KULT

Ti értitek, miért maxpontozik állandóan A Nagy Duett zsűrije?

De akkor hogyan dőlt el, ki esik ki? Szabó Eszter értekezése.


A hatodik Nagy Duett egy megható, anyák napi közös dallal indult, melyet nagyra nőtt énekkarosokként adtak elő a bent maradt hírességek és énekesek. A zsűri bemutatása után Völgyesi Gabi és Sági Szilárd Nox-szal startolt, amin látszott, hogy rengeteget gyakoroltak, és az is, hogy a nótát jó eséllyel Gabi és nem Szilárd választotta, mert utóbbi versenyzőnek egyáltalán nem volt hangnemben. Ennek ellenére látványosra sikerült a produkció, Szulák örült, hogy a versenyzők kiléptek a komfortzónájukból, majd Cooky a következőképpen zárta az értékelést: "Minden produkcióban táncolj nekünk, te kis nindzsa!" Nem lehet tudni, hogy a zsűricsapat francia légiósa vajon milyen filmet nézett a pult alatt a telóján, de mivel vicces volt, és élő műsorban nehéz is lenne, így nem vágták ki a csak erős asszociációval odaillő mondatot.

EVA_6242

Egy héttel korábban Ábel Anita és Emilio azt kapták kritikaként, hogy nem eléggé szerteágazó zenei világban versenyeznek, nem igazán újulnak meg. Hát most megtették: latin hangulatú popslágerrel álltak színpadra, roma átdolgozásban.

A La Isla Bonitáról megtudtuk, hogy Anita gyakran énekelte kiskorában dezodoros flakonba, és úgy látszik, jól vizualizált, mert jövőjében végül meg is valósult a gyermekkori álom. Kérdés, hogy ez nekünk jó-e vagy sem, de végül is baj nem lett belőle, mert jól látszott, hogy a szereplők élvezték a dalolást, ahogy az is, hogy volt munka a koreográfiában náluk is.

Videó: Ábel Anita és Emilio: La Isla Bonita

Anita megőrült, csinálta a show-t, és énekben sem volt rossz, ám a haja valóban mit sem változott a buli végére. "Siratják a lakkot, amit ráfújtak!" – kommentálta Kasza Tibi a kiváló fodrászi munkát, majd a szavazás során kiderült: harminc pontot tibizett össze a páros a Madonna számmal.

EVA_6569

Egy Pa-Dö-Dő-dallal folytatta a mókát Mádai Vivien és Csipa. Ezúttal a vicces rockernek nem volt hangnemben a dal, de a páros annyira kedvesen idétlen, hogy ez mind teljesen mindegy volt ma is. Cooky 2 gyereket látott a színpadon, akik jól érezték magukat, és látszik, hogy szeretik egymást. Az ötödik döntőben 30 pontot ért a balett a szőke műsorvezetőnek és a rocksztárnak.

Videó: Mádai Vivien és Csipa: Azt csinálok, amit én akarok

Negyedikként Zimány Linda és Oláh Gergő érkezett egy kis lakodalmas mixszel, melyben Gergő úgy tolta a roma éneket és a táncot(!), mintha legalábbis ebből a műfajból élne. Linda is élvezte látszólag, vagyis épp úgy tett, ahogy kellett volna eddig. A legjobb a színpadra felültetett, statisztákból álló közönség volt, mely színpadkép-részlet meg nem mondom melyik mulatós műsorra utalt, de nagy poén volt. Ahogy eddig mindenki, ők is 30 pontot kaptak. Egyúttal veszélyben a soron következő többiek, mert lehet, hogy illene kiosztani egy pár kilencest is.

EVA_6667

A műsor közepén Ábrahám Edit és Vastag Csaba hippizett a Hair című musical egyik dalával, melyből egy dolog biztosan kiderült: a műsor stylistja óriási troll, elképzelésem sincs, hogyan beszéli rá a ruhákat az előadókra.

"
Edit, hányszor megbeszéltük, hogy ne rozézzál tűző napon, mert ilyen leszel tőle!

– dobta a viccet Kasza, majd kiosztották a pontokat: 30 kredit ez is.

EVA_6820

Hatodikként Judy és Madár énekelt egy olyan slágert, amit az autóban mindig felhangosít az ember, de gőze nincs, ki énekli. Spanyolul nótáztak, és az énekesnő kislánya, Maja segítette őket a színpadon, aki egyszerűen gyönyörűséges és még cukibb lett, ahogy Madár táncikált vele. A gúnya végre tök jó volt: ötletes, modern, mégis autentikus. A zsűri 30 ponttal jutalmazta a triót. Jól emlékszem, hogy ez volt az első maximum pont a műsorban?

Ja, nem.

MINDEGYIK AZ VOLT EDDIG!

Videó: Judy és Erdei Zsolt: Sofia

EVA_6936

Végül Janicsák Veca és Simon Kornél adta elő Bangó Margit egyik dalát. Kornél jól énekel, mert ugyebár színész, de mégis az amatőrök között van, ahogy Ábrahám Edit is, és hogy egy színész miért amatőr, továbbra sem tudom felfogni. Valamelyik korábbi szériában Pintér Tibor (szintén színész) nem profinak számított Rubint Réka mellett? Vagy ott Réka számított profi énekesnek? Vagy ez nem fontos, csak legyen 12 pár, ahol a fiú nem magasabb? Mindenestre Vecáék a zsűri szerint „megteremtették a pillanatot”, így ezúttal 30 pontot szomorkodtak össze.

EVA_6983

A szerkesztők feladata innentől érdekes és borzasztó nehéz, mert ugye kevesebb páros mellett kell ugyanazt a műsoridőt kitölteni. Mindezt lehetőleg némi izgalommal vegyítve annak érdekében, hogy ne érezze a néző, hogy a lényegen már túl van a műsor, vagyis ne kapcsoljon el.

Ezért nem olyan jó a sztárvendég, vagy a zsűri produkciója ilyenkor, mert önmagában nem elég izgalmas. Hogy miért nem lehet lerövidíteni ilyenkor az egész bulit a tartalmasság megtartása érdekében? Mert egyrészt nem lehet és kész, másrészt pedig műsoridő = reklámidő.

Jól meg is oldotta a team, mert az este csapatokban énekléssel folytatódott, amit szintén pontokkal értékelt a zsűri. Kis energiabefektetés az énekesektől, vagyis nem szívatják őket nagyon a próbákkal a döntőt megelőző héten, mégis marad némi izgalom a rajongóknak is. Az egyik csapatban 4, a másikban 3 páros énekelt, és az extra 30 pontot minden páros megkapta végül.

EVA_7100
EVA_7429

Adott a kérdés, miért maxpontoznak az ítészek állandóan. Felvetődhetne, hogy ez a nagy harmincazás arról szól, hogy a srácok nem akarnak Facebook-követőket veszíteni, olyan embereket, akik egy-egy versenyzőnek rajongói és majd jól megharagszanak a lepontozás miatt. Természetesen biztos, hogy nem erről van szó. Noha nem sokat számít a pont, viszont elvesz a műsor izgalomfaktorából, ha tényleg ennyire erősen egálban van a verseny.

A negyedik blokkban már eljutott a csapat az eredményhirdetésig. Mivel mindenki 30 pontot kapott, így ezúttal kizárólag a nézők voksai döntöttek. A szavazás értelmében ezúttal Zimány Linda és Oláh Gergő esett ki, akik mosolyogva távoztak. Ebben most ennyi volt, de szomorkodásra semmi ok, indul a nyári hakniszezon, amit jól felturbóz egy ilyen műsor. Szép hetet mindenkinek!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk