KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Egy boxzsák soha véget nem érő története a Bikás parkból

Kedvesnek lenni igeni menő: egy kosaras srác kitartása és önzetlensége egy boxzsák történetén keresztül.


A BIKÁS PARK kosárlabdapályája egy zarándokhely, ahová nem csak a sport szeretete vonz ki évről évre, hanem tudod, hogy a legjobb spanod is üvöltve fog elküldeni fenébe, ha nem hajtasz rendesen!

Ahol minden héten háború van. Ahol, ha nem tudsz játszani kockásra ülöd a feneked a kispadon, és ahol hiába vagy nagy király, ha nem passzolsz, nem fogsz labdát kapni. És ahol sosincs himi-humi cselezgetés előrehaladás nélkül.

Kummert Krisztián Gonzales olyan feltétellel tanítgatja a srácokat, hogy a tudást csak kölcsön kapták, és tovább kell adniuk, ha valaki még kezdőbb náluk.

Hiszek benne, hogy a sport a test edzésén keresztül formálja a lelket. Kosaras vagyok és gyerekkorom óta az önzetlenségre nevelt ez a sportág: ha adunk egy gólpasszt akkor két ember örül, míg ha csak mi dobunk a kosárra akkor csak egy...

Az évek során ez a mentalitás az életem más területeire is észrevétlenül bekúszott. Egyre inkább elkezdtem más sportágakat is támogatni, nem csak a kosarasainkat a Bikáson. Az első ilyen történetemet itt olvashatjátok el: Boxzsák story

Szentül hiszek benne, és terjesztem is azt az elvemet hogy:

#kedvesneklenniigenismenő

A történet a hosszú bevezető után röviden összefoglalva annyi, hogy anno

feltettem egy saját pénzen vásárolt boxzsákot a Bikás parkba,

amit amatőröktől profi ökövívókig mindenki nagy örömmel kezdett használni.

Majd

pár hónappal később valaki lelopta.

Akkor szembesültem csak igazán vele, hogy ez mennyi sportolni vágyó embernek okozott örömet, így úgy döntöttem, hogy szerzek egy másikat.

Megkerestem a Székely Budo-Sport küzdősportüzletét és elmeséltem nekik a Bikás parki történetemet, ami nagyon tetszett nekik, és

felajánlottak egy boxzsákot, csak intézzem el, hogy kikerüljön.

Nagyon boldog voltam, és bár aznap gyalog mentem, és bár a Bartók Béla úton van az üzletük, nem olyan messze a Bikástól (de annyira közel se), olyan motivált voltam, hogy a bitang nehéz boxzsákot a hátamon cipeltem el a Bikásig. Jó pár hónapig újra mindenki használta és boldog volt, majd

valaki annyira beleszeretett, hogy inkább haza is vitte.

Ilyenkor igazán mérges is lehettem volna, de inkább úgy voltam vele, hogy nyilván azért vitte el, hogy mégtöbbet edzhessen vele, viszont azért a többi boxéhes embernek is kéne valami levezető ebben a stresszes világunkban. Akkor már a Budapest Urban Games-szel épp szervetünk egy budapesti kosárlabda tornát és velük kerestük meg újra a Székely Budo-Sportot, akik szintén úgy gondolták, mint mi.

Miszerint, hogy egy motivált sportoló nem hátrál meg a kudarctól. Pláne, ha nemes érdekek vezérlik.

Ismét kitettünk egy zsákot. Majd jött a korona vírus így ez a zsák már több mint másfél évig bírta, aztán valami vandál késsel félbevágta...

Erről a Bikás Park környéke Facebook csoportból értesültem. A kép is onnan származik.

Ott kommentekben írtak mindent, hogy kik tehették. Volt, aki trx-esekre gondolt, hogy zavarták egymást a boxolókkal. De szerintem, aki sportol sose tenne ilyet egy másik sportoló sporteszközével. Egyszerűen ez nem fér össze a sportolói mentalitással szerintem. Még az amatőr vagy hobbysportolójéval se.

Be kell valljam, első blikkre én arra az idős nénire tippeltem, aki egy kutyát szokott sétáltatni és minden boldog embernek beszól. Történt ugyanis, hogy egyszer a kosarasok közé dobott kutyaszart... Aztán rájöttem, mikor lehiggadtam, hogy nem is lenne meg ehhez a fizikuma.

Meg arra is, hogy nem is különösebben érdekes, ki tette.

Sokkal fontosabb, hogy pótoljuk a hiányt, így fogtam magam, összecsörögtem a jól bevált Székely Budo-Sport Küzdősport üzlet vezetőjével Székely Csabával, és egy jóízű beszélgetés végére abban maradtunk, hogy beugrok hozzá egy 120 centis boxzsákért.

Be is pattantam a kocsiba, tűz az üzletbe amíg meg nem gondolja magát. Majd fél órával később Kozlov David kosaras barátom segítségével

fel is pattintottuk a zsákot az eredeti helyére.

Hogy miért vagyunk ilyen kitartóak? Hogy miért nem hagyjuk a fenébe?
  • Mert hiszünk benne, hogy a sport mindenkinek jó. Hiszen, ha csak egy ember kezd el pont emiatt sportolni, akkor nem csak ő lesz a sportól boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember, de a családja is boldogabb lehet, mert nem rajtuk fogja levezetni a mindennapi streszt.
  • Hiszünk benne, hogy ez egy lánceakciót indíthat el, és ettől egyre több pozitv ember fog minket körülvenni és egyre jobb helyen élhetünk.
  • Na meg hiszünk benne, hogy a jó példa ragadós és idővel mások is belátják: Kedvesnek lenni igenis menő!

A világunk ugyanis nem attól lesz jobb hely, ha valakik azzá teszik, hanem ha mindenki úgy érzi, neki kell megtennie az első pozitív lépést, ha épp más nem teszi meg. Ebből is lehetne verseny, nem? Én szeretnék egyszer egy ilyen világban élni.

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEGED
„Arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál” – szegedi orvostanhallgató mentett életet egy repülőn
A fiatal orvos korábban uszodamesterként is került már éles helyzetbe. Dékáni kitüntetést kapott, amiért életet mentett.


Életet mentett egy repülőúton Szabó András, a Szegedi Tudományegyetem hatodéves orvostanhallgatója – írja a Házipatika. Szabó februárban, egy Gran Canariára tartó repülőjáraton, egy epilepsziás rohamot kapott utason segített, amiért június végi diplomaosztóján dékáni dicséretet kapott.

„A felszállás után hamar elaludtam, majd körülbelül húsz perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál, hogy: »Help!« Csak annyit láttam, hogy az előttem lévő sor teljes szélességében rángatózik, de nem tudtam, mi történt”

– idézi az SZTE Szabót. Amikor a légiutas-kísérők megkérdezték, van-e orvos a gépen, azonnal jelentkezett.

„Légúti akadálya volt, elharapta a nyelvét, illetve a szaturációja nem volt megfelelő”

– részletezte a frissen végzett orvostanhallgató. Egy repülő- és űrorvostan kurzuson tanultak alapján tudta felmérni a helyzetet, így döntötte el azt is, hogy kényszerleszállásra kéri a pilótákat.

A hódmezővásárhelyi fiatal orvos aneszteziológia és intenzív terápia szakágon szeretne továbbtanulni. Korábban már uszodamesterként is mentett életet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy 18 éves balatonfüredi lány lett idén az Anna-bál szépe – fotók
Soós Kriszta Szonja idén érettségizett, Budapesten tanul tovább, a bálra pedig párjával és családjával érkezett.


Elsőbálozó balatonfüredi lány, Soós Kriszta Szonja lett a 199. Anna-bál szépe. Első udvarhölgye a fővárosi Mihály Angelika, a második udvarhölgye pedig a szintén budapesti Bundschuh Jázmin lett.

A bál 18 éves szépe az idén érettségizett, és Budapesten tanul tovább, a bálra párjával és családjával érkezett. A 21 éves első udvarhölgy iskolai barátjával vett részt az Anna-bálon, míg a 17 éves második udvarhölgy a családjával jött a balatonfüredi rendezvényre, amelyen már másodszor vett részt.

Az est folyamán az idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebb lányt. Közülük egy szakmai zsűri választotta ki a bál szépét és udvarhölgyeit,

akik vasárnap délelőtt a Kisfaludy Színpadon találkoznak az érdeklődőkkel, majd sétakocsikáznak a városban.

Az első Anna-bált 1825. július 26-án tartották Balatonfüreden, a Horváth-házban, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János fogadójában a házigazda leányának tiszteletére.

Az ifjú Anna Krisztina azon az estén ismerkedett meg majdani férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki később az 1848-49-es szabadságharc aradi tábornok-vértanúja lett. Emlékére 2003 óta minden évben átadják az őt ábrázoló herendi porcelán huszárszobrot egy olyan embernek, aki sokat tett és tesz Balatonfüred kultúrájáért, szellemi életéért.

via MTI


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Sziget arcai: édes hármas guminővel, görög istenek és egy szokatlan páros
A Szigetet nemcsak a koncertek és a különféle előadások színesítik, hanem maga a látogatóközönség is.


Ahogy minden évben, így idén sincs másképp: a nonstop hangzavar mellett vizuális ingerekben is igen gazdag a Sziget. A fesztiválon gyakorlatilag párméterenként érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb programok. Ezek hangulatához pedig rengeteget ad a gyönyörű díszlet, a különböző színes installációk és az esti fények pompája.

Ami a Sziget esszenciáját adja, az viszont nem más, mint maga a közönség. Amíg a kilencvenes években a punkok Mekkája volt ez, addig manapság már a kisgyerekes családtól a szingli hetvenesig bárki magáénak érezheti a rendezvényt.

Ahogy a címlapfotón is látható, páran bevállalták a kőkeményre lakkozott hajat és a hozzá illő rikító sminket annak ellenére, hogy napokig moshatják majd ki magukból.

Ha fesztiválozásról van szó, akkor a divatról is illik ejteni pár szót. Neonfonatot és extrém sminket a fesztiválon is kérhetünk magunknak, de sokat mutató vagy éppen vicces ruhákkal is könnyen találkozhatunk. Az már valamivel ritkább, amikor valaki minden nap tetőtől talpig más-más extrém szettbe bújik. Találtunk egy szlovák párt, akik pont így tűntek ki a tömegből:

A divatot máshogy értelmezte egy csapat fiatal, akik ókori görög szereléssel fejezték ki tiszteletüket az olimpiai játékok előtt. Ők még józanul is vállalták ezt.

Egy picivel ittasabb srác a guminőjével karöltve keresett résztvevőt egy édes hármashoz, de felbukkantak csinos szoknyás férfiak is.

A kora délutáni órákban egy, a párnáival ácsorgó srác szúrt szemet. Be volt kötve a karja. Azt mondta lehet hogy, eltört, amikor részegen bungee jumpingozott, de a Szigeten megkérdezett dolgozók szerint nem szokatlan, hogy késő este kisebb sor van az elsősegély-sátornál.

A nyári hőségben megtelt a strand is, ahol egy stílusos úriember tűnt ki a tömegből egy fiatal hölgy oldalán. Szokatlan páros. Az óvatos rákérdezés után kiderült, hogy csak barátok, de a kedves lány nyomatékosította, hogy „nem a stricim”, mivel korábban már ezt is megkérdezték tőlük.

Az átlagtól eltérő karakterek megtalálása még a Szigeten is időigényes, de abszolút megérte minden lépés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Smile örökre elhagyta a bandát: az ország egyetlen mentőtacsija nem mosolyog többet gazdájára
Az Életjel Mentőcsoport hős kutyáját egy vásári ketrecben szúrta ki későbbi gazdája, aki meglátta benne azonnal, hogy kiváló keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.


Sikeres és boldog 13 év után elment Smile, a mentőtacskó. A szomorú hírt a Katasztrófavédelem osztotta meg a közösségi oldalán.

Egy kicsi tacsi pacsi címmel azt írták:

"Smile, az Életjel Mentőcsoport (pontosabban Életjel Mentőcsoport Önkéntes Tűzoltóság) apró, de nem csekély jelentőséggel bíró tagja örökre elhagyta a bandát.

Tulajdonképpen mindig is önálló döntéseket hozott, de megengedte társának, Turi Lacinak, hogy azt higgye, ő a főnök.

Smile 13 évvel ez előtt pontosan tudta, hogy ha elég kedvesen mosolyog ki abból a vásári ketrecből, amelyikben Laci észrevette, akkor még keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.

Smile nemcsak a romos, veszélyes terepen, a földi poklokban tudta, mi a dolga, hanem az előkelő fogadásokon, nagykövetségeken, cifra társaságban is elég jól viselkedett.

Most azért elég nagy próbatétel elé állította a gazdáját. Lacinak úgy kellene a továbbiakban mosolyognia bajbajutottra, segítségkérőre, menekülőre, hogy Smile már nem lesz ott mellette, nem segít neki, nem mosolyog vele soha többet.

13 év egy kiskutya életében egy teljes életpálya. Köszönjük, Smile….

(Laci, kezdheted nézegetni a vásárokra hurcolt kutyagyerekeket.)" - áll a bejegyzésben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk