Hernádi Judit: „Ma már nem személyekben, hanem óvodákban mérhető a rászoruló gyerekek száma”
Hernádi Judit - több neves színművész mellett - szintén csatlakozott az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalomhoz, mellyel hátrányos helyzetű gyermekeket támogatnak. Interjúnkban mesél a mozgalomról, és arról is, hogyan alakult a 2020-as éve a koronavírus-járvány árnyékában.
– Az ősszel Ön is csatlakozott egy kezdeményezéshez, amelynek célja a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása.
– Az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalomtól kerestek meg, akik hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő óvodáknak segítenek.
Ez a szervezet ahhoz mutat utat, hogy miként lehet a jó minőségű, de már feleslegessé vált dolgokat eljuttatni azokhoz a gyermekekhez, akiknek igazán szükségük van rá.
– Miről szól a konkrét akció?
– Neves színészeket kértek fel arra, hogy olvassunk fel meséket egy kampány keretében, amelynek célja felhívni a figyelmet a nehéz sorsú gyerekekre. Többek között Molnár Piroska, Kovács Patrícia, Csákányi Eszter, Elek Ferenc, Csuja Imre vett részt benne, és a régi klasszikus meséktől a kortársakig sokféle mese elhangzott.
Ha van valami, amivel saját hatáskörömben a nélkülözőknek, a hátrányos helyzetű embereknek segíteni tudok, arra többnyire igent szoktam mondani.
Csukás István Sün Balázs című meséjét választottam, és az Ercsi óvodát karoltam fel.
– Most dolgozik valamin?
– Igen, de sajnos nem beszélhetek róla. Szerencsém van, mert színház ugyebár nincs. Elkezdtem forgatni valamit, de sajnos még nem árulhatom el, hogy mi az.
– Azt még megkérdezhetem, hogy alakult az éve?
– Megmondom: rugalmasan alakult. Az elején még nem is bántam a leállást. Olyan sokat dolgoztam, jól esett egy kis szünet. De aztán kiderült, hogy ez nem is kicsi, és nem is szünet.
és nemcsak nekem sajnos, hanem Zsófi lányomnak is, aki zenész. Ha lehet, neki még rosszabb.
Nehéz és vérlázító ez a dolog. Persze tudom, van a pandémia, de ha végignézzük Európa országait, hogyan segítettek azokon, akiken kell – és itt nem csak a művészekről beszélek –, azért egy kicsit másképp néz ki a helyzet.
Mondjuk én nem is számítottam semmire az államtól, és nem is kaptam. De én sosem néztem nagy
szemekkel a kormányunkra, sem erre, sem az előzőekre, hogy „akkor most mit léptek”?
Ahhoz képest elég szerencsésen alakultak a dolgok, valamit mindig tudtam csinálni, hogy az életem azért viszonylag normális mederben folyjék.
Hernádi Judit előadását és a többi mesét itt lehet megnézni.
