KULT

Drámák, válások, sikerek – ez történt 17 év alatt a Jóbarátok szereplőivel

Kronológia Aniston megasztárságától Schwimmer szakmai elismertségén át Matthew Perry komoly kríziseiig, a csütörtökön érkező reunion alkalmából.


Május 27-én érkezik az HBO GO-ra a Jóbarátok: újra együtt, azaz a várva várt Friends: The Reunion, ráadásul a világpremierrel egy időben. Nem árulunk zsákbamacskát, ha kijelentjük, hogy az év egyik legnagyobb rajongótábort megmozgató médiaeseménye ez, ezért mi is elnosztalgiáztunk egyet, illetve végignéztük, mi lett a kedvenc sitcomunk főszereplőivel a tizedik, utolsó évad óta. Délelőtt már elérhető lesz az HBO GO-n a az egyszeri, vadonatúj epizód, amiről mi is írni fogunk.

Jennifer Aniston

Nem kérdés, hogy a hat szereplő közül kinek a karrierje alakult a legjobban 2004 óta. Jennifer Aniston mint szépségikon és mint színésznő is az A-lista csúcsára dolgozta magát. Cikkek ezrei szólnak szépség- és wellness-rutinjáról, edzési programjáról és frizurájáról (ami a Friends óta állandó fodrásza szerint túl szőke, de Jennifert ez nem érdekli). Már a sorozat idején is ő volt az, akit tehetsége és kisugárzása miatt felfedezett a filmszakma, a széria lezárulta után pedig számos nagy stúdiófilmben szerepelt. Mivel zseniális komika, nyilván kedvenc műfaja továbbra is a vígjáték maradt. Egy alkalommal úgy fogalmazott, ő olyan filmekben szeret játszani, amelyekben jól érzi magát, és a komédia ilyen.

Azért tett egy szép kirándulást a dráma műfajába is: a 2014-es Boldogság bármi áronban smink nélkül, lepukkanva játszott, karaktere pedig súlyos depresszióval küzdött egy nagy trauma után. Jól sikerült vígjátékai közé tartozik a Sejtcserés támadás, a Förtelmes főnökök és a Családi üzelmek. Aztán 2019-ben elindult az Apple TV+-on a The Morning Show című, Reese Witherspoonnal közös sorozata, amivel nagy sikert értek el, ráadásul az egyik legfontosabb munka a #metoo témájában, amellett, hogy remek sorozat. A magánélete kevésbé szerencsésen alakult, Brad Pittől való 2005-ös válása után Vince Vaughn-nal is zátonyra futott a kapcolata, majd Justin Theroux színésztől vált el el 2017-ben. Intelligensen kezeli a magányával és a gyermektelenségével kapcsolatos sajtóérdeklődést, kutyái vannak és állítása szerint boldog.

Courteney Cox

Aniston legjobb barátnője a Jóbarátok óta, a Brad Pittől való válását is nála pihente ki az összezuhant Jennifer. Cox maga sem volt túl szerencsés a magánéletben, kislánya apjától, David Arquette-től 2013-ban elvált, majd Johnny McDaid zenésszel jött össze 2013-ban, és vele él azóta is, kisebb zökkenőkkel. Karrierje nem hasonlítható Anistonéhoz, évekig játszott a Született szinglik című sorozatban, ami 2015-ben véget ért. Nem volt kiugró szerepe, és a Sikoly-filmek után nem vetette meg a lábát a mozifilmekben sem, viszont őrült harcot vívott az öregedéssel. Rengeteg kozmetikai beavatkozás után nagyjából leállt, és Bear Grylls-szel forgatott dokuszéria egyik részében beszélt őszintén a nyomásról, ami alatt élt és a szépséggel kapcsolatos feszültségeiről.

Lisa Kudrow

A három színésznő közül a legsallangmentesebb Kudrow, aki bevallása szerint hatalmas óriásnak érezte magát a lányokkal szemben a sorozat forgatásakor anno. Kudrow humora vitathatatlan, mint komikai és drámai képességei is, így játszott mozifilmben is (Könnyű nőcske, Rossz szomszédság, A lány a vonaton), illetve több sikeres sorozatban is: a Web-terápiában - ennek a kreátora is volt - , az Unbreakable Kimmy Schmidtben és nemrég az Űrhadosztályban, illetve a Netflix igényes sorozatában, a Feel Goodban. Kudrow ugyanazt a kiegyensúlyozott képet mutatja magáról, mint anno, 1995 óta van férjnél, párjával egy gyermeket nevelnek.

Matthew Perry

A Jóbarátok alkotói gárdája szerint Perry volt a csapat legélesebb eszű és humorú tagja, aki a színészek közül egyedül ült le rendszeresen az írókkal, és az ötleteit is állandóan használták, nem beszélve zseniális improvizációs képességeiről. Perry azonban súlyos alkohol- és drogproblémákkal küzdött, állítása szerint a harmadik és hatodik évad között nem sok mindenre emlékszik. Elvonókra járt, hízott, fogyott, de közben zseniálisan nevettetett élő közönség előtt a Jóbarátokban évről évre.

Bár a rajongók most aggódnak érte, nem tudni, épp hogy áll az absztinenciával, Perry a magánéletben megtalálta a boldogságot: megházasodott, feleségül vette a nála fiatalabb Molly Hurwitzt. Ő a legfiatalabb a csapatból, 51 éves, Cox pedig 56. Perry ígéretes hollywoodi karrierje is függősége miatt bicsaklott meg, pedig a Bérgyilkos a szomszédom-filmekkel jó úton járt a gigasztárság felé.

David Schwimmer

Schwimmer eddigi életének nyilván a legnagyobb sikere a Jóbarátok, ezt nagy valószínűséggel ő sem fogja soha tudni felülmúlni. Ha nem is lett A-kategóriás filmsztár belőle, mint Anistonból, de sikerült az iparban dolgoznia azóta is. Ő annyiban különbözik a többiektől, hogy rendezői karriert is épít a színészivel párhuzamosan, melyben szintén gyakran akad tennivalója, emellett olykor producerkedik is. Már a Jóbarátokban is rendezett összesen 10 részt, majd három tévéfilmet, a Joey című sorozatban pedig két részt dirigált. Rendezőileg legnagyobb sikerét a 2007-es Fuss, dagi, fuss című Simon Pegg-filmmel érte el eddig, ami kisebb anyagi sikert is hozott a mozikban.

Az utóbbi időkben újra a színészetre került nagyobb hangsúly: több sorozatban is nagyobb szerepet kapott. Az egyik kiemelkedő az American Crime Story-beli drámai alakítása volt, de jelenleg is van futó sorozata, az Intelligence című komédiaszéria az amerikai Peacock streaming szolgáltatónál, aminek júniusban jön a második évadja. Schwimmernek újra fut színészként a szekér, és nem csak komikusként tartják számon, hanem bármilyen alakításra felkérik. Magánélete sajnos neki sem sült el a legjobban, ugyanis összeházasodott Zoë Buckman brit fotóművésszel és íróval, akivel egy közös gyermekük van, ma már mégis külön élnek. Schwimmer kapcsolatairól néha beszámol a bulvársajtó, például állítólag randizott Natalie Imbrugliával és Rochelle Ovittal is.

Matt LeBlanc

Matt LeBlancnak volt a legnehezebb dolga, miután a Joey sorozat is véget ért, hiszen ez a karakter annyira rá épült, hogy nem tud tőle megszabadulni máig sem. Mert Joey maga volt LeBlanc, a saját gesztusait és humorát építette bele a szerepbe, amit rá is írtak. Mivel nem egy nagy átalakulóművész, így nem is sikerült kitörnie ebből, de úgy tűnik, mára elfogadta. A Jóbarátok után szerencsés volt, mert az alkotókkal mehetett tovább, nem kellett gondolkodnia a jövőjéről, már forgatták is a csak rá épülő sitcomot, a Joey-t, ami már szerényebb siker volt a Jóbarátoknál, két évad után el is kaszálták. LeBlanc végérvényesen Joey-vá változott a nézők szemében. Ezután megfenekleni tűnt a karrierje egy ideig. Majd épp a Jóbarátok alkotóitól jött ismét az új felkérés 2010-ben: a Sikersorozatban saját magát játszotta, Matt Le Blancot, a híres sorozatszínészt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk