Tóth Gabi és Köllő Babett is ráfeküdt az egyik versenyzőre – ilyen volt a Sztárban sztár leszek 3. adása

Volt szakállas Pocahontas, imádkozó Tóth Gabi és egy korábban az X-Faktorban is szerencsét próbáló énekes is.


Azért is érdemes néha zenei tehetségkutatókat nézni, mert az ember rájön, hogy még a legegyszerűbb, leggagyibb dal előadásához is kell tehetség. Például ki hitte volna, hogy a Baby Sharkot el lehet énekelni rosszul? Oké, már alapból rossz, ha valaki elénekli, de ebben is vannak fokozatok. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Az adás elején Rauch Péter indián fejdísszel galoppozott be a színpadra, hogy elénekelje és eltáncolja a YMCA-t. Nem igazán sikerült, és nem csak azért kellett hazamennie, mert Köllő Babett saját bevallása szerint jobban örült volna a rendőrnek.

A könnyű bemelegítés után kaptunk néhány elfuserált rockert a gyomrunkba. Hóbor Bertold a Korn Narcissistic Cannibaljét adta elő (és nem a Falling Away From Me-t, ahogy a TV2 honlapján olvasható). Nem akarok igazságtalan lenni, egy házibuliban vagy tábori műsorban a tábortűz mellett király lehet. Elgondolkodtató, mert Bertold saját elmondása szerint 10 éve zenél – most ne menjünk bele abba a parttalan vitába, hogy mi számít zenének és mi nem –, és szemmel láthatólag az volt a benyomása önmagáról, hogy jó. Spoiler: nem az.

Bertoldot hazaküldték, pedig még nem is ő volt a legrosszabb.

Egymás után jöttek a színpadra a tévedések.

Kovács Hajnalka hörgése annyira sátánira sikerült, hogy Tóth Gabi konkrétan imádkozni kezdett. Én megértem, néha én is úgy érzem, csak a Jóisten segíthet, hogy agysejtpusztulás nélkül megússzak egy-egy ilyen adást.

Miután a tehetségkutatók többnyire bot egyszerűségű dramaturgiát követnek, sejthető volt, hogy a sok kutyaütő után jön majd valaki, aki NAGYON JÓ.

A 43 éves Tímea Németországból jött, és a Welcome To The Jungle-t hozta. A Guns N’ Rosesszel fura a kapcsolatom. Sok jó daluk van, Axel Rose-t viszont mindig is elviselhetetlen ripacsnak tartottam, ezért én vagyok az, aki szívesebben hallgatja a dalaikat feldolgozásban. Szóval Tímeának már félig nyert ügye volt nálam, de nem szorult rá a szimpátiámra, mert felszántotta a stúdiót. A mesterek szuperlatívuszokban áradoztak róla, elmondták, hogy ilyen előadás még nem volt ezen a színpadon. (Kicsit gyöngíti a kijelentés súlyát, hogy még vagy kétszer elmondták ugyanezt ezen az estén más versenyzőknek is, de ne kötekedjünk.)

Tóth Gabi annyira nem bírt magával, hogy a produkció végén kirohant és ráfeküdt a versenyzőre, őrá pedig Babett.

Timi Gabit választotta, mert ő feküdt rá először. Pápai Joci szemmel láthatóan megütközött ezen. „Ebben a műsorban rá lehet feküdni emberekre.” Meg is fogadták Majkával, hogy ezentúl mindenkire ráfekszenek, hogy őket válasszák, ami elmondva jó poénnak tűnt, de aztán elég kínos perceket okozott a későbbiek során.

Néhány futottak még produkció után jött Tóth Napsugár és a Good Luck. Szegény Napsugár nem értette, a mesterek miért akarják mindenáron, hogy lefeküdjön. Láttam a szemén, hogy kicsit fél, mit fognak tenni itt, a gyerekei szeme láttára, de azért remélte, hogy van rá természetes magyarázat.

Napsugár nem csak fantasztikusan énekelt, de a hangutánzás is rendben volt. Róla is elmondták, hogy ilyen még soha nem volt, és megkapta a lehetőséget, hogy ő válasszon mentort. Babett nevét mondta.

A Kökény Attilát éneklő Pop Nyuszi közölte, hogy neki abszolút hallása van. Sajnos abszolút hang nem társult hozzá. Ezzel együtt nem volt rossz a produkció, Jolira nem lehet azt mondani, hogy köze sincs az énekléshez, a nyugdíjas klub királynője lehet.

Mivel aranyos személyiség volt, és még Pápai Jocit is megtáncoltatta, azt mondták neki, azért nem viszik tovább, mert ebben a műsorban sztárokat kell utánozni. (Érdekes módon Tímeánál ez nem volt szempont, mert bár fantasztikusat énekelt, azért azt nem lehet mondani, hogy kiköpött Axel Rose lett volna.)

A továbbiakban volt Csirke-imitátor (hiszen tudjuk, hogy az igazi Csirke a kétfarkúak csirkéje!), hanggal gyilkoló Whitney Houston és Beyonce-hasonmás, valamint a már említett Baby Shark- -produkció, ami teljesen megváltoztatta a világszemléletemet.

Említést érdemel még Páncél Dorina, aki szegény úgy lefagyott, hogy egy az egyben mehetne a Jégvarázs háromba. Helyzetét a mentorok sem könnyítették meg, akik szénné alázták a hülyéskedésükkel, majd hogy a megaláztatása teljes legyen,

Tóth Gabi kivette a kezéből a mikrofont, és megmutatta, hogy is kell elénekelni a Can’t Live Whitout You-t – mert hát véletlenül pont tudja.

Annyi pozitívum azért volt benne, hogy Gabi megmutatta, minden különcsége ellenére még mindig atom hangja van, és tényleg az ország egyik legjobb énekesnője. Remélem lesz még olyan idő az én életemben, amikor csak ez fog számítani.

Sztojka Vanessza a Sztárban sztár plusz egy kicsiben már szerepelt. Aztán kimaradt az életéből az éneklés, de most úgy döntött, visszatér.

Vanessza Kárpátaljáról érkezett, értsd: a mai napig ott él a családjával együtt. Christina Aguilerát énekelt, és remélhető volt, hogy jó lesz, hiszen még a TV2 műsorkészítői sem olyan szőrös szívű Hókuszpókok, hogy egy megható történetű kárpátaljai lányt ilyen hosszan bevágnak, ha lebőgött.

Jöttek a mesehősök, akik eléggé kiidegelték Majkát. Pedig akkor még nem is sejtette, hogy a java még hátra van: Aradi Zsolt bár állítólag nagy rocker, gondolt egy merészet, és Pocahontasként lépett színpadra. A legnagyobb baj, hogy jó volt, megérdemelten tovább is jutott.

Érdekes színfolt volt még a rapper Kovács Kristóf, akit ByeAlex imádna, de hát sajnos másik csatorna tehetségkutatójába jelentkezett. Ugyan a mesterekben is felmerült a kérdés: képes-e Kristóf másra is rapelésen kívül. Ki fog derülni, mert Majka magával vitte.

Sallai Andrea Neotonnal érkezett, és nagyszerű hangulatot varázsolt, de a mesterek mindent bevetettek, hogy véletlenül se kelljen magukkal vinniük.

Ahogy megszokhattuk, most is tehetséggel zárták az adást. A 20 éves Szirtes Dávid ismerősnek tűnt, nem véletlenül: 2021-ben az X-Faktorban is megfordult. Emlékezetes volt szomorú, nehéz élettörténete.

Egy év alatt sokat fejlődött.

Míg annak idején az X-Faktor mentorai közül nem tudott mindenkit meggyőzni, a mesterek mind igennel szavaztak.

Ő is Tóth Gabit választotta.

Ennyi volt a mese mára, jövő héten folyt. köv.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk