontjukat.

121314

Utolsó produkcióként Sági Szilárd és Völgyesi Gabi énekelt. 30 villatallér.

Végül a pontok összeadása és a szavazás eredményeinek kiértékelése következett. Három első és 9 második helyezett lett (!), a kétkörös közönségszavazás eredményeképpen végül Fábián Juli és Győrfi Pál párosa esett ki. Jobb lesz nekik így, azt hiszem.

Na. Ez volt tehát a Nagy Duett első adása, szuper volt, szórakoztató, vicces, hozta, amit kell. Este Magyarország-Svédország jégkorong meccs 7-től a Tüskében, azzal majd kipihenjük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk