KULT

Egy titkos kémegységről forgattak Magyarországon

A II. világháborúban játszódó X Company már a 3. évadnál tart. Belestünk a kulisszák mögé.


A X Company tényleg létezett, a titkos kanadai egység tagjait veszélyes európai bevetésekre küldték a második világháború alatt. Több küldetésnél Magyarország volt a célpont, olyan is előfordult, hogy az egyik elkapott kanadai-magyar kém bravúros módon szökött meg a zugligeti börtönből.

A CBC sorozatának nálunk forgatott, harmadik évadában nincsenek magyar szálak, de az egész kémthriller itt készült, rengeteg magyar közreműködővel. Az elmúlt évadokban forgattak már Budapesten, Fóton, a filmgyárban, illetve a gyermekotthonban, a szentendrei Skanzenben és a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban is.

A sztori főhőse négy férfi és egy nő, akik újabb és újabb küldetéseket kapnak. A sorozat harmadik, utolsó évadát tavaly, június 25-től november 3-ig forgatták le, és Kanadán kívül Dél-Amerika több országában mutatják be.

Baranyi Katalinnal, a film casting directorával és Sütő Andrással, az egyik magyar szereplővel beszélgettünk a forgatás kulisszatitkairól.

vidikazi

Casting helyett küldj egy videót!

Az első - vagy inkább a nulladik - lépés egy szereplő esetében egy filmforgatásnál a casting. Az X Companynál azoknak, akik nem tudtak részt venni a személyes szereplőválogatáson egy úgynevezett self auditiont kellett készíteni. Ez azt jelentette, hogy András kapott egy jelenetet a szerepből, amire a casting director kiszemelte. A szerep egyébként egy 19 éves zsidó fiú figurája volt, aki végül mártírhalált hal. András otthon a kiválasztott jelenetet eljátszotta, a barátnője pedig felvette a telefonjával. Az így elkészült videót küldte be.

Bár ő úgy érezte, jól sikerült a videó, nem kapta meg a szerepet,

azt egy, a valóságban is 19 éves fiúnak adták. Ugyan Katalin hozzátette, hogy annyira tetszett az anyag, hogy egy másik szerepben szinte biztosan számítanak rá a jövőben, de nem nagyon hitte el. "Ez itthon egy olyan duma, amit udvariasságból sütnek el, de valójában azt jelenti hogy nem kellesz a filmbe" - magyarázza András.

Amikor két hét múlva Katalin felhívta azzal, hogy a korábban beküldött videója alapján szerepelni fog a filmben, nem akart hinni a fülének.

Ráadásul - bár ez is epizódszerep - az előzőnél azért lényegesen nagyobb volt.

Sütő András foglalkozása színművész, 27 évesen számos színházi és filmszerepen van túl, és jelenleg öt színdarabban játszik. Nevét többek közt a Viharsarok című filmből, illetve korábbi interjúnkból ismerhetitek. Néhány hónapja azonban - számára is váratlanul - bekerült az X Company című tévésorozatba, amit a kanadai CBC megbízásából forgatnak Magyarországon.
katonaciv1

A fotók a forgatás közben készültek

Azt forgatják nálunk, amit Kanadában lehetetlen

De miért éppen Magyarországra jön forgatni egy kanadai tévésorozat stábja? "Mivel egy II. világháborús filmről van szó, a francia, lengyel és berlini helyszíneken játszódó jeleneteket Kanadában egyszerűen lehetetlen leforgatni. Ott hiányoznak hozzá a korhű épületek" - avat be a részletekbe Baranyi Katalin, casting director, aki a film hazai munkálatait koordináló Pioneer Pictures munkatársaként, Kemény Ildikó co-producerrel együtt bábáskodott az X Company forgatása felett. A másik ok, amiért Magyarország népszerű helyszín a külföldi filmkészítők számára, hogy a filmtörvény alapján jelentős kedvezmények, illetve támogatások igényelhetők.

Egy ilyen forgatáson általában jóval több a pénz, és ebből következően a paripa és a fegyver is. "Az X Company például két kamerával forog, míg egy magyar forgatáson sokszor annak is örülnek, ha egy kamerára futja. Ez persze semmiféle minősítést nem jelent, sőt: kevesebb pénzből kihozni ugyanazt a színvonalat éppen hogy nagyobb teljesítmény" - magyarázza Katalin. De azért mindenre a pénz sem jelent megoldást.

"
A filmgyártás mindig a problémamegoldásról szól.

A külföldi filmesek alapállása az, hogy minden úgy működik majd, ahogyan otthon megszokták. Kanadában például, ha kinéznek egy nyilvános forgatási helyszínt, mondjuk egy irodaházat vagy egy közteret, 2 napon belül megkapják a forgatási engedélyt.

"
Ők azt hiszik, ez Magyarországon is ilyen egyszerű.

Itthon azonban - mondjuk egy utca vagy egy tér esetében - számtalan hatósággal kell egyeztetni, a főpolgármesteri hivataltól a kerületi polgármesteri hivatalon át a rendőrségig. A kihívás az, hogy ennek ellenére minden a olajozottan menjen, a végeredmény pedig pontosan olyan legyen, mintha otthon dolgoznának."

autosuti_plakat

Sütő András (a jobb oldalon) és Florian Ghimpu román filmszínész

Összkomfortos lakókocsi, személyi kísérő, halálosan nyugodt rendező

A sikeres casting után először jelmezpróbára hívták be Andrást. "Ahhoz vagyok szokva, hogy akár a forgatásra, akár a különböző próbákra magam kell, hogy eljussak. Itt viszont mindig kocsit küldenek értem - filmes argóval: transzportom van. Nem is akármilyet: egy full extrás Mercedes várt rám, és vitt ki az Origo filmstúdiójába, hogy levegyék a méreteimet."

A forgatás első napján azután az autó elvitte Fótra, a gyermekotthonba, ahol a film jeleneteinek egy részét forgatják.

"
Ahogy kiszálltam az autóból, egy hölgy várt rám, aki elkísért a lakókocsimig. Neki az a dolga, hogy engem kísérjen, a lakókocsiból a fodrászatba meg a sminkbe, onnan a forgatási helyszínre, illetve az autóhoz. Ugyanis mindegy, hogy 200 méterre van a következő helyszín, vagy két kilométerre, mindenképpen autóval visznek. Nem mintha nem tudnék gyalog menni: ez inkább azért van, hogy teljes egészében a feladatomra tudjak összpontosítani."

Az asszisztens rendszeresen megkérdi Andrástól, hogy szomjas-e vagy szüksége van-e valamire.

Közvetlenül a felvétel előtt a fodrászok veszik kezelésbe a szereplőt. Fontos, hogy a frizurája, bajsza, szakálla vagy borostája éppen olyan állapotban legyen, mint az ezt megelőző jelenetben. Ezután a sminkesek következnek, akik a jelenetnek megfelelő "állapotba hozzák" a karaktert. Ez András esetében például azt jelentette, hogy "koszfoltokat" festettek az arcára. Ezután az autó elviszi a felvétel helyszínére.

A lakókocsi egyébként összkomfortos. Kívül egy táblán a színész filmben megszemélyesített karakterének a neve szerepel - ez András esetében "Tomek". A lakókocsiban van íróasztal, tükör, ággyá alakítható kanapé, hűtő, WC és fürdőszoba zuhannyal, és egy tévé is.

suti1

Sütő András "Tomek" a lakókocsija előtt - Fotó: Sütő András / Instagram

suti2

Lengyel felkelő, talpig "koszban" - Fotó: Sütő András / Instagram

Sütő András (balról) lőni tanul (Ha a videó valamiért nem akar elindulni, frissítsd az oldalt!)

A forgatás során biztosított körülményekre jó példa, hogy Andrást megtanították azzal a pisztollyal bánni, amit a filmben felkelőként használt. Az egyik napja csak erről szólt: elvitték egy lőtérre, ahol egy szakember kiképezte arra, hogyan tartsa a fegyvert, hogyan bánjon vele - és persze megtanították használni is.

"
Nagyon meglepődtem, hogy teljes napidíjat számoltak el erre a napra is. Gyakorlatilag megtanítottak lőni, teljes gázsiért. Ezek a körülmények első hallásra talán túlzónak tűnnek, mintha az egész világ csak körülöttünk forogna, de valójában egyetlen célja és eredménye van: mindenki 100%-ban a saját feladatára tud koncentrálni, és 100%-osan képes teljesíteni."

Egy forgatáson nagy nyomás nehezedik az egész stábra, hiszen a felvételnél mindennek flottul kell mennie. Itt viszont András szerint az egész stáb rendkívül nyugodtan és nagyon profin dolgozik, az asszisztensektől az operatőrökön át a színészekig és a rendezőig. Az operatőr nem pisszeg, a rendező nem jön ki a sodrából és nem kiabál, még akkor sem, ha valami hiba csúszik be, és emiatt újra kell venni valamit. "Ilyen légkörben nagyon jó dolgozni" - mondja.

Mission (im)possible: magyarként angolul, lengyel akcentussal beszélő felkelőt alakítani

Persze egy forgatás nem csak arról szól, hogy mit biztosítanak a stáb tagjainak, hanem arról is, hogy nekik mit kell nyújtaniuk. Andrásnak is magasra tették a lécet.

"
"Az én szerződésemben például benne volt, hogy a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban kell megjelennem a forgatási napokon. Tehát például nem bulizhattam előző este, nem lehettem másnapos, fáradt, kialvatlan."

András dolgát nem könnyítette meg, hogy a szöveget angolul kapta, amit azután angolul, lengyel akcentussal kellett eljátszania. Bár németül anyanyelvi szinten beszél, angolul "csak" társalgási szinten. A szöveget a barátnője segített magyarra fordítani, hiszen tökéletesen értenie kellett a szerepét.

csoport

Partizánok a lengyel táborban

suti

Sütő András, Tomek szerepében

"

Engem bizonyos szempontból jóval nagyobb kihívás elé állított a szerepem, mint egy kanadai vagy brit színészt: magyar az anyanyelvem, alapvetően magyarul gondolkodom, és magyarul is játszom. Azonban a filmben tökéletes angolsággal kellett megszólalnom, ráadásul lengyel akcentussal. Ezért is kellett betéve tudnom a szöveget, mert forgatás közben nem gondolkozhatok azon, hogy mit is kell mondani, hogyan is kell ejteni. Akkor játszanom kell. Úgyhogy az volt a taktikám, hogy hetekkel előre bemagoltam az egészet, hibátlan kiejtéssel, hogy ha álmomból felköltenek, akkor is tudjam.

A forgatás napján, a jelenet előtt aztán jön a coach, egy nyelvtanár, akinek a lengyel akcentus a szakterülete. Vele szóról szóra átrágták még egyszer az egészet. Így, mikor a kamera elé állt, már tökéletesen és folyékonyan vissza tudta adni egy fiatal lengyel felkelő figuráját. Anélkül, hogy a mögötte lévő háttérmunka, összpontosítás látszana - így a figura teljesen életszerű maradt. De ehhez az kellett, hogy a forgatás napjára tényleg betéve tudja a szöveget.

"Egyből bevesznek a csapatba"

Az, hogy pénz, infrastruktúra és eszközök tekintetében nem szűkölködik a produkció, fontos dolog, de csak az egyik oldala az éremnek - legalább ilyen fontos a jó atmoszféra. András erről is beszélt:

"Bár hajszálnyira sem térhetsz el a forgatókönyvtől, ez nem jelenti azt, hogy a saját ötleteid nem építheted be a jelenetbe. Ha például én úgy látom, hogy jobb lenne, ha a jelenetbeli beszélgetés végén felállnék, ezt minden további nélkül javasolhatom a rendezőnek, aki komolyan fontolóra veszi, és ha úgy látja, simán rábólint a javaslatomra. Szóval ez az egész nem csak arról szól, hogy technikában, eszközökben és a tárgyi feltételek tekintetében maximumot nyújtanak. Emberileg is a maximumot kapod, egyenrangú alkotótársként kezelnek".

csoklivia

Livia Matthes Sabine szerepében

kamerasokkal

Evelyne Brochu (Aurora) és Jack Laskey (Alfred) az operatőrökkel

megyafelvetel

Aszalós Botond és Bradley Crosbie a kamerák mögött

"Már az első forgatási napon bevettek a csapatba. Délután kettőkor tartottak ebédszünetet. Egy nagy sátorban válogatott finomságok várták a stábtagokat.

"
Az ebéddel leültem egy asztalhoz, egyedül, hiszen ez volt az első napom, senkit sem ismertem a stábban. Aztán jött a rendező, és miután magához vette a tányérját, leült mellém, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Aznap találkoztunk először, és ő mégis az én asztalomhoz ült le, hogy ebéd közben beszélgessünk, és egy kicsit jobban megismerjük egymást."

"Imádják a magyar színészeket"

Az X Company stábja nagyon szeret magyarokkal forgatni - és ez általában is igaz a külföldi filmesekre Baranyi Katalin szerint, aki 25 éve menedzsel ehhez hasonló produkciókat, tehát nem a levegőbe beszél.

"
Minden külföldi úgy megy haza tőlünk, hogy ilyen jó stábbal még sosem forgattak. Két éve például ugyanennek a sorozatnak a második évadát vettük fel. Esős idő volt, és hihetetlen sárban dagonyázva folyt a munka. A forgatás végén a producer azt mondta, hogy Kanadában ezt nem lehetett volna megcsinálni. Ott a stáb egyszerűen bele sem fogott volna ilyen körülmények között - vagy az első nap után összecsomagol."direktor

Grant Harvey rendező Torben Liebrechttel értekezik - Fotó: Kende Tamás

A magyar színészeket egyébként is imádják. A kanadaiak például teljesen odavannak attól, hogy híres, magyar viszonylatban sztárszínészek eljönnek egy- vagy néhány napos epizódszerepekre. És azt mondják, hogy nagyon sokat tanulnak is tőlük.

"
Andrist is nagyon szeretik: többek közt azért, amiért általában a magyar színészeket: mert alázatos, szorgalmas és nagyon készségesen együttműködik, amikor instruálják."

Magánemberként a mottójuk az lehetne, hogy "Szeretlek, Magyarország!"

A külföldi filmeseknek azonban nem csak szakmailag jön be ez az ország - Baranyi Katalin ezt konkrétumokkal is alátámasztja.

"
Azt kell mondjam, a stáb minden tagja, a technikai asszisztenstől a rendezőig és a producerig teljesen rá van kattanva Magyarországra. Imádják Budapestet, a kultúrát és az embereket. Amíg itt voltak, bringát vettek, kirándultak, szabadidejükben csavarogtak, felfedezőutakra indultak. Nem túlzás azt mondani, hogy ők jobban sajnálták, hogy ennek a sorozatnak ez az utolsó évada, mint a nézők. Annyira szerettek nálunk forgatni, hogy már szinte mindenki bejelentkezett: ha lesz a jövőben itt forgó másik produkció, feltétlen jönnének.csoport

Livia Matthes (Sabine), Torben Liebrecht (Faber), Evelyne Brochu (Aurora), Jack Laskey (Alfred), Dustin Milligan (Tom), Warren Brown (Neil), Sara Garcia (Miri) és Connor Price (Harry)

zaro

Van, hogy a vonzalom konkrétabb: több külföldi stábtagnak van már magyar barátja vagy barátnője, komoly szerelmek szövődtek, tartós kapcsolatok alakultak ki. Egy kanadai producer, aki egy másik filmet forgatott nálunk korábban, Katalinnak elmesélte, hogy az abban szereplő amerikai színészek kezdetben fenntartásokkal fogadták a helyszínt. Bár nem sokat tudtak Magyarországról, mégis eléggé fanyalogtak, hogy itt kell majd forgatniuk. De két hét sem kellett, és az egész a visszájára fordult: annyira "rágyógyultak" az országra, annyira bejött nekik, hogy szinte depresszióba estek, mikor vége lett a munkának, és haza kellett utazniuk. Így utólag már nem is értették, hogy érezhettek mást az elején...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk