„Majdnem kétszáz hangszert és sporteszközt vittünk a gyerekeknek” – Puskás Peti és Dallos Bogi a Füri Zenetérről
- Bogi, amikor tavaly beszéltünk, épp a szakdolgozatodat írtad. Elkészült?
Bogi - (nevet) Kicsit csúszott a szakdolgozat leadása, de pont a napokban fejeztem be, és november 16-án le is adom.
Úgyhogy januárban, ha minden jól megy, diplomás nő leszek.
- Mi a témája?
Bogi: - Az X-Faktorról írtam. Kommunikáció és Médiatudomány- szakra járok, és arról szól a szakdolgozatom, hogy az újmédia fejlődése milyen hatással van az X-Faktorra.
- Jelen helyzetben nem puszta udvariasságból kérdezem, hogy vagytok?
Peti: - Összességében jól. Nyilván lejátszottuk az utolsó koncertet jövő nyárig, bezárták a színházakat is, szerdán már online játszom a Macskafogó előadást, közönség nélkül, valamint most szombaton indul a ValóVilág10 powered by Big Brother, aminek a műsorvezetője leszek. Az eddigi rengeteg elfoglaltságomhoz képest más időszak következik, de el kell fogadni ezt a kialakult helyzetet.
Az ember megélte, milyen a karantén, milyen, amikor nem dolgozik akár fél éven keresztül. Ez félelemmel tölt el, de el kell fogadnom. Újra kell kalibrálnom az elkövetkező időszakot.
Optimizmussal indultunk neki az ősznek, de ez az optimizmus most eltűnt. Új célokat kell megfogalmazni. Mi lesz a zenészeimmel, a zenekarral? A családdal? Hogyan tudok segíteni? A legfontosabb, hogy a család biztonságban legyen, a Bogi szülei és az én szüleim.
Szerintem fontos erről is beszélnünk, ne csak azt lássák a követőink az Instagramon, hogy mi mindig milyen parádésan vagyunk, miközben mindenki más szenved.
Most mi is küzdünk.
- Annál is inkább, mert az egész családodat érinti.
Peti: - Mi az, hogy! A szüleim mindketten színészek, az öcsémmel együtt zenélünk a The Biebersben.
- Meséljetek a Füri ZeneTérről…
Peti: - A Fürit 4 éve kezdtük el. Egyébként az X-Faktor ihlette, mert amikor beültem a mentori székbe, azt gondoltam, rengeteg fiatal, gimnazista zenekar jön majd, de nem voltak olyan sokan, mint vártam.
Rájöttem, hogy miért is jönnének sokan? Hiszen nagyon kevés az iskolai zenekar, a zenei oktatás minimális. Ha visszagondolunk saját iskolai éveinkre, az énekóra arra volt jó, hogy gyorsan megírjuk a matek házit, amit otthon elfelejtettünk.
Eszembe jutott, hogy van egy barátom, aki egy felnőtt kórust vezet. Mi lenne, ha ugyanazokat a dolgokat alkalmaznánk gyerekekre is? Elhívtam a barátaimat zenélni, és olyan dalokat tanultunk, amelyek a gyerekeket is érdekelnek.
Szólt itt a Baby Shark, WellHello, The Biebers, még Bogi dalok is. Így kezdődött. Díjakat nyertünk, nagy figyelmet kapott,
de a legnagyobb elismerés mégis az, hogy van 20-30 gyerek, aki rendszeres visszatérő.
Minden héten jönnek, készülnek. Alig várják, hogy a kedvenc dalaikat elénekeljék.
Idén támadt az a gondolatunk, hogy mi lenne, ha ezt bővítenénk, ha nemcsak budapesti gyerekek játszhatnának velünk, hanem vidékiek is. Ezért megalakítottuk a Füri Zenetér Egyesületet, amely sporteszközökkel, hangszerekkel segíti azokat a közösségeket, ahol igény van a közös zenélésre, a közös sportolásra, de nincs meg a kellő anyagi fedezet hozzá.
A múlt héten megtörtént az egyesület első hivatalos adomány akciója.
Három helyszínen jártunk, majdnem kétszáz hangszert és sporteszközt vittünk a gyerekeknek.
- Bogi, mikor csatlakoztál, és hogyan veszel részt a munkában?
Bogi: - Korábban én is hallottam már a Füri Zenetérről, láttam a tevékenységüket Petiék közösségi média felületein, és szuper kezdeményezésnek tartottam. Nem véletlenül nyerték meg vele a Highlights of Hungary-díjat.
Először tavaly vettem részt ilyen kórusfoglalkozáson, pont az X-Faktor alatt. Nagyszerű érzés volt az a szeretet, amit a gyerekektől kaptunk. Minket is feltölt egy-egy ilyen foglalkozás.
Végre azt látjuk, hogy a gyerekek motiváltak egy énekórán, nem unottan ülnek.
Egy olyan gyerek, aki korábban visszahúzódó volt, egyszer csak kiáll a többiek elé és elénekli a kedvenc Billie Eilish dalát.
Ahogy Peti is mondta, most volt az egyesülettel az első akciónk. Miskolc környéki településekre vittünk sporteszközöket és hangszereket. Nekem ott is nagyon jó érzés volt elbeszélgetni a gyerekekkel. Beszélgethettünk a céljaikról. Milyen kötődésük van a zenéhez, kiket hallgatnak. Annyira megnyíltak előttünk, hogy fél óra ismeretség után már tudtunk együtt énekelni.
Ez nagyon megható és egyben felemelő érzés volt. Büszke vagyok rá, hogy ezt a kezdeményezést elindítottuk.
