Szalóki Ági gyönyörűen búcsúzik Vízy Dorkától
Szalóki Ági megható üzeneteben vett végső búcsút saját Facebook-oldalán a december 25-én elhunyt Vízi Dorkától.
Sokan ismerték, de csak a hangját. Nem tudták róla, hány éves, milyen színű a haja, nem halmozták el díjakkal, nem szerepelt magazinokban, televízióban. Akik hallgatták, szerették. Egy okos, kedves, mosolygós nő szólt hozzájuk minden délután. Szeretném bejárni a Földet - augusztusban énekelte föl ezt a dalt. Mosolyog, halljátok?
…Dorka, ha nem is jutottál el a Galápagos szigetekre barátaidhoz, a kék lábú szulához, a medvefókához és az óriásteknőshöz, ha nem is tettél világ körüli utazást, a kíváncsiságod annyi helyre elvezetett... Beszélgettél emberi jogvédőkkel, genetikusokkal, írókkal, főpapokkal, építészekkel, feltalálókkal... Ismerted a madarakat, a fákat. Elmagyaráztad az endokrin rendszer működését. Diplomát szereztél újságírásból, jogból és cukrászatból. Imádtad Bowie-t, Iggy Popot, Madonnát. Többször felajánlottad, hogy beállsz a zenekaromba, igyekeztél meggyőzni, hogy cseréljem le a bőgőst, mert azt te is simán lejátszod, hogy bumm-bumm-bumm-bumm... és szakadtunk a nevetéstől...
Tegnapelőtt még melletted voltam és azt mondják, meghaltál, de látom magam előtt az arcod minden részletét akkor is, ha becsukom a szemem, és hallom a hangod és most már azt is, hogy "elég lesz, Ágifej". Itt vagy és nagyon szeretünk, sokan. Találkozunk a tengernél!

Még ez jutott eszembe, József Attila verse:
Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.