„Életemben nem féltem ennyire” – koronavírus-fertőzöttek rémálmai és a magyarázatuk

Az álmokat régen az istenek és a halottak üzeneteinek tartották, egyfajta jövendőmondásnak, ma inkább azt mondják, arról szólnak, hogy milyenek vagyunk, mitől szenvedünk és mire vágyunk. A valósághoz képest sokszor értelmezhetetlennek tűnő események, szereplők vizsgálatával sokan próbálkoznak, mi maradunk a megfigyelésnél.

A koronavírus járvány idején sokan igyekeznek a jó dolgokat látni, de alapvetően sok a stressz.

Sokan kezdtek azzal foglalkozni, mit álmodnak az emberek járvány idején. A Londoni Múzeum arra készül, hogy kis interjúkkal mutatja be hamarosan a brit fővárosban élők álmait a koronavírus idején.

Az amerikai Dreaming folyóirat már írt is az első hullámban indított felmérésekről. Röviden az derült ki, hogy a nagy válságokhoz, például egy természeti csapáshoz vagy egy terrorista támadáshoz hasonlóan a világjárvány is több negatív érzelmet visz az álmokba.

Kőszeg Sára klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta is ezt érezte, amikor elkapta a koronavírust.

„Október végén estem át a betegségen. Nem voltak súlyos tüneteim, és a hangulatom is pozitív volt, de

Korábban az életem fontos szereplőiről, hézköznapi feszültségekről álmodtam.”

Kíváncsi lett, hogy van ez másoknál.

Kőszeg Sára azóta gyűjti a betegség idején átélt álmokat. A Facebookon, (Covid megbetegedés alatti álmok gyűjtése) privát üzenetben kéri az álmokat és csak azt hozza nyilvánosságra, amire engedélyt kap.

Eddig 45 álombeszámoló gyűlt össze.

„Nehéz összehasonlítani őket, mert az a kérdés, hogy mikkel hasonlítjuk össze, az álmodó más álmaival, vagy a nem covidosok álmaival? Módszertanilag nehéz. De azt többen írták, hogy nagyon élénk álmaik voltak.

– mondja a pszichoterapeuta.

Nézzünk pár álmot!

Egy idősotthonban dolgozó a munkahelyi félelmeit élte meg álmában. Miután sokan bekerültek kórházba, ő maga is megbetegedett.

„Egyik álmomban nem tudom eldönteni, szabad-e aludnom, vagy éppen itatni kell az öregeket. A következő álmomban szomorúan konstatáltam, hogy ott vagyok köztük, nincs maszkom, és el fogom kapni tőlük a fertőzést. Amire konkrétan emlékszem, az a bezártság volt,

Keresgélem, tapogatom a kifelé vezető utat, de akadály van előttem, képtelen vagyok kijutni. Egy megpendülő gitár, aminek nekiütköztem döbbentett rá a valóságra, hogy otthon vagyok, a saját ágyamban, szobámban. Másnap jelentkeztek az első tüneteim.”

Kőszeg Sára szerint a betegség alatt a psziché alacsonyabb szinten működik, ezért üldöztetéses tartalmakra, halálfélelemre számított. Küldtek is ilyeneket. Íme az egyik példa, amikor valaki azt álmodta, hogy bemagoltattak vele húsz összeadást és kivonást, mindet matematikailag helytelen eredménnyel, így iszonyú nehéz volt megjegyezni a számokat.

„Ha a jó eredményt mondtam, azt nem fogadták el. Ez így nagyon nagy kínlódás volt, és egész éjszakán át tartó küzdelem.

Más valaki a tünetek megjelenése előtti éjjel álmodott arról, hogy üldözik.

“Egy nagy kastélyban bolyongtam és ismeretlen emberekkel találkoztam, akikkel egy szót sem váltottunk és már ez nyugtalansággal töltött el. Sötét volt, nyirkos és hideg. Majd egyik alkalommal kinyitottam egy ajtót és egy ember állt a túloldalán, majd ahogy hozzászóltam,

Megrázó volt, soha nem volt rémálmom ezelőtt.”

“Tengerben vagyok, de inkább úgy néz ki, mint egy animációs filmben a tenger, körbenézek, mindenhol cápák vannak, nincs hová menekülnöm.

Zihálva ébredek.”

Valaki veszélyes állatok között szorongott:

“Egy szörfdeszkán eveztem a part felé kézzel, de nagyon messze volt még. A vízben mindenféle medúzák lebegtek körülöttem és alattam, lila, fehér és narancs színekben. Óvatosan eveztem tovább, a kezem alig mártva a vízbe.”

Másvalaki több álmot küldött, az utolsó az volt, amikor megmenekül. Ekkor gyógyult meg:

“Azt álmodtam, hogy derékig érő víz van a lakás azon részeiben, ahol leggyakrabban megfordulok - nappali, konyha, fürdő. A kamrában például pár centis volt csak. Szerencsere az ébresztőóra csörgése előtt még láttam távozni a vizet - a kamra közepén lévő összefolyó felé tereltem én is seprűvel, és szépen távozott. Pici foltok csillogtak csak, mint felmosás után.”

“A férjem 4 éve halt meg, a betegséget egyedül csináltam végig, nem volt itt velem senki, a család persze bevásárolt. Egyik éjjel arra “ébredtem”, hogy a férjem fekszik mellettem, iszonyatosan rettegtem, meg se tudtam szólalni, ő nem szólt, nem volt fenyegető, csak ott feküdt mellettem ... életemben nem féltem ennyire.”

Valaki azt álmodta, amikor már javulni kezdett az állapota, hogy a járvány végén az emberek nem akartak többé egyedül lenni, ezért a plázák felső szintjeit átépítették lakásokká és beköltöztek oda.

„Nekünk is lett egy lakásunk, de még nem mentem be megnézni, hanem megkerestem a volt férjemet, a gyerekeim apukáját, hogy elmeséljem, hogy itt vagyunk, és meg akartam neki mutatni, hogy milyen klassz lakásunk lett. Nagyon nagy tömeg volt mindenhol, egy bárban találtam meg, sörözött a pultnál. Nagyon örültem, meg büszke voltam, hogy ideköltöztünk. Nagyon hosszan és bonyolultan magyaráztam el, hogy melyik emeleten van a lakás, és hogyan jut el oda. Nem szólt semmit, csak mosolyogva hallgatott.

A legdöbbenetesebb, legnyomasztóbb álmokat egy lélegeztetett beteg küldte. Csak egy részlet hosszú, bonyolult álmaiból:

„Átkerültem egy jobban felszerelt iráni kórházba. Itt polgárháború dúlt a falakon kívül, öcsém fegyverrel próbál megvédeni, majd kivégzi a helyi milícia. Mivel rengeteg beteg van a kórházban és idegen vagyok, a személyzet megpróbál megölni, kínoznak gyógyszerekkel, drogokkal, alacsony oxigénszinttel.

Ezek az álmok speciálisak, mert ahogy a pszichoterapeuta mondja: „erősen befolyással van a szervezetre a mesterséges lélegeztetés, illetve ilyenkor a szorongás, halálfélelem is sokkal erősebb lehet, ami még intenzívebb félelmeket hozhat be az álomba.”

Vágyálmok is bekerültek a gyűjtésbe:

“Több olyan álmom volt, ahol régebbi szerelmeim egyszerre voltak jelen. Nem volt semmi különösebb történés, de egyszerre voltak ott. Néztem őket és mindegyiküket szépnek láttam. Egyikük az egyik pillanatban felém fordult és adott egy puszit. Közben minden nagyon szép volt és nyugodt.”

Ezek az álmok kordokumentumai lehetnek ennek a furcsa időszaknak, amit most élünk meg. De lehet belőlük könyv vagy művészeti célra is felhasználhatják őket. Kőszeg Sára azt mondja, nem tervez előre, egyelőre szeretne minél több álmot látni.