SIKERSZTORIK
A Rovatból

Hogyan élj meg a hobbidból? – nem lehetetlen, mutatunk három példát, akiknek sikerült

Bennfentes tippek egy kézműves ékszerésztől, egy vloggertől és egy átváltoztatótól.


A Life&Trend az élet hangulatos oldala, ahová örömmel térsz be egy kis csemegéért, motivációért, tippekért.H angulatot ad, életmódtippekkel lát el, szórakoztat.

Csináld azt, amit szeretsz!

Annyiszor halljuk ezt a mondatot, de valahogy a megvalósítás rögös útján sokan elveszünk. Szerencse, tehetség vagy hatékony időbeosztásra van-e szükségünk ahhoz, hogy sikeresen megéljünk a hobbinkból? Egyre többen vágyunk arra, hogy szabadon, függetlenül dolgozzunk, és azt csináljuk minden nap, amit igazán szeretünk. Ha téged is foglalkoztat, hogy vajon meg tudnál-e élni a hobbidból, akkor olvass tovább! Cikksorozatom első részében három sikeres embert mutatok be, akik nap, mint nap a szenvedélyüknek élnek, szabadúszóként, örömmel dolgoznak. Inspirálódj, és tudd meg a titkukat!

1. A legegyedibb kutyás ékszerek megálmodója: Kun Dorka | Rubia Jewellery

"Gazdiként azonosulni tudok a megrendelőimmel, tudom milyen fontos számukra a kedvencük, akit ékszer formájában szeretnének megőrizni az örökkévalóságnak"

- A Facebook oldalad tele van szebbnél szebb állatos ékszerekkel, igazán egyedi, különleges ékszereket készítesz. Mivel foglalkozol pontosan és hogyan neveznéd magad? A kézműves ékszerész találó?

- A kézműves ékszerész nem rossz megfogalmazás. Végzettségemet tekintve aranyműves ötvös vagyok, viszont amit most csinálok az nem épp a hagyományos ötvöstechnikákra épül. Többnyire kutyás témájú ékszereket készítek viaszmintázással. Ez azt jelenti, hogy nem fémből kezdek neki a munkának, hanem viaszból faragom ki a különböző formákat, domborműveket vagy kis szobrokat, amiket később a kívánt nemesfémből le lehet önteni. Így valahol az ötvös és szobrász között vagyok félúton.

- Honnan indultál? Mit csináltál előtte, és mi adta az inspirációt ahhoz, amit most csinálsz?

- Kiskoromtól kezdve szeretem a kézműves dolgokat. Mindig volt egy aktuális hobbim, amiben kiélhettem a kreativitásomat, és ez egészen a gimnázium végéig megmaradt, ahol rajz és vizuális kultúra szakos voltam. Abban biztos voltam, hogy olyan foglalkozást szeretnék majd végezni, amiben örömömet lelem, így amikor eljött a továbbtanulás ideje, végiggondoltam mi lenne az, amit szívvel-lélekkel tudnék csinálni. Abban az időszakban rengeteg gyöngy és drót ékszert készítettem, így az ötvösség adta magát. Érettségi után a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskolába jelentkeztem aranyműves szakra, az iskola elvégzése után pedig egy egyedi ékszerek készítésével foglalkozó ötvösműhelyben kezdtem dolgozni. A másik meghatározó dolog az életemben a kutyák iránti rajongásom, így csak idő kérdése volt, hogy a két szenvedélyem mikor kapcsolódik össze.

- Hogyan néz ki egy napod?

- Itthon van a műhelyem, így nagyon szoros napirendet nem kell követnem. Általában 9-kor kezdem a munkát és délután 17-18 óráig dolgozom, de ez függ az aktuális megrendelések számától is. Heti egy-két délelőtt van, amikor a munkákkal kapcsolatos ügyeket intézem. Igyekszem az 5 munkanapos hetet tartani (a karácsonyt megelőző időszakot kivéve), de ha egy új ékszer nagyon befészkeli magát az agyamba, addig nem nyugszom, amíg meg nem csinálom. Mivel hétköznap csak a megrendelésekre van kapacitásom, így a hétvégékre marad az ilyen késztetések kiélése.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- Egy kicsit speciális a helyzetem, mert amikor megfogalmazódott bennem a kutyás ékszerek készítése, két évre külföldre költöztünk a párom munkája miatt. Ez az időszak jó lehetőség volt, hogy elkezdjem építeni a leendő vállalkozásom. Rengeteget terveztem és mintáztam, amíg kint voltunk. Szerettem volna különleges, minőségi ékszereket készíteni, így sokat kellett fejlődnöm, hogy meg is tudjam valósítani, ami a fejemben volt. Nem akartam, hogy karikatúrának tűnjenek a munkáim. Bár korábban is dolgoztam viasszal, a domborműjellegű és 3D-s kis szobrok készítése teljesen új terület volt. Gazdiként azonosulni tudok a megrendelőimmel, hiszen tudom milyen fontos számukra a kedvencük, akit ékszer formájában szeretnének megőrizni az "örökkévalóságnak", ezért törekedni szeretnék a minél élethűbb és részletgazdagabb ábrázolásra akkor is, ha 1,5 cm nagyságú darabról van szó.

Amikor a közösségi oldalamra feltettem a munkáimat, rengeteg érdeklődő volt a magyar és külföldi kutyás ismerőseim között, mire hazajöttünk már várólistám volt megrendelésekből. Onnantól pedig, hogy kiváltottam az engedélyem, nem volt megállás. Először csak az ismerősök rendeltek, majd az ő ajánlásuk alapján mások is, mára pedig a világ minden tájáról megkeresnek anélkül, hogy bárhol hirdetnék.

Nem tudom, hogy alakultak volna a dolgok, ha nem megyünk ki külföldre és a munkahelyem mellett kell elkezdenem az egészet. Valószínűleg hamarabb el tudott volna indulni a vállalkozásom, de sokkal megterhelőbb lett volna főállás mellet belefektetni azt az energiát, amit így gond nélkül bele tudtam, így ebből a szempontból szerencsés voltam.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek?

- Csinálják! A saját vállalkozás mindig valamennyire kockázatos, de az érzés, hogy abból élsz, amit igazán szeretsz, minden kockázatot megér. Örömmel dolgozol, ezáltal kreatívabb és sokkal motiváltabb vagy, és sokkal több energiát teszel a munkádba. A célközönséged pedig látni és értékelni fogja ezt, ami a sikeresség kapuja. Hatalmas szabadságot ad, hogy nincs rajtad külső nyomás és magadnak osztod be az idődet (oké, a munkaidő és munkaszüneti napok fogalma időnként erősen relatívvá válik). Problémák és nehézségek mindig adódnak, ezt nem nagyon lehet megúszni, de nyerj belőlük is motivációt és soha ne veszítsd szem elől hova akarsz eljutni!

2. A vlogger, aki a legjobban tud motiválni: Székely Martin | MartinVlogol

„Az inspiráció az, hogy látom, milyen messze lehet eljutni ebben a szakmában és érzem, hogy tényleg jó úton haladok afelé, aki mindig is lenni szerettem volna.”

- Mikor kezdtél el vlogger lenni? Egyszer csak jött egy sugallat, hogy vlogger leszel, vagy ez folyamatosan alakult ki benned?

- Gyerekkorom óta vonzott a média és a szereplés, már kiskoromban is jártam színészkedni, táncolni és énekelni. Több énekes-táncos fellépésem volt Pápa környékén, illetve volt, hogy Erdélyben léptem fel az akkori musicalstúdióval. Mivel akkoriban nem hittem magamban és a visszajelzések sem hoztak igazi önbizalmat, úgy éreztem, ez nem az én területem. Hiba volt, de mégis visszatértem. Próbálkoztam tehetségkutatóban, ami miatt rengeteg fájdalom ért. Ezen is túltettem magam. Szépen-lassan jöttek televíziós sorozatbeli felkérések, szerepeltem az RTL Klub Barátok közt, illetve a TV2 Magánnyomozók és Detektív BT. című sorozatában is. Itt már éreztem, hogy jó úton vagyok. Amikor láttam, hogy mennyien valósítják meg önmagukat az interneten, tudtam, hogy nekem is ez az utam, csupán gyűjtenem kell egy vlogger felszerelésre. 2016 júniusában meg is vettem az első kamerámat és július közepén már ki is raktam az első videómat, ami szerencsére sikeres lett. Nagyon féltem, hogy újabb elutasítás és csalódás lesz a vége, de szerencsére, ezúttal nem így történt, sőt.

- Honnan indultál? Mit csináltál előtte, és mi adta az inspirációt ahhoz, amit most csinálsz? Voltak előtted vlogger példaképek esetleg?

- Lényegében, mesébe illő eddig a történetem. Adott egy szegény családból származó gyerek, aki próbál kitörni a reménytelenségből. Nem sokan hittek bennem, vagy legalábbis nem akartak. Példaképek az életemben főleg ismert és elismert személyiségek, többek között Zac Efron, Taylor Swift, Shawn Mendes vagy éppen egy vlogger, Cameron Dallas, aki szintén a kamerájával/telefonjával indította be a karrierjét és mára már 20,6 millió követője van Instagramon. Az inspiráció egyértelműen az, hogy látom, milyen messze lehet eljutni ebben a szakmában és érzem, hogy tényleg jó úton haladok afelé, aki mindig is lenni szerettem volna. Természetesen, elgondolkodom sokszor, hogy biztos jó-e az, amit csinálok, hiszen tanárnak tanulok, és már tanítok is. Emiatt nagyon sok dolgot tabuként kell kezelnem és nem feltétlen oszthatok meg mindent a közösségi médiában – ha pedig igen, akkor vállalnom kell a következményeit annak, hogy támadás érhet. Ez egy nagyon kemény terület, de igyekszem újat teremteni és megmutatni, hogy egy személyiség valójában nem feltétlen egy utat rejthet csak.

- Milyen felkéréseket kapsz általában? Mi az, amit szívesen vállalsz?

- Szerencsére olyan cégek keresnek meg, akik azzal foglalkoznak, ami engem valóban érdekel. Ezek a területek általában oktatás, motiváció, technika, divat, zene, sport és férfi szépségápolás. Ezeket nagyon szívesen elvállalom, ha teljesen beleillenek a profilomba, illetve van idő 100%-os munkát kiadnom a kezemből. Több felkérésre is nemet mondtam már, mert tudom, hogy nem rövidtávú sikert tervezek. Tavaly együtt dolgozhattam többek között az e-Palatáblával, a MySchool-lal, az HBO GO-val, a Vodafone Vloggersulival, az MTV Hungary-vel, a Griff Squash és Fitness Club-bal vagy éppen a Palatinus Stranddal. Ezekre mind-mind büszke vagyok, hiszen mindegyiket teljes hitelességgel tudtam átadni a nézőimnek.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- Azt nem mondanám, hogy már ebből élek, de a tanítással együtt igen, már meg tudok élni a hobbijaimból, hiszen a tanítás is a hobbim. 1,5 évig egyébként semmi pénzt nem kerestem se a YouTube-bal, se az Instagram-ommal. YouTube-ra igyekszem heti 1 videót kitenni, de az egyetem, tanítás és edzés miatt ez sajnos nem mindig sikerül, a nézőimet viszont imádom, hiszen megértik. Megosztom velük Instagram-on azt, hogy miért nem sikerül azon a héten éppen tartalmat feltöltenem a YT-ra. Instagramra éppen ezért mindennap töltök fel storyt, és majdnem mindennap teszek ki egy képet/videót valamilyen üzenettel alatta, hogy át tudjam adni mindazt, ami bennem van. Ehhez tényleg nagy elhivatottság, kitartás és rengeteg őszinte megnyilvánulás kell.

Idő kellett ahhoz, míg az emberek felfedezték a videóimat, vagy eljutott a valódi üzenet. Úgy érzem, még mindig nem tudtam megmutatni azt, aki valójában vagyok, még mindig sokan csak egy „tipikus bullshit motivációs speaker”-nek tartanak, de nincs ezzel baj, ez egy újabb kihívás az életemben.

- Vloggerként hogyan látod ezt a területet, milyen bevételekre lehet számítani kezdőként, illetve egy olyannak, aki már régóta benne van a szakmában?

- Ha tömegtartalmat gyárt valaki és a cégek csak a számokat látják a csatorna mögött, akkor már az elején lehet szép kis bevételekre szert tenni, azonban, nekem inkább a lassú építés a célom, mint a hirtelen jött-ment siker. Vannak olyan ismerőseim, akik teljes mértékben ebből élnek, ők már évek óta ezzel foglalkoznak, rájuk büszke vagyok, hiszen az elején nekik sem hozott semmiféle bevételt, csak hobbiként videóztak, most pedig a megérdemelt – és a szerencse miatt is – munka gyümölcsét élvezhetik.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik vloggerek szeretnének lenni?

- Bár, ez is csak üres beszédnek hangozhat, hiszen én voltam a legszkeptikusabb ezzel az egész közösségi médiával kapcsolatban, mégis azt mondom: legyél kitartó, egyedi és ne add fel, mert nem tudhatod, melyik pillanatban akadnak rá egy videódra és onnan megváltozhat akár az egész életed is. Időbe fog telni, de ha hiszel benne és tényleg olyat adsz az embereknek, amire szükség van (legyen az tényleg bármi, hiszen az biztos, hogy manapság mindenféle tartalomra igény van), akkor előbb-utóbb be fog jönni. Sok sikert!

3. Aki önbizalmat ad és teljesen átváltoztat: Berényi Betti | Átváltoztatunk - portfólió fotózás

„Igazán örülök, amikor megmutathatom valakinek azt az énjét, amit addig kevésbé tapasztalt. Sokan csodálkozással kiáltanak fel, hogy „De gyönyörű vagyok!” vagy „Te jó ég, ez tényleg én vagyok?”

- A profilod a fotózás, de nem is akármilyen. Azt vállalod, hogy átváltoztatod az embereket profi sminkessel, fodrásszal, és azzal, hogy olyan fotókat készítesz róluk, melyek a magazinok címlapjára is illenének. Hogyan találtad ki ezt a komplex szolgáltatást és mikor kezdtél el fotózni?

- Fejben tulajdonképpen már nagyon régen. Huszonöt éves koromtól modellkedtem alkotótáborokban fotóművészeknek és fotózást tanulni vágyó, vagy ismereteiket bővíteni vágyó amatőr és profi fotósoknak. Nagyon sajátságos hangulata volt, több hetes nyári táborokban időnként a természettel szinte eggyé válva, vagy valami absztrakt ötlet alapján, vagy csendélet részeként igyekeztünk a művészeti vezető „munkatársaiként” megvalósítani az elképzeléseket.

Közben mintegy a munka velejárójaként hallottuk az instrukciókat, mire figyeljenek a fotósok, mik az előnyök, hátrányok, buktatók és mit hogy érdemes megvalósítani. Benne voltunk egy helyzetben, amit a kompozíció részeként éltünk meg, és amit utána viszontláttunk a résztvevők fotóit látva az esti közös képelemzéseken. Nagyon érdekes volt, ahogy képet kaptunk arról mi is, hogy mennyire mást lehet ugyanabból a helyzetből, pózból, kompozícióból, fényekből, még akár azonos technikai felszerelésből is kihozni, hiszen a közös gyakorlat során a beállítás ugyanaz volt, mégis nagyon különböző képek készültek. Egyre nagyobb gyakorlatom lett abban, hogy elképzeljem, hogy az adott pózt, helyzetet én hogy látnám, mit fotóznék belőle, ha a kamera mögött lennék.

A művészeti alkotótáborokban és utána fotós tanulmányaim alatt is egyre jobban megfogalmazódott bennem, hogy én melyik részével szeretnék foglalkozni a modellfotózásnak. Munkáim során elkezdtem kitapasztalni, hogy bizonyos beállítások kinek állnak jól, milyen fények milyen hangulatot hoznak, hogy lehet úgy megmozdítani a modellt, hogy az a legjobb legyen, és hogy néha milyen picin múlik az, hogy egy képnek mi lesz az üzenete.

Fontos a megfelelően megválasztott és kialakított smink és frizura, ami már eleve sokat dob. Két profi sminkmesterrel dolgozom, mindkettőnek nagy gyakorlata van ezen a területen is. Kiválasztjuk a legelőnyösebb ruhákat, elkezdjük a fotózást, közben folyamatosan mutatom a modellek számára legelőnyösebb pózokat, ügyelve arra, hogy a legjobb fényekkel csináljam a képeket.

Sok önbizalom-hiányos emberrel találkozunk, akik teljesen másnak látják magukat. Igazán örülök, amikor megmutathatom valakinek azt az énjét, amit addig kevésbé tapasztalt. Már amikor a kamera nyers képén viszontlátják magukat, sokan csodálkozással kiáltanak fel, hogy „De gyönyörű vagyok!” vagy „Te jó ég, ez tényleg én vagyok?”

- Főként nők jelentkeznek a fotózásra, vagy férfiak is ugyanolyan számban?

- Elsősorban nők minden korosztályból, de férfiak is megtalálhatók a modelljeink között. Ezen kívül kismama, családi, barátnős, anya-lánya fotózások is jellemzőek, időnként akár házi kedvenceikkel együtt.

- Mi a fő indíttatása azoknak, akik igénybe veszik a szolgáltatásodat? Maguknak, párjuknak, vagy esetleg más célra készülnek a képek?

- Megajándékozzák magukat vagy párjukat, sokszor önbizalom növelés céljából. Nők csináltatnak sorozatot magukról, amivel a párjukat lepik meg névnapi, szülinapi, évfordulós ajándékként vagy egyéb ünnepekre. Férfiak adják a fotózást ajándékba kedvesüknek, illetve sokszor szülők vagy rokonok tinédzser lányuknak.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- Nagyjából két-három év, és persze a vállalkozás fejlesztése a mai napig is tart.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik a fotós szenvedélyükből szeretnének megélni?

- Elsősorban azt, hogy ne hallgassanak azokra az ismerősökre, rokonokra, akik le akarják őket beszélni arról, hogy azzal foglalkozzanak, ami a szívüknek a legkedvesebb. Akár szeretetből, akár biztonságra törekvésből és féltésből sok ellenlábasuk lesz. Azt a belső hangot kövessék, ami a szívükből jön. Ne maradjanak sokáig az elmélet síkján, ne csak tervezgessenek, tervezgessenek… hanem kezdjék el felépíteni a vállalkozásukat, keressék meg a megfelelő partnereket, akikkel együtt tudnak dolgozni, és ha nehézségek adódnak is, ne hátráljanak meg. Tűzzenek ki egy célt, és csak azt tartsák szem előtt, ne hagyják magukat eltéríteni.

Dorka, Martin és Betti élő példák arra, hogy a hobbi igenis válhat fő bevételszerző forrássá, ha egy egyedi termékkel tudsz előállni, mely sokak számára hasznos lehet. Emellett a kitartásodra is nagy szükség van, számítanod kell arra, hogy az elején még nem lesz a hobbidból bevétel. A munkád édes gyümölcse viszont 2-3 év múlva már beérhet, és ezzel akár hírnévre is szert tehetsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Oroszlánokkal alszik a magyar Maugli, aki már gyerekként rögtön egy anakondát vett magának
Flaskay Dániel jelenleg egy zanzibári vadállatmentő központ állatgondozási igazgatója, és napi rutinjai között szerepel az elefánt-pedikűr és a majompelenkázás is. Nemrég megtámadta egy oroszlán, és végül egy gepárd nyalogatása mentette meg a lábát.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. június 16.



A csillogó szemű, kisportolt testű fiatal srác régen nem gondolta volna, hogy végül a világ számos országában ismert állatszakértő lesz, aki tigriseket nevel és gepárdokat ment. Flaskay Dániel, azaz a magyar Maugli 9 évesen már tudta, hogy állatokkal fog foglalkozni, de mivel hiperaktív gyerek volt, szülei beíratták vízilabdára – ami ugyan jól ment neki, de érezte, hogy valami hiányzik.

Aztán 12 évesen megvette első állatát, amely nem a szokásos aranyhörcsög volt, hanem konkrétan egy 3 méteres anakonda. Egy magazin apróhirdetésében látta meg az eladó óriáskígyót, és a szüleinek csak annyit mondott, hogy kimegy a kanálishoz a gyáli otthonuk közelében. Ott találkozott az eladóval, aki egy zsákban adta oda neki az anakondát. Dani izgalmában meg sem nézte az állatot, csak hazaszaladt vele, és az apjának annyit mondott, hogy fogott egy vízisiklót – de persze az apját nem tudta becsapni. Az újdonsült szerzemény ráadásul nem sokat teketóriázott, rögtön két helyen is megharapta a kisfiút, és bár az anakonda nem mérgeskígyó, Dani tudta, hogy az állat nem maradhat nála. Elvitte hát egy állatkeresekedésbe, ahol az eladó nézett nagyokat, de felajánlotta, hogy becseréli neki egy bébi tigrispitonra és egy vörösfarkú boára. Ezt követően már átgondoltabban viszonyult az állatokhoz, kígyótenyésztő vált belőle, és egyre inkább érezte, hogy ez az ő útja.

17 évesen kijutott New Yorkba, egy speciális zoológia képzésre, de mielőtt elkezdte volna a tanulmányait, meg akart tanulni rendesen angolul. Összekötötte a kellemeset a hasznossal, ezért eleinte egy állatkertben önkénteskedett, ahol magabiztos nyelvtudásra tett szert. A kint töltött évek alatt beteljesítette a saját amerikai álmát, és saját állatkereskedést nyitott a spórolt pénzén New Jersey-ben. Csupa szokatlan jószágot, például kígyókat, büdösborzot (amely állítása szerint nem is büdös, viszont jófej) és cukormókust árult, de hét év után eladta az addigra felkapott kereskedést, mivel erős honvágya lett. Amikor hazajött, eléggé depressziós lett, nem tudott magával mit kezdeni, míg végül a felsőlajosi magán ZOO-ban találta meg a boldogságot, ahol olyan szerencséje volt, hogy egy nemrég született fehér tigriskölyköt nevelhetett fel. Nem zavarta a kevés fizetség, hiszen úgy érezte, hogy végre hazatalált.

Onnan a debreceni állatkertbe ment dolgozni, kizárólag a szakmai előrelépés miatt, hogy új fajokkal, például zsiráfokkal és vízilovakkal dolgozhasson. Dani elmondása szerint az utóbbi állat ugyan évi ötezer ember halálát okozza Afrikában, de ugyanannyi idegvégződése van, mint az embernek, és az egyik idős víziló egyenesen imádta, ha a nyelvét vakarta. Flaskay Dániel fontos vezérelve, hogy olyan kapcsolatot alakítson ki a rábízott állatokkal, hogy azok ne féljenek az embertől, hiszen a stressznek sok negatív hatása van – például ezért bújnak el gyakran az állatok az állatkertekben a látogatók elől. Amikor arról kérdezem, hogy mi a titka annak, hogy „állatokkal suttogó” lett, azt feleli, hogy „én őszintén azt gondolom, hogy ez egy velem született tehetség, hogy engem ilyen jól megértenek az állatok, és közel engednek magukhoz, ezt nem lehet megtanulni könyvekből. Természetesen rengeteg türelem és kitartás kell, mire egy állatnak teljesen elnyerem a bizalmát. Hiszem, hogy ha egy állat közel áll a gondozójához, és nem csak a takarmányt dobják be neki, az neki is sokkal jobb!

A következő állomás Görögország volt, ahová az igazgató kiküldte egy konferenciára, mivel annyira bevált az ottaniaknak, hogy maradásra bírták. A tréning egyébként arról szólt, hogy hogyan lehet altatás nélküli vizsgálatra trénelni állatokat: például ha egy vadmacskának meg kell vizsgálni a lábát, akkor ahhoz ne kelljen kockázatos altatást végrehajtani rajta. Az motiválta arra, hogy Görögországban maradjon egy helyi állatkertben, hogy újabb sokféle fajt ismerhet meg alaposabban, a pingvintől a gibbonon át az orrszarvúig és az elefántig. Utóbbiról tudni kell, hogy alapból rengeteget sétálnak a természetben, ezért fogságban muszáj a körmeiket ápolni. Dani megtanította arra az elefántokat, hogy feltegyék a lábukat, és zokszó nélkül tűrjék, hogy reszelik és flexelik a lábkörmeiket. Az itt töltött 3 és fél év után azonban betört a Covid, de ez sem jelentette a pályája végét.

A magyar Maugli – már eleve hihetetlen – karrierje akkor lépett egy új szintre, amikor kapott egy levelet egy Zanzibáron működő menhelytől, hogy pont ilyen tapasztalatú embert keresnek igazgatónak. Először nem vette komolyan a felkérést, de a vadállatmentő központ kitartóan ostromolta őt, és két hónap tárgyalás után Dani végül Zanzibáron találta magát, ahol zsiráfok, elefántok és leopárdok között folytathatta kalandos életét. Teljesen más kultúrához és körülményekhez kellett szoknia ott, infrastruktúra nélkül, de megérte, mert élete legszebb pillanatait ott élhette át.

Pont akkor született ott is két fehér oroszlán, amiket ő nevelhetett fel – mivel az anyjuk elpusztult –, és teljesen egyedül nevelhette fel az ő kis „tündérét”, Zafirát is, a pumakölyköt. Mivel ez a faj is a kipusztulás szélén van, végül őt visszaengedték a vadonba, amitől Dani szabályosan lelkibeteg lett, és máig könnyekig hatódik, ha a közös fotóikat nézi.

Amikor arról kérdezik, hogy mit csinál pontosan Zanzibáron, elmondja, hogy gyakorlatilag egy edukációs túrát vezet az állatok megismerésével és megérintésével, de etikus módon, azaz nála nincsenek begyógyszerezett meg kikötözött állatok. Olyan állatokkal is foglalkozik, amelyek kizárólag Zanzibáron élnek – ilyen a vörös kolobusz majom, amelyet babaként még pelenkázik is –, és olyanokkal is, amelyeket gazdag arab sejkek „selejteznek le” hozzájuk, amikor rájönnek, hogy gepárd nem eléggé domesztikálható cicus.

Egyszer egy elefánt két méterrel odébb repítette a vízbe az agyarával, olyan ereje van, úgyhogy Dániel előszeretettel emlékezteti több százezres rajongótáborát arra, hogy ezek a csodálatos lények mindig vadállatok maradnak – és sajnos egy pár hónappal ezelőtti oroszlántámadás őt is élénken emlékeztette erre. Az történt ugyanis, hogy amikor Dani bement a fehér oroszlánokhoz, csak a nősténnyel foglalkozott, a hím pedig féltékenységből ráugrott hátulról, és belefúrta a karmait, valamint a lábát is elkapta. Ahogy gondozója nem tudott megmozdulni, és megérezte a kétméteres állat erejét, elfogta a rémület, de aztán látta az állat testbeszédén, hogy nem akarja megölni, ezért szép lassan kihátrált a ketrecből.

Az igazán abszurd történet azonban csak ezután kezdődött, mivel Dani félt, hogy elfertőződnek a sebei, a zanzibári kórház felé vette az irányt, amely egy ablak és tető nélküli, rozoga épület volt, az állítólag orvos pedig egy konyhai sütőben fertőtlenített tűvel és cérnával, érzéstelenítés nélkül varrta össze őt öt helyen. A borzalmasan fájdalmas beavatkozás végén az „orvos” adott neki 20 tablettát bármiféle instrukció nélkül, hogy vegye be, de Dani inkább a józan eszére hallgatott, és szerzett antibiotikumot. Attól a háta ugyan helyrejött, de a lába sajnos a gyógyszer ellenére elfertőződött, amitől a legjobban tartott. Ekkor jött neki az a mentő gondolat, hogy a gepárdok nyála sebgyógyításra alkalmas lehet, és bement megnyalogattatni a sebes lábát a gepárdokhoz (amely egyébként állítólag kifejezetten kellemetlen érzés, mert rendkívül érdes a nyelvük felülete). A blöff működött, a lába pedig egy héttel később valóban meg is gyógyult. Utána visszament az oroszlánokhoz, akik ugyanúgy fogadták, mint azelőtt, és az életük visszaállt a régi kerékvágásba.

Arra a kérdésre pedig, hogy ennyi extrém élmény és különféle egzotikus faj gondozása után milyen céljai vannak még, azaz mi van még a bakancslistáján, a magyar Maugli így reagált: „Ez egy olyan szakma, ahol mindig van hova fejlődni, tehát mindig azon leszek, hogy fejlesszem magam, és még többet tudjak segíteni az állatoknak. És nekem is van egy nagy álmom, amivel minden nap nyugovóra hajtom a fejem: egy saját vadállatmenhelyet létrehozni, ahol a világ egész területéről menteni fogjuk az állatokat, és ha lehetséges, vissza is fogjuk őket vadítani, hogy visszakerülhessenek a vadonba! Természetesen lesz olyan állat is, akivel ezt nem lehet majd megtenni, számukra mi leszünk az Utolsó Menedék, ahol stresszmentesen, nélkülözés nélkül élhetik le az életüket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Richárd egy balesetben elveszítette a lábát, teste 70 százaléka megégett – az orvosok már lemondtak róla, ő viszont világbajnokságra készül
Egy tragikus, kis híján végzetes nap az egész életét megváltoztatta, annak ellenére, hogy a sport már korábban is az élete része volt.


Egészen hihetetlen történet Fejes Richárdé, a tizenöt éves fiúé, aki egy brutális balesetet élt túl.

Richárd motoron ütközött egy autóval, mindkét jármű kigyulladt, a benzin pedig ráfolyt a ruhájára, ami miatt teste hetven százaléka megégett. Az orvosok alig láttak esélyt a túlélésére, de valami csodával határos módon mégis felépült – idézi vissza a balesetet a Blikk.

Fejes Richárd, aki egyik lábát elvesztette és testét máig hegek borítják, mégis próbál pozitívan gondolkodni és élvezni az életét. A sportban találta meg a vigaszt, amit a tragédia után sem hagyott abba.

„A barátaimmal fürödtünk egy tóban, és hazafelé tartottam, amikor a növényzettől nem vettem észre egy táblát, és a kereszteződésben egy kilencven kilométer/órás sebességgel közlekedő autó elütött. Harminc métert repültem, a motor pedig kilencven méterre állt meg onnan” – mesélte Richárd a drámai pillanatokat.

„Felkeltem az árokban, tudtam, hogy nagy baj van, de fájdalmat nem éreztem. Még a szüleim telefonszámát is le tudtam diktálni. A tűzoltók kiérkezése után ájultam el, és csak három héttel később ébredtem fel.”

Richárd édesapja, Fejes István éppen akkor ért a helyszínre, amikor fiát ásványvizekkel oltották el. A kocsiban ülő nő, a sofőr felesége locsolta le.

Az aggódó apuka elmondta, hogy fia sarka leszakadt, a sípcsontja, a combcsontja, a keresztcsontja és a szeméremcsontja eltörött, a csuklója pedig megrepedt. Az orvosok szerint az égési sérülések az élettel összeegyeztethetetlenek voltak.

Richárdot először a kecskeméti kórházba vitték, majd négy órával később már Budapesten, a Honvédkórházban volt.

Tízórás műtét során eltávolították a megégett bőrt, amputálták a lábát, és vasakat tettek az ép végtagjába.

Nyolc hétig életveszélyben volt, összesen tizennégyszer operálták meg. Az elviselhetetlen fájdalmak miatt három hétig mesterséges kómában tartották, és csak felébredése után szembesült azzal, hogy elvesztette a lábát.

„Gyorsan elfogadtam, a lényeg az volt, hogy túléljem, nem a lábam számított” – mondta a fiatalember, aki ötévesen kezdett el küzdősportolni, és tizenhárom éves koráig versenyzett. Brazil jiu-jitsuban hat bajnoki címet, diákolimpián első helyezést ért el, és összesen hetvenkét érmet szerzett.

A tragédia óta Richárd felvette a kapcsolatot az őt elgázoló autóssal, akire egyáltalán nem haragszik. Inkább a jövőre koncentrál. Az édesapjával kezdte meg a rehabilitációt és a kemény edzéseket. Majdnem egy évet Kanadában éltek, ahol elkészítettek számára egy méregdrága, speciális protézist.

Azóta több mint negyven kilót szedett magára és kiváló parasportolóvá vált. Fekvenyomásban tavaly megnyerte az Európa-bajnokságot, Grúziában négy aranyérmet szerzett, most pedig már a világbajnokságra készül.

„Több mint százötven kilót ki tudok nyomni, és minden második nap edzek. Nyilván nem kell mindenkinek versenyeznie, de engem a tréningek segítettek átlendülni a mélypontokon”

– tette hozzá.

Nemcsak magára gondol azonban, amikor edz: „Szeretnék erőt adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek” – fogalmazta meg másik célját Fejes Richárd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tanárnak nézték az osztálytársai az ország legidősebb, 71 éves frissdiplomását
Szegedi Dezsőt 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára is.


Szegedi Dezső, az ország legidősebb egyetemistája az iskolai élményeiről számolt be az RTL-nek.

A 71 éves Szegedi arról is mesélt a tévécsatornának, hogy milyenek voltak az egyetemi évek, amit ráadásul nappali tagozaton végzett el.

Szegedit 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára.

"Első szemeszter, első óra. Mentem a folyosón végig, és fiatalok nézték, hogy ki ez az öreg és következő: jónapot tanár úr, azt hitték, hogy tanár vagyok"

- emlékezett vissza a színművész, aki azt is elmondta: volt, amikor éjszaka kettőig írt beadandót munka mellett.

Szegedi egy ma már nem létező miskolci városrészről, Gordonról írta a szakdolgozatát. Ezzel a kutatómunkával nemcsak emléket szeretetett volna állítani a miskolci roma muzsikosoknak, hanem meg szerette volna azt is mutatni a fiataloknak, hogy tanulni sohasem késő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Megvan a következő magyar űrhajós, az autóiparból emelkedik a csillagok közé Kapu Tibor
44 évvel Farkas Bertalan után megvan a következő magyar űrhajós. Nemsokára a NASA-nál fejezi be kiképzését Kapu Tibor és a tartalékos Cserényi Gyula.


Megvan a végleges döntés a következő magyar űrhajósról – derül ki a külgazdasági és külügyminisztérium közleményéből. A szakértői bizottság végleges döntése alapján Kapu Tibor lehet az az ember, akit Magyarország hosszú évtizedek után ismét a világűrbe küld, míg a tartalék űrhajós Cserényi Gyula lesz, ők fogják elvégezni a kiképzés utolsó fázisát.

A kiválasztott Kapu Tibor 32 éves gépészmérnök, aki eddig leginkább az autóiparban dolgozott, és főleg akkumulátor-fejlesztéssel foglalkozott.

Vele azonos kiképzést kap a 35 éves villamosmérnök, Cserényi Gyula, aki szükség esetén helyettesíti őt, máskülönben a Földről segíti majd a küldetését.

240-en jelentkeztek a küldetésre, akik közül a szakértők végül kiválasztottak négy jelöltet. Ők mindannyian komoly kiképzésen estek át az űrdinamikától kezdve a könnyű repülőgépes pilótakiképzésen át a különböző fizikai tesztekig és tudományos munkákig. Végül közülük választották ki Kaput és Cserényit. Ők ketten hamarosan az Egyesült Államokba utaznak, ahol az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), illetve egy szerződés alapján az Axiom Space nevű vállalat fogja biztosítani a kiképzésük utolsó fázisát.

Farkas Bertalan 44 évvel ezelőtt vált az első magyar űrhajóssá, és most küszöbön áll a következő magyar küldetés – magyarázta a bejelentés apropóján Szijjártó Péter miniszter –, a kormányzat ugyanis a tudományos és ipari fejlesztések, vívmányok tökéletesítése érdekében nemzeti kutatóűrhajós programot indított. A magyar űripar a fejlett nemzeti iparágak közé tartozik Szijjártó szerint, a tesztek pedig nagymértékben segíteni fogják a magas hozzáadott értékű, high-tech szektorok, például az egészségtudomány fejlődését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk