KULT

Majka: "Úgy nézel ki, mintha egy kannibál énekesnő lennél"

A tegnapi Sztárban sztárban tarolt a mulatós és a pop. Ezúttal az Elvist megformáló előadó búcsúzott a bulitól.
Szabó Eszter - szmo.hu
2017. szeptember 25.



Az idei Sztárban Sztár harmadik adását újra közös dal, majd Tilla indította egy Barbara Streisand-os szelfivel. A beöltözős buliban elsőként Janicsák Veca énekelt, aki Christina Aguileraként lépett színpadra. A zsűri szerint parádés volt és Verának "jó hangja van", emellett a külsejét is dicsérték. Az énekes végül 37 ponttal zárt.

Horváth Tamás zavarba ejtően dögös volt Chester Benningtonként, pedig tényleg mindent megtettek azért, hogy éppen az imidzse legyen megnyerő. Kiválóan hozta a karaktert, ennek ellenére valamiért úgy tűnik, hogy Horváth akármit csinál, nem fog egy emberként elájulni a zsűri tőle. Majka szerint civil volt, Papp Szabi szerint a műfaj nehéz, de szerencsére Claudia le volt nyűgözve, így végül Horváth Tamást nem pontozták le: 38 virtuális kreditet szoríthatott a markába.

Tilla a mulatós zene királyának koronázási szertartásaként konferálta fel Oláh Gergő Kadlott Karcsi-produkcióját. Az előadás kiváló volt, hiteles és vicces. Gergő nem várta el, hogy a műfaj humora elvigye az bulit, így nem lett az egészből erőltetett vigyorú idétlenkedés. Helyette profin levette a figura minden apró jellegzetességét. Egy iszonyatosan nehéz dolgot is megvalósított, amit nagyon kevesen tudtak eddig: képes volt rosszabbul elénekelni dalt, mint ahogy ösztönösen tette volna, külön figyelt arra, hogy mulatós nagyágyúmegformálása közben elfogyjon a levegő és figyelt az előadó hamisságaira, intonációs hibáira is.

"
Amerikai asztrológus tegnapra jósolta a világvégét egy napot tévedett

– jelentette ki Claudia a produkció után.

"Abszolút megnyugodhatsz, én valószínűleg így néznek ki most, ha akkor nem jutok be a Való Világba" - gyakorolt némi vicces önkritikát Majka, majd Gergő két maximum pontot is kapott, így 38 pontot "bocsássamegezett" össze magának.

Cserpes Laura Mohamed Fatimának öltözött be, Majka szerint most volt a legjobb, Papp Szabi is szeretettel köszöntötte a műsorban. A produkció után Claudia az ország legjobb tánckarát éltette, így Laura 38 pontot gyűjtött össze.

A folytatásban Kollányi Zsuzsi egy Justin Bieber-dalt énekelt el, amelyre Stohl András megpróbált kritikát mondani, de Majka leállította, hiszen a vokálosáról van szó, így végül jó sok dicséret után Kollányi Zsuzsi 39 pontot kapott. Majka imádni való és jól bizonyítja, hogy nem kell ahhoz énekesnek lenni, hogy valaki jól és szórakoztatóan zsűrizzen egy ilyen buliban, de lássuk be, hogy ezt általában máskor teszi és nem akkor, ha Zsuzsit értékeli. Stohl pedig visszamehetne szigorúba, kezd ellágyulni, főleg akkor, ha csajokat értékel.

Ekanem Bálint Emota az M'People énekesnőjét és a Moving on up című kiváló és dögös nótát tanulta be, és férfi énekesként tisztességesen kihozott belőle, amit csak lehetett. Ugyanakkor egyértelmű, hogy női hangja sohasem lesz, így a hasonlóság nem volt éppen megtévesztő. Majka szerint Bálint sokkal jobb színész, mint énekes. Papp Szabi viszont úgy érezte, hogy a karakter túl volt táncolva. A vége 33 pont lett.

Csézy Elvis Presley bőrébe bújt, de sajnos a produkcióban végig Csézy maradt. Ő egy finom hölgy és sosem lesz egy férfi szexisten. Más esetekben ez normális, de itt most gondokat okozott.

"
Ez teljesen szürreális volt!

– kommentálta Tilla. Majka szerint pedig Csézy a fiatal Papp Feri volt az Irigy Hónaljmirigyből.

A zsűri valamiért a legtöbb kritikában a "hangszín" szót használja akkor is, ha nem azt akarja mondani, hanem mondjuk "hangfekvést", hangmagasságot”, vagy "énekhangot". Nem is szakmájuk ez, így nem csoda, hogy ez megtörténik, de ezt egy délután át lehetne venni, mondjuk az énektanár Balássy Bettivel és akkor még jobb kritikák születnének. És a lényeg: Csézy összesen 33 pontot kapott.

Pápai Joci Kylie Minogue Locomotion című slágerét vállalta be. Az előadás nyilván annak poénfaktora miatt volt érdekes és Majka olyan fejeket vágott közben, mint aki nagyon cikinek találja és mindjárt megint az asztal alá vágódik, mint az első alkalommal, amikor nem is volt hajlandó kimászni onnan. Stohlt és a többieket láthatóan szórakoztatta a féktelen vonatozás, ami tényleg nagyon vicces volt.

"Ezt nem hiszem el! Komolyan mondom, ezt nem hiszem el!" - ismételgette Papp Szabi a közönség vastapsa közben, majd Majka fogalmazta meg kritikáját:

"Úgy nézel ki, mintha egy kannibál énekesnő lennél, vörös az egész fogad a rúzstól! Jövő héten elmegyünk ügyvédhez, megnézzük hogy lehet ebből a szerződésből kiszállni" - mondta.

"Ebben minden megvolt, amivel egy karriert össze lehet rombolni!" - foglalta össze a értékelését Claudia. Végül 38 ponttal zárt Pápai Joci.

Singh Viki Emilionak öltözött be, és nagyon jól hozta azokat a technikákat, amikkel a dal eredeti előadója és operál. Zseniális volt, ahogy minden apró részletet levett a hajlításoktól egészen a nóta sajátos "emiles" hullámzásáig. A zsűri le volt nyűgözve, de Papp Szabi 9 csak pontot adott, így 39 lett a vége. Egy híján maximális pontszám.

A műsorban egyébként ezen a napon körülbelül egymilliószor elmondták és utaltak rá, hogy a szerkesztők adják a dalokat az előadóknak és nem ők választják. Oké hallottuk.

Király Viktor a Vanilla Ice egyetlen slágerét, az Ice Ice Babyt énekelte talpig alufóliába öltöztetve. Claudia szerint magához képest ez most kevesebb volt, de nyilván kevesebb volt, hiszen a dal is jóval kevesebb a korábbiaknál. A jelmez, a haj, a béna nóta és minden más összefogott az ellen, hogy Viktor szexi maradjon, de ő mégis az tudott lenni, ami egyébként nem volt feladata, inkább csak én emlékezek meg róla nagy örömmel. Király Viktor végül 36 ponttal fejezte be a szökdécselős bulit.

Berkes Olivér Pápai Jocit formázta meg, akire nagyon hasonlított is. Kiválóan levette a hangszínt és a karaktert is jól megcsinálták, így tényleg hatalmas produkció lett belőle. Az eredeti előadó nagyon örült, hogy Olivér kapta a dalt - Claudia szerint a fiú tehetséges, mint a Nap. A többiek is nagyon szerették és így az énekes mindenkitől 10 pontot kapott. Ő lett a harmadik döntő egyetlen 40 pontosa.

A végtelen összesítés után kiderült, hogy valamiért az este egyik legjobb előadója, Singh Viki és mellette Csézy álltak a kiesés szélén. Végül az Elvist utánzó Csézi Erzsébet búcsúzott a versenytől. Soma Mamagésa a műsor első szériájában nem ugyanígy Elvis-szel esett ki?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk