Ülj egy hajléktalannal egy asztalhoz és hívd meg vacsorára - a Golgota különleges eseményén jártunk
Belépve a Golgota irodájába azt gondolná az ember, hogy egy étterembe tévedt. Érkeznek a vendégek, mindenkinek névre szóló asztala van, kis kártyával ellátva, hová kell ülnie.
A kétféle menüt már tálalják is. Ebből sem mondaná meg senki, milyen eseményen járunk. A választék: erdei gombaragu puliszkával és zöldsalátával, vagy sült lazac, sárgarépakrémleves szárított sonkával és parmezános-sült répával.
A felszolgálók tálalják a menüt.
Ránézésre egy idő után az ember azt sem tudja mondani, hogy ki él hajléktalanként és ki nem. A társaság nagyon vegyes, a vendégek mégis szinte azonnal ráhangolódnak egymásra. Olyan természetességgel beszélgetnek, mintha nem most találkoznának először.
A VII. kerületi Golgota gyülekezeti ellátóház harmadik alkalommal rendezte meg a Veled vacsoraestet, ahol a jelentkezők meghívják egy vacsorára a hajléktalan-ellátó egy-egy támogatottját.
A mostani vacsorára nyolc hajléktalan és nyolc meghívó érkezett, minden résztvevőnek kétszemélyes asztalhoz terítettek.
Egy tanárnő és egy volt konzervgyári dolgozó mellé ülök le beszélgetni. Itt is teljesen megvan az összhang, sőt, engem is úgy fogadnak, mintha régi ismerősük lennénk.

Lederhaas Sára fiatal tanárnő egy általános iskolában. Először vett részt a vacsoraesten. A hajléktalan-ellátót ismeri, és már egy ideje figyelemmel követi, mit csinálnak. Tavaly karácsonyra a kisiskolásaival ünnepi üdvözlőkártyákat gyártottak személyes üzenettel, amit a karacsányi ünnepségen osztottak ki. Ez a készülődés akkora élmény volt, hogy úgy gondolta, ennél többet is szeretne segíteni.
„Amikor az ember segíteni akar, akkor azt azért teszi, mert adni szeretne. Én is valahogy így érkeztem ide, újra segíteni akartam, de ehelyett mégis olyan érzésem van, mintha egy nagyon régi ismerősömmel ültem volna le beszélgetni, és együtt megvacsorázni” - mondja Sára.
Imréhné Dénes Katalin lett Sára partnere. Akármelyikünk nagymamája lehetne. Aranyosan mosolyog a fiatal nőre, dicséri a vacsorát, egyáltalán nem evett még ilyen lazacos ételt.
„Szegeden dolgoztam a konzervgyárban egészen nyugdíjazásomig. Közben elveszítettem a férjem, akit nagyon szerettem és nem láttam értelmét tovább otthon maradni. Eljöttem, lesz, ami lesz” - meséli Kati néni.
„Megismerkedtem az élettársammal, aki itt ül tőlem egy asztalnyira. Ő dolgozik ugyan, de nem tudunk ebből a kicsi összegből megélni. Átmeneti szállón élünk, nem tervezünk semmit. Beadtuk egy önkormányzati lakásra a pályázatot, talán sikerül megnyernünk, akkor talán lehet újra otthonom. Tudja, annyi veszteség ért, hogy nincs erőm már azon gondolkodni, mi lesz.”
Majd ezek után a súlyos mondatok után átfordulok egy mosolygós férfihoz, Stuhoz, avagy Máté Istvánhoz, aki megnyugtat, hogy a pályázat jó úton halad, egyelőre úgy tűnik, hogy a kérdéses lakást bútorozatlanul fogják megkapni.
Stu az ellátó szociális munkatársa és a Mentés Másként Alapítvány kuratóriumi elnöke is. Azt mondja, senkit sem hagynak hátra, az alapítvány segítségével valahogy megoldják Kati néni leendő lakásának bebútorozását.

A nappali melegedő nagyjából 80-120 hajléktalannak biztosít ellátást. Az utcán élők reggelit és ebédet is kapnak, emellett zuhanyzásra, mosásra és internetezésre is van lehetőségük.
Stuo ugyanakkor úgy gondolja, azzal, ha az alapvető szükségleteik kielégülnek a fedél nélkülieknek, gyakorlatilag konzerváljuk őket a helyzetükben, miközben fontos lenne, hogy akit lehet, ösztönözzünk a továbblépésre.
„Kati néni esete azért is szívszorító, mert ők tényleg odateszik magukat, egyiküknek munkája is van, ez azonban mégsem elég a megélhetéshez. Erre vagyunk mi, ezeken az embereken igenis segítenünk kell!”
Az első vacsoraestet 2020 decemberében szervezték meg, hét hajléktalannal. Komoly siker lett. Ehhez persze az is kellett, hogy a programra olyanokat válasszanak ki, akiket mentálisan alkalmasnak találtak rá, és akikről tudták, hogy nem éreznék feszélyezve magukat egy idegen ember előtt.
Stu azt mondja, a Veled vacsoraest legfontosabb célja, hogy kiszakítsa a fedél nélkül élőket az alapvető szükségletek világából.
„A Golgota feladata az, hogy lemenjen a hajléktalanok szintjére, és visszahozza őket arra a szintre, ahol mindenki más él” - mondja.