KULT

Szenzáció a Sztárban sztár leszekben: Rúzsa Magdi önmagát utánozta

Nagyon élethűen utánozta önmagát. Tóth Gabi és Köllő Babett megint vezetőhírnek öltözött.


Hú, gyerekek, ez sűrű volt. A TV2 eddig is szemérmetlenül kihasználta a tehetségkutató műsort az egyéb projektjei promotálására, de az elődöntőben szintet lépett.

Kezdték rögtön a közös produkcióval. A négy versenyző Rúzsa Magdi Hazatalálsz című dalát énekelte, amiben egyszer csak megjelent Magdi is. Egy darabig néztem, ki alakítja, amíg rá nem jöttem, hogy ez bizony ő maga. El kell ismernem, nagyon élethűen utánozta önmagát.

Mindez azért, mert 2023 tavaszán indul a csatorna Hazatalálsz című napi sorozata, aminek ez lesz a főcímdala. Na és ha már ott volt persze megemlítették Magdi jövő évi Aréna-koncertjét, amire hogy-hogy nem, jegyet is lehetett nyerni a műsor során.

A zsűri hölgytagjai ismét vezetőhírnek öltöztek. Köllő Babett leginkább egy Transformers-szereplőt idézett nekem, de öltözete állítólag a Dűnére utalt – most lebuktam, a Dűne eddig kimaradt nekem, tudom, tudom, szégyellem is magamat.

Tóth Gabi pedig matyóhímzéses feketeözvegyre vette a figurát, ami voltaképp illik hozzá. Ő maga szerényen a Kárpátok Madonnájának nevezte magát.

Én a Kárpátok Ostora titulust sem sajnálnám tőle (a Moldávia bánata talán túlzás lenne).

Volt köszöntés is, Tilla ugyanis december 3-án töltötte be az 51-et, sőt mint megtudtuk, ez Gabi kislányának a születésnapja is. Őt nem, a veterán műsorvezetőt viszont felköszöntötték. Kapott egy tortalufit (hiánypótló) és karácsonyi rondapulcsit. A mesterek előtt a pultra fekete plüssmacskák kerültek, és Tilla komolyan eljátszotta, nem tudja miért. (Spoiler: később ebből is promóció lesz.)

De a lényeg, hogy sikerült körülbelül 20 percig elhúzni, hogy az első versenyző színpadra lépjen. Mindenki kétszer énekelhetett, a szóló produkció mellett korábbi Sztárban sztár leszek-versenyzőkkel énekeltek duettet.

Kökény Dani a Beautiful Monstert énekelte mint Ne-Yo. A hangutánzás elég jól sikerült, legalábbis ami a hangszínt illeti, de Dani éneklésében azért hallottam hibákat. A mesterek sem voltak maradéktalanul elégedettek, úgy látták, Dani a produkció elején megijedt, és a második részre jött csak bele. Összesen 25 pontra értékelték.

Bari Laci Kendrick Lamarként rappelt, és ahogy megszokhattuk, ezúttal is maximálisat nyújtott. Vagyis majdnem, Gabi csak 9 pontra értékelte, ezért a maximális pontszám helyett csak 29 jutott Lacinak. Pedig Gabi külön hangsúlyozta az értékelésében, mennyire jól rappelt a srác.

Kaly Roland Presser Gábor után az LGT másik legendáját, Somló Tamást is elénk varázsolta, és ezúttal is fantasztikus munkát végzett. Igaz, nem mindennapi segítséget kapott, hisz a próbán a dal szerzője Závodi Gábor is meglátogatta.

Tóth Gabi jól mondta: Rolandem csak Somló hangját adta vissza, hanem a lelkiségét is. Köllő Babett nem is bírta ki könnyek nélkül. Gabi azt is bevallotta, hogy Roland a kedvence a versenyben maradt négy versenyzőből. 30 pontot ért a teljesítménye.

Yulaysi Mirandának is jutalomjáték jutott, Gloria Gaynorként tökéletesen énekelte az I Will Survive-ot. Nem is lehet nagyon mit hozzáfűzni, Yuli jön lát és győz. Neki is járt a 30 pont.

Végre fény derült a macskákra. Természetesen ez is egy promóció része volt. Hamarosan visszatér ugyanis a képernyőre a megújult Zsákbamacska, Majka és Pápai Joci műsorvezetésével. Hát, hurrá.

A duetteket Bari Laci kezdte a tavalyi évadban versenyző Gábor Márkó oldalán. Kikit és Zoltán Erikát alakították – a koncepció az, hogy a régi versenyző olyan karaktert alakít, akit korábban már játszott a műsorban –, amint a Summer Nights magyar verzióját éneklik a Grease-ből.

Gábor Márkó amúgy is őrült, várható volt, hogy nőnek öltözve ez csak fokozódik, és nem is csalódtunk. Kicsit ellopta a showt Bari Lacitól, aki

olyan volt, mintha a lábát tört Danny Zuko szánalomszexet remélne Sandytől.

Inkább volt vicces, mint jó hangutánzás, de végül is szórakozni ültünk a képernyő elé. Laci 30 pontot kapott.

A második párosban Yulaysi Rihannájához Havas Alfréd Eminemje társult. Yuli tökéletesen hozta Rihannát.

A duett kör legnagyobb meglepetését Kökény Dani okozta. Miután Venczli Zóra tavaly Ágai Irénné változott, Danival ezúttal egy Jávor Pál-duettet kellett előadniuk.

Ezen a ponton két megjegyzést kell tennem. Egyrészt Lovasi Andrásnak üzenem, bármennyire is szeretem a Kiscsillagot, Jávor Pálnak sosem kellett ronda nőket megcsókolnia. Egyrészt tudjuk, hogy a ronda nőket csak az ügyetlen férfiak találták ki, másrészt ha lennének is ronda nők, Jávor Pálhoz alighanem sorban álltak a csajok csókért, nyugodtan castingolhatott.

A másik fontos: örülök, amikor a sok nézőt vonzó műsorok néha elő-elő hoznak régi neveket. Kökény Daninak fogalma sem volt például, ki az a Jávor Pál. Nem hibáztatom. Míg az én generációmnak még megadatott a feketefehér tévék csodája, a régi filmek nem tűntek olyan idegennek. De egy mai 20 évesnek, aki már interneten és videómegosztón szocializálódott, nem sokat mondanak ezek a régi filmalkotások. Ezért nem értek egyet azokkal, akik azon bosszankondnak, hogy a „mai fiatalok” már nem ismerik a Jávorokat, Csortosokat, Ágai Iréneket vagy épp Turay Idákat. Ez ilyen. Tenni kell érte, hogy megismerjék őket.

Bár pár évtized múlva valószínűleg Tillára vagy Tóth Gabira sem fog emlékezni senki, néhány retróimádón kívül.

Az évad egyik legjobb hangutánzását hallhattuk mindkét énekestől. Bevallom, nem néztem ki Daniból. Tényleg le a kalappal.

Az elődöntő utolsó versenyprodukcióját Kaly Roland mutatta be Szakács Szilvi oldalán, a Beyonce Jay-Z házaspár duettjét adták elő. A mindössze 17 éves énekesnő dekoltázsa gondoskodott róla, hogy minden szem rájuk szegeződjön, és nyilván hozott jó sok szavazatot is. Akinek mégis sikerült a produkcióra figyelnie, az azt is megállapíthatta, hogy mindketten nagyon jól énekeltek/rappeltek.

Ha azt hittétek, vége a promóknak, hát tévedtetek. Tóth Gabi is színpadra lépett, hogy új dalát és klipjét népszerűsítse. A produkció elején Gabi láncokba verve énekelt. Erős kép, szerintem az elmúlt hónapokban sokan álmodoztak erről. De aztán kiszabadult, és a Fricska táncegyüttes társaságában táncra is perdült.

Maradt az eredményhirdetés. Ismét Yuli lett az adásgyőztes, mellette Kökény Dani jutott tovább csont nélkül. Kaly Roland és Bari Laci került a veszélyzónába. Miután Laci nem először került oda, Roland viszont eddig mindig tovább jutott, nem okozott meglepetést, hogy Laci ment haza.

Jövő héten döntő, alább láthatjátok, ki milyen feladatot kapott, emellett lesznek sztárduettek is. Mindjárt vége, aztán jöhet karácsony. Tippem szerint Yulaysi Miranda nyeri az évadot, Kökény Dani lesz a második, Kaly Roland a harmadik. Vagy nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk