KULT

Klippremier: Dallos Bogi dühös és kiábrándult dalához látványos éjszakai film készült

Az énekesnő mesélt az új dalról, a készülő albumról, a házaséletről, és mindenkit megnyugtat: még nem lett házisárkány.


- Szeretettel gratulálok az esküvőtökhöz.

- Köszönöm szépen.

- Eddig milyen a házasélet?

- Szuper! Ha mindig ilyen lesz, akkor nagyon jó.

- Hozott bármilyen kézzel fogható változást?

- Egyrészt, ha bemutatjuk a másikat valahol, akkor férjemként-feleségemként hivatkozunk egymásra. Gyakran így is szólítjuk egymást, hogy érezzük a súlyát. Gyakoroljuk.

A nevünk is megváltozott úgyhogy a bemutatkozást is szoknunk kell.

De egyelőre nem változtam házisárkánnyá, úgyhogy nagy változást nem értek.

- De ugye nem Puskás-Dallos-Nyers Bogi lettél?

- (nevet) Nem, mindent nem lehetett megtartani, úgyhogy Puskás-Dallos Boglárka vagyok. De a születési nevemben ugyanúgy ott van a Nyers.

- Bizonyos szempontból ez bátor döntésnek tűnik. A művészek általában nem szívesen változtatják meg azt a nevet, amivel megismerte őket a közönség.

- A dalaimat nyilván ezen túl is Dallos Bogi néven fogom publikálni, és így lépek fel. De egy hivatalosabb megjelenésnél vagy hosszabb interjúban nyilván a teljes nevünkkel fogunk szerepelni.

- Tudtatok nászútra menni?

- Most még nem tudtunk, mert mindkettőnknek koncertjeink vannak. De tervben van egy párnapos kiruccanás Európán belül. Reméljük, hogy lehet majd még utazni.

- A házi munkát beosztottátok vagy az csinálja, aki épp ott van és ráér?

- Nagyjából beosztottuk. Egyelőre Peti főz, én pedig inkább rendet tartok.

De bármit kérek tőle, segít mindenben.

- A koncertek mellett új dallal és klippel is jelentkezel. A premier előtt beszélgetünk, még én sem hallhattam-láthattam. Úgyhogy arra kérlek, mesélj kicsit róla.

- Egy nagylemezen dolgozunk, ami április-május környékén jelenik majd meg. Az utóbbi időszakban erről jelennek meg dalok. Ilyen a Félig ébren, amit Wagner Emil barátommal és egyik állandó szerzőtársammal közösen készítettünk. Ez a közelgő nagylemez egyik legdühösebb, legkiábrándultabb dala.

Amikor olyan dalom jelenik meg, amelyik egy fájdalmasabb időszakról, érzelmi állapotról szól, sokan meg szokták kérdezni, minden rendben van-e a párkapcsolatomban.

De azt gondolom, hogyha mostantól csak szerelmes dalokat írhatnék, az nagyon erősen beszorítaná a művészi mozgásteremet.

Úgyhogy ez a dal kicsit intenzívebb, és olyan emberekről szól, akik csalódást okoztak, és arról a pillanatról, amikor leesett, hogy nem kell mindent naivan elhinni.

Ezt vonatkoztathatjuk akár munkára, akár párkapcsolatra.

- Vagy lehet egyfajta jelzés Peti felé, hogy résen vagy.

- Jobb lesz ha vigyáz, igen. (nevet)

- A dal premierjére itt, a Szeretlek Magyarországon kerül sor, mindenki meghallgathatja, megnézheti a klipet. De mesélj még kicsit a lemezről.

- Amikor elkezdtem dalokat megjelentetni, 15 éves korom körül, még nem vettem részt a dalszerzésben. 17-18 évesen kezdtem el ezzel is foglalkozni, és azt gondolom, innentől kezdve lettek a dalaim igazán önazonosak.

Ha visszagondolok a We Allra vagy a Feels So Rightra, igyekeztem mindig pozitív dalokat írni, és nagyon sokszor megkaptam, hogy Bogi mindig vidám, mindig cuki és mindig nagyon pozitív. De azt gondolom, ez nem lehet mindig így. Nem lehet valaki mindig vidám, mindig pozitív. Én sem vagyok az.

A dalaimban beszélek azokról a gondolatokról, témákról, kételyekről, amik foglalkoztatnak.

Az előző EP-men is ez volt jellemző, és úgy érzem, a nagylemezen is fontos szerep jut majd a szövegeknek. Továbbra is pop dalokról beszélünk, könnyen befogadhatóak, de igyekszünk okos szövegekre törekedni.

- Ez a fajta megkomolyodás megjelenik a zenében is?

- Azt gondolom, megjelenik. Akár hangszínekben, dalszövegekben. Például a Keresem a helyem című dalomnál.

Érdekes módon sosem mondták rám, hogy tinisztár lennék, amit nem is bánok. Úgy érzem, a dalaim már akkor sem csak tiniknek szóltak, amikor én magam tini voltam.

A koncertjeimen is azt vettem észre, hogy bár nagyon sok a fiatal, bőven eljönnek idősebbek is.

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy valami komolyodás talán ezen a vonalon is történt.

- Az is a komolyodás egyfajta jele, hogy üzletasszony lettél?

- (nevet) Igen, a győri Brady Bar társtulajdonosa lettem Petivel együtt. A nyáron sajnos sokkal kevesebbet tudtunk foglalkozni vele, mert mindkettőnknek nagyon sok zenei elfoglaltsága volt. De szeptembertől igyekszünk minél több időt Győrben tölteni.

Sajnos nem egyszerű a vendéglátósok helyzete. Most, a Covid miatt pedig még nehezebb. De ez is nagyon izgalmas életszakasz nekünk.

- Mennyire előny egy ilyen vállalkozásban, hogy híresek vagytok?

- Abból a szempontból előny, hogy érdeklődnek az emberek, például leutaznak Győrbe csak azért, hogy megnézzék ezt a helyet.

Más szempontból pedig akár előítéleteket is szülhet, azt gondolják, két zenész nem is érthet a vendéglátáshoz.

Tehát bizonyítanunk kell, hogy van keresnivalónk ott.

- A lemezen túl milyen terveid vannak?

- Lehet, hogy régimódi vagyok, de szeretek komplex zenei anyagokban gondolkodni, úgyhogy zeneileg ez most lefoglalja az időmet.

Szeptemberben is megyünk koncertezni a zenekarral. Videoklipeket is forgatunk a lemez anyagához, illetve „live session” videókat, ahol a zenekarral látnak zenélni.

Emellett nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a Füri zenetér egyesületre. Ez a Petivel közös egyesületünk, amiről korábban már meséltem neked. Fontos a Budapest egyesület is, a faültető egyesületünk.

- Sokan szomorúan fogadták, hogy távoztál az X-Faktorból. Van róla szó, hogy feltűnsz esetleg más tévéműsorban?

- Hiszem, hogy a lehetőségek akkor találják meg az embert, amikor a leginkább készen áll rá. Úgy érzem, 2019-ben készen álltam ezekre a lehetőségekre mind a műsorvezetés, mind az X-Faktor tekintetében.

Meglátjuk, ha jön egy olyan lehetőség, amiben jó tudok lenni, fejlődni tudok benne és izgat, akkor egyáltalán nem zárom ki.

De az, hogy elmenjek főzni egy műsorba, vagy csúszni-mászni, nem valószínű,

mint ahogy túlélő show-kban sem hiszem, hogy találkozhatnak majd velem.

Dallos Bogi látványos, éjjeli klippel jelentkezik

Dallos Bogi, tavalyi kislemeze után újabb dalt hoz, amely talán az eddigi legdühösebb, kiábrándultabb szerzeménye, amely a hazugságokon való tovább lépés témáját járja körbe. A fiatal énekesnő most egy izgalmas képi világú, éjjeli autózós klippel jelentkezik, a következő hetekben pedig számos koncertet ad országszerte.

Dallos Bogi hét éve igazán aktív a magyar zenei életben, amely idő alatt számos dalt és egy lemezt adott ki, valamint megnyerte a Fonogram-díjat is az év felfedezettje kategóriában. A még mindig nagyon fiatal énekesnő 2017-es Épp Most című albuma volt az első szerzői szárnybontogatása, amelyet a tavaly áprilisban napvilágot látott Közelebb kislemeze követett. Most egy dinamikus, táncolható, de közben mély szöveggel rendelkező dallal jelentkezik, amely már a következő nagylemezének része.

"A Félig ébren a közelgő nagylemezem, egyik legdühösebb, és legkiábrándultabb szerzeménye.

A dalaim nem mindig az aktuális élethelyzetemre reflektálnak, mert szerencsére nagyon harmonikus, boldog időszakot élek, de eléggé bekorlátozná a művészi szabadságomat, ha mostantól csak a szerelemről írhatnék. Az elmúlt években megéltem sok sikert és kudarcot is, találkoztam sok élethelyzettel, amikor úgy éreztem megbízhatok az emberekben és közben a legváratlanabb helyzetben szúrtak hátba” - kezdte Bogi a friss dalról, amelyet Wagner Emil szerzőtársával írtak, Puskás Ádám Dániel és Gerendás Dani producerálták.

„Sokszor naivan hiszünk ígéreteknek, mások szavának, amelyek elvakítanak minket. A Félig ébren arról a pontról szól, amikor kitisztul a kép. A dal végére úgy érzem, hogy lelkileg én is eljutok egy továbblépett állapotba, amikor magabiztosan nézhetek a jövő felé” – folytatta az énekesnő, aki közösen találta ki a klip koncepcióját a rendezővel, Szén Benjáminnal. „Régóta szerettem volna egy éjszakai klipet. Az autós illetve báros jelenetek jól alátámasztják a dal hangulatát” – mesélte a klipről Bogi, akinek sűrű nyara volt, és a következő hetekben is számos koncertet ad.

VIDEÓ: Dallos Bogi - Félig Ébren


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk