Palya Bea rengeteg embert érintett meg a válásról szóló posztjával
Palya Bea szombaton egy igazán őszinte pillanatát osztotta meg Facebook-követőivel, amikor a válás kérdésén gondolkodott el.
Az egyik legnépszerűbb komment:
"Nagyon mélyen szerettem az első férjem, mindenáron meg akartam menteni. (Alkoholista.) Felépítettem egy olyan családot, amiért valóban érdemes élni, küzdeni, amit érdemes-nagyon-szeretni. Az alkohol mégis erősebb volt... 3 gyermekkel elváltam végül, és egyedül neveltem fel őket. Nem mertem a kockázatot felvállalni, hogy esetleg nem megfelelő apa-utánpótlás kerül a közelükbe... Végül üggyel-bajjal felnőttek, kirepültek. Én elvesztettem mindenem a gazdasági válságban, az utolsó filléreimből menekülőre fogtam, végül itt Londonban kötöttem ki. Egy bőrönd ruhával érkeztem 5 és fél éve. Most 5 éve élek egy nálam 16 évvel fiatalabb kameruni férfival házasságban. Rengeteget küzdöttünk egymásért... Mára szépen éldegélünk egy kis lakásban, biztos megélhetésünk van, és lehetőség szerint tudjuk támogatni a családot is. Amikor már épp teljesen feladtam volna, akkor jött az utamon ez a csodás teremtmény. Nem tökéletes, ahogy én sem vagyok az, de a szerelem,amit megélünk, mindenen átsegít. Summa summarum szerintem merni kell lépni. :)"
"Nem én váltam el, hanem a férjem vált el tőlem, mert 72 évesen szerelmes lett. Kedves, barátságos volt a kapcsolatunk - igaz: már nem szenvedélyes... Nagyon drukkolok neki, hogy ne érje csalódás."
"Kapcsolatoktól váltam el, eleinte banális okokból, aztán bölcs döntések végett. Most menyasszony vagyok, 36 éves koromra értem/éltem meg ezt és úgy érzem azzal az emberrel, aki szintén engem keresett és "szirmot szórt elém" :) Mindig tanulom az elválást, mérgező kapcsolatoktól, munkahelytől, barátoktól, érzésektől, helyektől. Az ember végül hazatalál, pár kör után."
Videó: Palya Bea - Szabadon
"Elváltam. Igen, a kis(nem is olyan kis) magányból a nagy magányba. Ezután próbáltam "pótolni" a részeimet. kapcsolatokkal nem sikerült. Rájöttem, hogy ettől az érzéstől, a keresés kényszerítő érzésétől, csak úgy szabadulhatok, ha tudomásul veszem, hogy másik,megkeresendő részem nincs, csak én vagyok - egészben.Nem vagyok kirekesztett - mert azt hiszem, hogy a magány érzése abból származik, hogy úgy érzem, valahonnan, valaki érzéseiből ki vagyok rekesztve. Amikor valaki mellém ér, mellé érek, akkor jó kapcsolódni. Elfogadom, hogy mindig "egyedül" vagyok, én magam :) , de nem magányosan."
"Szerintem nem biztos, hogy jobb lesz. Sokszor nem a párunk miatt vagyunk magányosan. Hanem vmi belőlünk hiányzik, amit a másikba keresünk. Azt hisszük jön majd vki, akitől szebb lesz boldogabb lesz , aztán rá kell jönni , hogy mi változunk úgy , hogy szebb, s boldogabb legyen. Hiszen egy új kapcsolatba beleadunk mindent, olyan dolgokat, amit a "regibe" nem. Persze kettőn áll a vásár. De a lényeg magaddal a belső dolgokba nézni, s ott keresni először..."
"Szeretem a nyitottságod Bea, inspiráló, támogató, támasztó"
