KULT

Miatta hozta létre a Google a képkeresőjét, hajléktalan volt, fegyveres balhéba keveredett – Portré Jennifer Lopezről

Jelenleg a Netflix legnézettebb filmje az Atlas című sci-fi, amelyben Jennifer Lopez egy robotszerkóban harcol a mesterséges intelligenciával. Minden idők legsikeresebb latin előadója számára azonban egyáltalán nem volt könnyű az idáig vezető út.


Jennifer Lynn Lopez 1969. július 24-én született Bronxban. A szülei, David López és Guadalupe Rodríguez Puerto Ricóban születtek, de már New Yorkban ismerkedtek meg. David, miután a hadseregben szolgált, informatikusként dolgozott a Guardian Insurance Companynél, Guadalupe pedig életének első tíz évében háztartásbeli volt, később értékesítőként és tornatanárként dolgozott. A szülők 33 év házasság után váltak el a kilencvenes években.

Jennifer volt a középső gyermek a családban: van egy nővére, Leslie és egy húga, Lynda, s gyerekkorukban mindhárman egy hálószobán osztoztak. Lopez egyébként szigorúnak nevezte a neveltetését. Római katolikus családban nőtt fel, minden vasárnap misére jártak, és katolikus oktatásban részesült: a Holy Family Schoolba és a kizárólag lányokat oktató Preston Gimnáziumba járt. Az iskolában eléggé sportosnak bizonyult: versenyszerűen futott, tornázott, és tagja volt a softballcsapatnak is. Az igazi szerelem azonban a tánc volt: iskolai musicalekben lépett fel, majd főszerepet kapott a Godspell című előadásban. A barátai a suliban egyébként „La Guitarra”-nak nevezték, mert olyan alakja volt, mint egy gitárnak.

Elmondása szerint a tipikusan Puerto Ricó-i háztartásukban „sok volt a zene”, Lopezt és a testvéreit pedig arra bátorították, hogy énekeljenek, táncoljanak, és találjanak ki saját darabokat a családi eseményekre.

A West Side Story különösen nagy hatással volt Jenniferre, aki már fiatalkorától kezdve előadóművész akart lenni. Tinédzserként flamencót, jazzt és balettet tanult, illetve táncot tanított fiatalabb diákoknak, köztük például a színésznőként később szintén híressé vált Kerry Washingtonnak.

A középiskola elvégzése után részmunkaidős titkárnői munkát vállalt egy ügyvédi irodában, és egy szemeszteren át üzleti tanulmányokat folytatott a New York-i Baruch College-ban. De úgy érezte, nem ez lesz az  ő útja. Épp ezért 18 évesen beiratkozott a manhattani Phil Black Dance Studio nappali tagozatára, ahol már korábban is vett esti órákat jazz- és sztepptáncból. A szülei azonban nem voltak elégedettek a döntésével, miszerint otthagyja a főiskolát azért, hogy táncos karrierbe kezdjen. Lopez szerint a szülők úgy érezték, ez nettó hülyeség, mert egyetlen latin lány sem tudott így befutni. A vitájuk annyira elmérgesedett, hogy az édesanyja megkérte, költözzön ki a családi házból, ezután pedig nyolc hónapig nem beszéltek egymással. Lopez tehát hajléktalanná vált, s az első hónapokban a manhattani táncstúdió irodájában aludt.

„Úgy éreztem, hogy apám nagyon mellőzött, mert mindig éjszakánként dolgozott, aztán egész nap csak aludt, szóval nem igazán kötődtem hozzá. Anyukám ugyanakkor nárcisztikus volt, mindig a figyelem középpontjában kellett lennie. E két dolog kombinációja pedig egy olyan pályára állított eleinte, amelyben ilyen típusú emberekkel akartam lenni. De aztán elkezdtem rájönni, hogy nekem ez nem tetszik. Valami mást akarok, valami jobbat.”

Táncmánia

Jennifer ekkor már tudta, hogy a showbizniszben szeretne elhelyezkedni, de nem volt könnyű dolga pénz és kapcsolatok nélkül. Amikor először jelentkezett az ismert Fly Girls nevű táncformációba, nem kápráztatta el az vezetőket, így elutasították. Ezért sok más táncos fellépést vállalt el kevés fizetésért, de a gyermekkori tapasztalatai miatt nem volt gondja a sok munkával, örült, hogy meg tud élni. „Számomra ilyen múlttal már ez egy valóra vált álom volt” – tekintett vissza a karrierje kezdetére egy interjúban. Persze már ekkor is nagy nevekkel dolgozott, MC Hammer és a New Kids on the Block háttértáncosa volt többek között, akikkel beutazta a világot.

A következő évben pedig újra próbálkozott a Fly Girlsnél, ezúttal már sikerrel. Így már profi táncosként kapott lehetőséget az In Living Color című tévés szkeccs-vígjátéksorozatban. (Jim Carrey is ebből a műsorból indult).

A sorozat koreográfusa, az Oscar-jelölt színésznő, Rosie Perez (Félelem nélkül) azt mondta, azért választotta Lopezt, mert „megvolt az a kinézete, amiről tudtam, hogy a közönség könynen rá fog hangolódni.” Lopez 1991 végén Los Angelesbe költözött. Nappal az In Living Colort forgatta, este pedig Aaron Speiser által tartott színészi órákra járt. Úgy érezte ugyanis, hogy a Fly Girls többi tagja kiközösítette őt, és Perezzel is összetűzésbe került. Miután az In Living Color 3. és 4. évadában még Fly Girlként szerepelt, Lopez otthagyta a csapatot, hogy Janet Jackson háttértáncosaként dolgozzon. Úgy volt, hogy 1993 végén együtt turnézik Jacksonnal, de végül inkább a színészi karrier mellett döntött, és az In Living Color producerét, Eric Goldot kérte fel menedzsernek. Ő pedig azt tanácsolta neki, hogy fogyjon le, ha sikeres akar lenni színésznőként.

Színészi szárnypróbálgatások

Lopez első profi színészi munkája egy kisebb visszatérő szerep volt a South Central című 1994-es tévésorozatban. A meghallgatására egy castingigazgató hívta meg, aki látta őt beszélni egy kulisszák mögötti In Living Color-részben. Ezután szerzett egy ügynököt, és szerepet kapott a CBS Második lehetőség című sorozatában, amit hamarosan elkaszáltak, de a nézők körében való népszerűsége miatt meghvták a Hotel Malibu című szériába is.

Első nagyobb filmszerepéért, Gregory Nava 1995-ös Az én családom című drámáért Lopezt jelölték a legjobb női mellékszereplők közt az Independent Spirit Awardson, majd ezután elcsípte a női főszerepet Wesley Snipes és Woody Harrelson mellett az 1995-ös Pénzvonat című akcióvígjátékban.

A film nem aratott kasszasikert, bár Jennifer alakítását pozitívan értékelték, aminek hatására Hollywoodban is felfigyeltek rá. 1996-ban mellékszerepet kapott Robin Williams mellett a Jack című vígjátékban, amelyre Francis Ford Coppola rendező Az én családomban nyújtott alakítása miatt kérte fel, továbbá ugyanebben az évben Jack Nicholson oldalán is játszott A nyakék nyomában című thrillerben.

Selena szárnyán

Majd 1997-ben jött a nagy áttörés. Öt meghallgatás után 22 ezer másik nőt utasított maga mögé, s így eljátszhatta a Dalok szárnyán című életrajzi filmben a tragikus sorsú énekesnőt, Selenát. Lopez mindössze 26 éves volt ekkor, és elmondása szerint még sokat kellett tanulnia arról, hogyan váljon színésszé. „Imádtam Selenától tanulni. Az ő könnyedsége és lazasága a színpadon olyasmi volt, amit meg kellett tanulnom, mert én inkább egy koreografált táncos voltam. A szerepnek ez a része is egy igazi áldás volt” – mesélte. A Dalok szárnyánért Lopez egymillió dollárt kapott, ezzel pedig a történelem legjobban fizetett latin színésznője lett. Alakítása ugyanakkor egyúttal meghozta számára az első Golden Globe-jelölését is. Visszatekintve Jennifer elmondta: „Bár tudtam, hogy ez egy hatalmas felelősség, és szerettem volna jó munkát végezni, de az emberben ilyen fiatalon van egyfajta tudatlanság, ignorancia, szóval én sem fogtam fel még akkor, hogy mibe tenyereltem bele.”

A Dalok szárnyán pedig valóban bedurrantotta a karrierjét, hirtelen mindenki vele akart dolgozni. Jöttek is a főszerepek olyan filmekben, mint az Anakonda (1997), a Halálkanyar (1997) Oliver Stone-nal, vagy a Mint a kámfor (1998) George Clooney-val, amit egyébként sokan máig a legjobb filmjének tartanak. Sőt, 2021-ben Peter Bradshaw, a The Guardian munkatársa Lopez és Clooney párosát a filmtörténet egyik legjobb példájának nevezte a filmvásznon való szikrázó kémia szemléltetésére. Ekkor már az ismert márkák is J.Lót akarták, így többek között a Coca-Cola és a L'Oréal nemzetközi szóvivője is ő lett.

Popkarrier: pipa

Lopez még a Dalok szárnyán forgatása után döntött úgy, hogy zenei karrierbe is szeretne fogni, mivel állítása szerint hiányzott neki a színpadi lámpaláz. Rögzített is egy spanyol nyelvű demót, amit aztán elkezdett terjeszteni a kiadók között. Mivel ekkor már egy magasan jegyzett személyiség volt, konkrétan licitháború alakult ki a szerződtetéséért, amit végül Tommy Mottola, a Sony Music Work Group vezetője nyert meg, ő viszont azt javasolta Jennifernek, hogy inkább angolul énekeljen.

J.Lo debütáló albuma, az On the 6 (1999), a New York-i 6-os metróvonalról kapta a címét (ez kötötte össze gyermekkori bronxi otthonát Manhattannel), és abszolút pozitív kritikákat kapott, emellett pedig nagy siker is lett olyan slágerekkel, mint az If You Had My Love, a Waiting for Tonight vagy a Let’s Get Loud.

Az a bizonyos ruha

Minden nőnek volt már olyan pillanata, amikor úgy érezte, hogy nem tud mit felvenni egy eseményre. Amikor Jennifer Lopez a 2000-es Grammy-díjátadóra választott magának ruhát, pontosan ezt érezte. „Az akkori stylistomnak, Andrea Liebermannak egy csomó cucca volt. De semmi igazán különlegeset nem láttam köztük. Egészen addig, amíg elő nem vette azt a zöld Versace-ruhát. Őszintén szólva akkor nem gondoltam, hogy annyira rizikós lenne felvenni. Sokkal inkább az izgatott, hogy ott leszek a Grammy-díjátadón. Nem is gondoltam annyira a ruhára” – mesélte a színésznő. A vörös szőnyegen azonban mindenki azonnal felkapta a fejét a merész ruhára, és hamarosan a Google legnépszerűbb keresőkifejezése lett.

A Google Images akkoriban még nem létezett, de mivel ennyi ember keresett rá a Grammyn készült fotóira, Jennifer megjelenése örökre megváltoztatta a ma ismert internetet.

„Emiatt hozták létre a Google Images keresőt” – mondta Lopez, a Versace-darabot, amit viselt, pedig azóta egyszerűen csak „A ruhának” hívja a köznyelv.

Saját gyártás

S mintha Jennifer Lopez nem lett volna még eléggé elfoglalt, miután befejezte a Szeretném, ha szeretnél című filmjét Matthew McConaughey-vel, úgy döntött, hogy producerként is kipróbálja magát. 2001-ben megalapította saját produkciós cégét, a Nuyorican Productionst, amely a „New York” és a „Puerto Rican” szavak kombinálásával kapta a nevét, és elkezdett filmeket gyártani.

„Az egyik ok, amiért produkciós céget alapítottunk, az volt, hogy kevés jó szerep jutott a hozzám hasonló nőknek, sőt, a nőknek egyáltalán” – magyarázta Lopez. S mint oly sok más döntéssel, amit Lopez a karrierje érdekében hozott, úgy tűnik, ezzel is megelőzte a korát. Azóta pedig a Nuyoricannel olyan filmeket gyártott, mint A tánc szenvedélye (2006), az Átkelő a halálba (2006), az Érezd a ritmust (2007), A szomszéd fiú (2015), az Álommeló (2018), A Wall Street pillangói (2019), a Vegyél el (2022), az Anya (2023) vagy legújabb filmje, a netflixes Atlas (2024).

Pasidömping

Még felsorolni is nehéz Jennifer szerelmeit, kapcsolatait, férjeit, hódításait. Mi azért megpróbálkozunk vele… J.Lo az 1990-es évek közepéig közel egy évtizedes kapcsolatban volt középiskolai szerelmével, David Cruzzal. Egy időben el is jegyezték egymást, Cruz pedig Los Angelesbe költözött, hogy Jenniferrel lehessen, amikor elindult a karrierje. Lopez később így nyilatkozott Cruzról: „Szerencsés vagy, ha ilyen első szerelmed van.”

Ezután egy rövid időre megházasodott, 1997 februárjától 1998 januárjáig a kubai pincér, Ojani Noa felesége volt. A későbbi bírósági ügyek során Noát megakadályozták abban, hogy könyvet adjon ki a házasságukról és abban is, hogy Lopezről készült nászutas privát felvételeket használjon fel egy dokumentumfilmben.

A színésznő 1999-től 2001 elejéig egy amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban volt a rapper Sean Combsszal (alias Puff Daddyvel), vele érte élete legnagyobb botránya is. 1999. december 27-én éjjel Lopezt és Combsot letartóztatták, és megvádolták fegyver, valamint lopott tárgyak birtoklásával, miután elhagyták egy Times Square-i éjszakai klubban történt lövöldözés helyszínét.

A Lopez elleni vádakat végül egy órán belül ejtették, Combsot pedig 2001 márciusában minden vád alól felmentették. Nem sokkal később szakítottak. „Őrült és viharos volt a kapcsolatunk, mindig is tudtam, hogy vége lesz” – mondta később róla J.Lo.

Ezután jött a második házasság: 2001 szeptemberétől 2003 januárjáig Cris Judd, az egykori háttértáncosa volt a férje. Mielőtt azonban a Judddal való válása véglegessé vált, Lopez 2002 közepétől már viszonyba kezdett Ben Affleckkel, és egészen 2004 elejéig kapcsolatban álltak. Bár korábban már többször keresztezték egymás útját, első nagyobb találkozásuk az óriásit bukó Gengszterrománc (2003) című film forgatásán volt 2001 decemberében. A bulvársajtó „Bennifer”-ként emlegette a párt. 2002 novemberében eljegyezték egymást, de a 2003. szeptember 14-re tervezett esküvőjüket elhalasztották a túlzott médiafigyelem miatt. Majd a következő év januárjában felbontották az eljegyzésüket.

Az Affleckkel való kapcsolata után Lopez nem szívesen beszélt többé a magánéletéről interjúkban. 2004 júniusában ment feleségül harmadjára, ezúttal az énekes Marc Anthonyhoz, akivel az eddigi leghosszabb kapcsolatába kezdett, 2014 júniusáig, tehát tíz éven át voltak házasok, bár már 2011-ben bejelentették a különválásukat. 2008 februárjában Anthonytól születettek meg Lopez ikrei, Emme és Maximilian. Egy magazin állítólag 6 millió dollárt fizetett nekik az ikrekről készült első fotókért, ezek lettek akkoriban a valaha készült legdrágább celebfotók.

J.Lo ezután 2011 októberétől 2016 augusztusáig volt kapcsolatban korábbi háttértáncosával, a nála 18 évvel fiatalabb Casper Smarttal, majd 2017 februárjától kezdett randizni a New York Yankees baseballjátékosával, Alex Rodriguezzel. Vele 2019 márciusában eljegyezték egymást, a Covid-világjárvány miatt azonban kétszer is elhalasztották az esküvőjüket. Amire végül nem is került sor, mivel 2021 áprilisában bejelentették a kapcsolatuk végét.

2021 áprilisában aztán jött a bombahír: Lopez és Ben Affleck felmelegítették a kapcsolatukat, és újra randevúznak. A következő év áprilisában Lopez bejelentette immár a második eljegyzésüket, 20 évvel az első lánykérés után. 2022. július 16-án Las Vegasban aztán összeházasodtak (a negyedik frigy), ám a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, ezúttal sem lesz hosszú életű a kapcsolatuk, ugyanis mostanában az esetleges szakításukról pletykálnak, ami még nem hivatalos, mindenesetre egyre több hivatalos eseményen jelennek meg egymás nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk