SIKERSZTORIK

Csináld azt, amit szeretsz - de hogyan élj meg a hobbidból?

Újabb három példát hoztunk: fiatalok mesélnek arról, hogyan jutottak el az első lépéstől a sikerig.

Földi Rita cikke a Life&Trend oldalon - szmo.hu
2018. június 21.

A Life&Trend az élet hangulatos oldala, ahová örömmel térsz be egy kis csemegéért, motivációért, tippekért.H angulatot ad, életmódtippekkel lát el, szórakoztat.

Csináld azt, amit szeretsz!

Annyiszor halljuk ezt a mondatot, de valahogy a megvalósítás rögös útján sokan elveszünk. Szerencse, tehetség vagy hatékony időbeosztásra van-e szükségünk ahhoz, hogy sikeresen megéljünk a hobbinkból? Egyre többen vágyunk arra, hogy szabadon, függetlenül dolgozzunk, és azt csináljuk minden nap, amit igazán szeretünk. Ha téged is foglalkoztat, hogy vajon meg tudnál-e élni a hobbidból, akkor olvass tovább! Cikksorozatom második részében három sikeres embert mutatok be, akik nap, mint nap a szenvedélyüknek élnek, szabadúszóként dolgoznak, úgy hogy munkájukban sokszor megtapasztalják a flow élményt, ráadásul másokat is inspirálnak. Ismerd meg őket és tudd meg a titkukat!

Akinek nem csak a rajzoláshoz van tehetsége, hanem ahhoz is, hogy megéljen ebből: Jákri Bea | AnaArt

„Kislányom neked a kezedet nem szabad erőltetni, neked csak rajzolnod kell! Úgyis folyton a telefonodat nyomkodod, keress ezzel pénzt a neten!”

- ”Egy nem mindennapi ajándék, minden alkalomra!” – ez van a Facebook oldaladon kiírva, de mivel is foglalkozol pontosan, mi az AnaArt?

- Célom, hogy örömöt szerezzek a vásárlóimnak és a megajándékozottjaiknak. Fotó alapján készítem el a munkáimat, amelyek egy-egy megtörtént eseményt, egy érzést, egy emléket ébresztenek fel. Ceruzával vésem fel az emlékeket a papírra, illetve ecsettel dolgozok a vakolatokon olyan technikával, ami miatt biztosan emlegetnek majd mikor a festők glettelik a felületet sok-sok év múltán. A kapott fotóval azonos képeket készítek, mégis mind egy kicsit az én szemszögemből ábrázolja a pillanatot.

- Honnan indultál? Volt valaki, aki inspirált?

- Édesapám örökségét viszem tovább, akinek a kézügyességemet köszönhetem. Ő inkább a tervezőasztal mellett dolgozik és műhelyében alkotja meg a terveit, míg nekem a portrék a kis kedvenceim - ezek jelentik a kikapcsolódást, mely mára már egy jól fizető hobbi is. Sokat köszönhetek a tanáraimnak, akik inspiráltak, biztattak. Sajnos, művész iskolába soha nem járhattam, így autodidakta módon tanultam meg mindent. Sokat tanulok online, külföldi művészektől. Büszkeséggel tölt el, hogy már 3 amatőr kiállításom is volt, és sok száz képem díszíti a vásárlóim falait.

- Mi a fő indíttatása azoknak, akik igénybe veszik a szolgáltatásodat? Maguknak, párjuknak, vagy esetleg más célra készülnek a képek?

- Nagyon vegyes. Többségben vannak persze azok a képek, melyeket férfiak vagy nők rendelnek meg a kedvesüknek egy-egy régi emlék megörökítésére. De nagyon sok kisgyermekes képet is kérnek külföldön dolgozó házastársnak, vagy épp nagymamáknak. Illetve egyre több vásárló kimondottan dekoráció céljából keres meg, és nem ritka a több darabos megrendelés sem. A vakolatos dekorációim konyhákba, nappalikba, gyermekszobákba készülnek.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból? Honnan érkeznek a megrendelőid? Hirdetsz valahol?

- Maga a rajz, vagyis a vállalkozásom alapja már nagyon fiatalon beindult. Már az iskolában is készítettem megrendelésre képeket, és ebből volt a zsebpénzem. Majd több év kihagyás és vidékre költözés után előkerült egy régi mappám, melyben a képeim sorakoztak és felbukkant egy idős asszony, aki a képeim láttán ezt mondta: „Kislányom neked a kezedet nem szabad erőltetni, neked csak rajzolnod kell! Úgyis folyton a telefonodat nyomkodod, keress ezzel pénzt a neten!” Másnap pedig leellenőrizte valóban tettem e lépéseket ez ügyben. Az ő hatására a párommal közösen megalkottuk az AnaArt oldalt és a korábbi marketinges tapasztalatunkat felhasználva nagyon gyorsan, szinte egy órán belül meg is érkezett az első megrendelésem, és pár hét múlva már hasznot is termelt az oldal.

Vásárlóinkat a Facebook erejének köszönhetjük. Nem hirdetünk, csupán saját magunk által készített posztokkal dolgozunk. A nyereményjátékokkal és csoportokban történő bejegyzéseinkkel értük el oldalunk mai formáját. Van egy zárt csoportunk is, ahol a kiemelt vásárlóinkkal kommunikálunk. Új tevékenységeink is ezeken a csatornákon keresztül kerülnek reklámozásra. A jövőben tervezünk egy online tanfolyamot, amelynek célja, hogy problémás gyermekeket tanítsunk rajzolni, színezni, a fenekükön maradni, illetve folyamatban van egy saját kiszínezhető könyv-naptársorozat is.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik művészi szenvedélyükből szeretnének megélni?

- Bármi eszedbe jut, írd le és tegyél érte valamit! Nem nagy dolgot, de lépj előre egyet az ügyben! A többi majd jön magától. Nem baj, ha nem látod a hogyant, csak csináld! Az online marketing a virágkorát éli, kis segítséggel az ember pici tudással is nagy sikereket érhet el.

Aki egészséges, tudatos táplálkozással segít megreformálni az étrendedet: Virágh Barbara | The Choice

„A célom, hogy közelebb hozzam az emberekhez az egészséges táplálkozást, és ne valamilyen misztikumként tekintsenek rá.”

- Táplálkozási és életmód tanácsadó, valamint a DietBox alapító tagja vagy, munkásságod alapvetően az egészséges, tudatos táplálkozáshoz köthető. Honnan indultál és mi adta az inspirációt a tevékenységeidhez?

- A saját étkezésemmel és testtudatommal kapcsolatos élményeim sodortak ebbe az irányba. Nagyon szerettem volna lefogyni, emellett gyomorproblémáim is voltak, és sajnos kipróbáltam a létező összes olyan rettenetes módszert, melyet a nők 80%-a is kipróbál; koplaltam, teákat ittam, mindenféle bogyókat szedtem, kínoztam magamat. Rémálom volt az egész. Egy idő után egyértelmű volt, hogy ezt így nem csinálhatom tovább. Ez az "élménycsomag" indított el azon az úton, ami miatt elkezdtem a tudatos táplálkozással foglalkozni, ezen belül is azzal, hogy hogyan ehetek ugyanolyan finomakat, mint régen úgy, hogy egészséges is legyen, és lehetőleg ne is hízzak tőle. Eleinte ez csak magamról szólt, de annyira közel került hozzám és annyira élveztem, hogy megszületett bennem a vágy, hogy másokat is elindítsak ezen az úton. Elvégeztem egy táplálkozással és életmóddal kapcsolatos iskolát, valamint a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán a sportedző szakot, és elkezdtem hivatalosan is ezzel foglalkozni.

- Étrendírással, csoportos és privát workshopokkal segíted azokat, akik szeretnének változtatni az étrendjükön, közben pedig – ha jól gondolom – folyamatosan kísérletezgetsz az újabbnál újabb receptekkel. Hogyan néz ki egy napod?

- Az utóbbi időkben nagyon sűrűk a napjaim, mivel 2 éve elkezdtem másoddiplomaként pszichológiát tanulni, annak érdekében, hogy a későbbiekben evészavaros személyekkel és az evés pszichológiájával is foglalkozhassak majd. Nagyon érdekel az evés – túlevés, nem evés – lelki háttere. A hatékony időmenedzsment érdekében első sorban a privát étrendes konzultációimat igyekszem összeegyeztetni az egyetemi elfoglaltságaimmal, de emellett szervezem a soron következő workshopokat, cikkeket írok egészségtudatos témakörben, vezetem az oldalamat, és szerencsére már előadásokra is gyakran felkérnek, úgyhogy nem unatkozom. Mindezek mellett persze gyakran sütök-főzök otthon is – a művészetek és kultúra mellett ez kapcsol ki igazán, én itt élem meg a flow-t.

- Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szabadúszó leszel?

- Körülbelül 3 évvel ezelőtt hoztam létre a saját oldalamat, és már nem is szeretném ezt másképp csinálni. Imádom, hogy a magam ura vagyok, és tényleg megélhetem azt a fajta szabadságot a munkámban, amitől ez számomra élvezetes lehet. Másrészt így tudom garantálni azt a személyes és közvetlen hangvételt, amit kedvelnek az oldalam követői, olvasói. Valószínűleg a workshopjaimat vagy egyéb eseményeket sem szeretnék annyira, ha egy keretek közé szorított, műanyagból felépített valaki állna mögötte. Többek között az is a célom, hogy közelebb hozzam az emberekhez az egészséges táplálkozást, és ne valamilyen misztikumként tekintsenek rá. Éppen ezért szoktam kiscsoportos workshopokat is tartani a saját lakásomban, ahol az is belefér, hogy valaki a kanapémon kávézva ismeri meg ezt az „új világot”.

- Mennyi idő kellet ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- Ilyen szempontból ez egy nagyon nehéz terület, ugyanis egyáltalán nem kiszámítható. Emlékszem, amikor először pénzt kaptam egy étrendért, el sem hittem. Időbe telt, mire feldolgoztam azt, hogy akkor én mostantól pénzt fogok kapni azért, amit kitaláltam magamnak, és imádok csinálni. Ahogy sok más területen is, nálam is vannak aktívabb és kevésbé aktív időszakok. Nyár előtt természetesen elég nagy a forgalom. A legjobb az, hogy most már több lábon állok, vagyis a személyre szabott étrendek, konzultációk, workshopok, cikkek, előadások, egyéb projektek kiadják a kerek egészet, lelkileg is és anyagilag egyaránt.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik az egészséges, tudatos táplálkozás iránt érdeklődnek?

- Első sorban azt, hogy találják ki, vagy inkább érezzék meg, hogy ők mit tudnak ténylegesen hozzátenni az adott területhez! Minden szakmában sok az új név, az új projekt, akár ha az én vonalamat nézzük, akkor minden nap születnek újabbnál újabb blogok, vagy akár tanácsadók, de mégsem tudnak előrébb lépni, nem találják meg a saját hangjukat, a saját közönségüket. Nálam valahogy az vált be, hogy személyesen is bele teszem magamat a vállalkozásba, vagy akár a követőkkel való napi kommunikációba. Másrészt pedig fontos, hogy ténylegesen egy zsigeri igény volt az, hogy ezt egyre tovább és tovább vigyem, nem valamilyen külső kényszer vagy elvárás szülte. Amúgy pedig nagyon hiszek abban, – és tapasztalom is –, hogy amikor bennem megfogalmazódik és kikristályosodik az, hogy mit is szeretnék pontosan, és merre akarok menni, akkor szép lassan minden igazodni fog ehhez körülöttem, és akár lehetőségek, akár új emberek vagy csak egy-egy jó gondolat által támogatva leszek abban, amit csinálok.

Aki a csoport erejével és a saját tapasztalatival segít neked lefogyni: Sólyom Gábor | TeamFit

„Imádom az érzést, amikor felébresztem benne a vágyat a mozgásra és a tudatos életvitelre. Hihetetlen, hogy milyen szinten lehet formálni és javítani az emberi testet. Egy csoda vagyunk!”

- Célul tűzted ki, hogy segíts olyan embereken, akik súlyproblémákkal küzdenek. Miből áll ez pontosan, és mi adta az inspirációt ahhoz, hogy ilyen célt tűzz ki magad elé?

- Világ életemben sportoltam. A mozgás iránti vágyam a kick-boxszal kezdődött még 10 éves koromban. Remek edzőm volt, aki mesterien elültette bennem a sport iránti lelkesedést. Mint miden küzdősport, a kick-box is a kitartást és akaratfejlesztést tökéletesíti az emberben. Én is innen szereztem meg az alapokat. A 20-as éveim közepe felé kezdetem el 8-12 hetes programok szerint edzeni, melyek súlyzós edzések voltak (akkoriban még külföldi segítséggel). Igen jó és látványos eredménnyel csináltam végig minden egyes programot. Akkor kezdtem el saját csoportos kick-box órákat is tartani. Mellette pedig segítettem egy volt munkatársamnak, hogy megszabaduljon a rárakódott súlyfeleslegtől. (Erről bővebben itt.)

Tulajdonképpen ez indította el az egészet. A segítés során rendszereztem az edzéseket, és egy megoldókulcsot dolgoztam ki az életmódváltáshoz. Ez tartalmazza az edzéselméletet, valamint a táplálék- és folyadékfogyasztást is. Ebből az egyszemélyes segítségnyújtásból merítettem az inspirációt és született meg a TeamFit, ahol már csoportban, egymást is segítve érjük el a célokat. Van egy remek idézetem is, ami tovább inspirált benne:

„Ha gyorsan akarsz eljutni valahova, akkor menj egyedül. Ha viszont messzire akarsz eljutni, akkor menjetek többen.” A TeamFit közel 4 év alatt remek közösség lett, amibe ha bekerülsz, csak messzire juthatsz.

- Weboldaladon számos sikertörténetet olvashatunk olyanokról, akiknek segítettél céljuk elérésében. Egyfajta hajtóerőt adsz az embereknek. Te miből meríted ezt a rengeteg energiát, mi az, ami a téged a leginkább motivál?

- Alapból pozitívan látom a világot, és aki elszánja magát a TeamFit-re, egytől-egyig hiszek benne, hogy sikerül elérnie azt, amire vágyik. A hajtóerőt Ők adják, amikor látom a testi-lelki javulást, a határozottságot és az elszántságot! Imádom az érzést, amikor felébresztem benne a vágyat a mozgásra és tudatos életvitelre. Hihetetlen, hogy milyen szinten lehet formálni és javítani az emberi testet. Egy csoda vagyunk!

- Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szabadúszó leszel?

- Eleinte a főállásom mellett kezdtem el edzőként is tevékenykedni. Elsőnek kick-box órákat tartottam, majd ezzel párhuzamosan elindult a TeamFit. Kezdetben a munkaidőm letelte után tartottam az edzéseket. Később az élet úgy hozta, hogy megszűnt az állásom. Viszont ekkor már annyira jól mentek az edzések, hogy egy percet sem bántam. Örültem, mert még több időpontban tudtam indítani edzéseket. Ekkor döntöttem el, hogy a magam „ura” leszek.

- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsd a saját vállalkozásodat, és megélj a hobbidból?

- 4 év, de azt mondhatom, hogy már az elejétől kezdve sikeres volt. Mindent mérek és következtetéseket vonok le, majd visszacsatolok. Folyamatosan optimalizálom a tevékenységeimet. Ezt még a marketinges múltamból hoztam. Szoktam is mondani viccesen, hogy két diplomás edző vagyok.

- Mit javasolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni abba, hogy a hobbijuknak éljenek, és különösen azoknak, akik a fitnesz iránt érdeklődnek?

- Mindenképp kicsiben kezdjék el! A legjobb irány, hogy legyen koncepció abban, amit szeretnének. Nekem volt alkalmam dolgozni is, és van alkalmam flow-ban lenni is. Utóbbi az, amikor nem érzed a munkát munkának. Hihetetlen jó érzés és kívánom, hogy éljék meg Ők is!

Bea, Barbara és Gábor is azon szerencsések közé tartoznak, akik a munkájukban is megtalálják a flow-élményt. Tevékenységüket a sors alakította, és ambícióik által ma sikeres szakemberek, akik mások életére is pozitív hatással vannak. Nem könnyen indult be náluk a szabadúszó tevékenység, 3-4 év is kellet, hogy abból éljenek, amit valóban szeretnek. Ma a sikerük bizonyítja, hogy a kitartás meghozza a gyümölcsét, de emellett fontos, hogy kitűzd magad elé a célokat és a rögös út ellenére se téveszd szem elől azokat. A vágyak, az álmok és az inspiráló emberek segítenek, de az igazi hajtóerő sokkal mélyebben van, az egész lényed kell hozzá, hogy sikerüljön.

VIDEÓ: ez a klasszikus jelenet a Rocky Balboa című filmből motivációt adhat a célod eléréséhez

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

Címlapról ajánljuk

SIKERSZTORIK

Oroszlánokkal alszik a magyar Maugli, aki már gyerekként rögtön egy anakondát vett magának

Flaskay Dániel jelenleg egy zanzibári vadállatmentő központ állatgondozási igazgatója, és napi rutinjai között szerepel az elefánt-pedikűr és a majompelenkázás is. Nemrég megtámadta egy oroszlán, és végül egy gepárd nyalogatása mentette meg a lábát.

Tóth Noémi - szmo.hu
2024. június 16.

A csillogó szemű, kisportolt testű fiatal srác régen nem gondolta volna, hogy végül a világ számos országában ismert állatszakértő lesz, aki tigriseket nevel és gepárdokat ment. Flaskay Dániel, azaz a magyar Maugli 9 évesen már tudta, hogy állatokkal fog foglalkozni, de mivel hiperaktív gyerek volt, szülei beíratták vízilabdára – ami ugyan jól ment neki, de érezte, hogy valami hiányzik.

Aztán 12 évesen megvette első állatát, amely nem a szokásos aranyhörcsög volt, hanem konkrétan egy 3 méteres anakonda. Egy magazin apróhirdetésében látta meg az eladó óriáskígyót, és a szüleinek csak annyit mondott, hogy kimegy a kanálishoz a gyáli otthonuk közelében. Ott találkozott az eladóval, aki egy zsákban adta oda neki az anakondát. Dani izgalmában meg sem nézte az állatot, csak hazaszaladt vele, és az apjának annyit mondott, hogy fogott egy vízisiklót – de persze az apját nem tudta becsapni. Az újdonsült szerzemény ráadásul nem sokat teketóriázott, rögtön két helyen is megharapta a kisfiút, és bár az anakonda nem mérgeskígyó, Dani tudta, hogy az állat nem maradhat nála. Elvitte hát egy állatkeresekedésbe, ahol az eladó nézett nagyokat, de felajánlotta, hogy becseréli neki egy bébi tigrispitonra és egy vörösfarkú boára. Ezt követően már átgondoltabban viszonyult az állatokhoz, kígyótenyésztő vált belőle, és egyre inkább érezte, hogy ez az ő útja.

17 évesen kijutott New Yorkba, egy speciális zoológia képzésre, de mielőtt elkezdte volna a tanulmányait, meg akart tanulni rendesen angolul. Összekötötte a kellemeset a hasznossal, ezért eleinte egy állatkertben önkénteskedett, ahol magabiztos nyelvtudásra tett szert. A kint töltött évek alatt beteljesítette a saját amerikai álmát, és saját állatkereskedést nyitott a spórolt pénzén New Jersey-ben. Csupa szokatlan jószágot, például kígyókat, büdösborzot (amely állítása szerint nem is büdös, viszont jófej) és cukormókust árult, de hét év után eladta az addigra felkapott kereskedést, mivel erős honvágya lett. Amikor hazajött, eléggé depressziós lett, nem tudott magával mit kezdeni, míg végül a felsőlajosi magán ZOO-ban találta meg a boldogságot, ahol olyan szerencséje volt, hogy egy nemrég született fehér tigriskölyköt nevelhetett fel. Nem zavarta a kevés fizetség, hiszen úgy érezte, hogy végre hazatalált.

Onnan a debreceni állatkertbe ment dolgozni, kizárólag a szakmai előrelépés miatt, hogy új fajokkal, például zsiráfokkal és vízilovakkal dolgozhasson. Dani elmondása szerint az utóbbi állat ugyan évi ötezer ember halálát okozza Afrikában, de ugyanannyi idegvégződése van, mint az embernek, és az egyik idős víziló egyenesen imádta, ha a nyelvét vakarta. Flaskay Dániel fontos vezérelve, hogy olyan kapcsolatot alakítson ki a rábízott állatokkal, hogy azok ne féljenek az embertől, hiszen a stressznek sok negatív hatása van – például ezért bújnak el gyakran az állatok az állatkertekben a látogatók elől. Amikor arról kérdezem, hogy mi a titka annak, hogy „állatokkal suttogó” lett, azt feleli, hogy „én őszintén azt gondolom, hogy ez egy velem született tehetség, hogy engem ilyen jól megértenek az állatok, és közel engednek magukhoz, ezt nem lehet megtanulni könyvekből. Természetesen rengeteg türelem és kitartás kell, mire egy állatnak teljesen elnyerem a bizalmát. Hiszem, hogy ha egy állat közel áll a gondozójához, és nem csak a takarmányt dobják be neki, az neki is sokkal jobb!”

A következő állomás Görögország volt, ahová az igazgató kiküldte egy konferenciára, mivel annyira bevált az ottaniaknak, hogy maradásra bírták. A tréning egyébként arról szólt, hogy hogyan lehet altatás nélküli vizsgálatra trénelni állatokat: például ha egy vadmacskának meg kell vizsgálni a lábát, akkor ahhoz ne kelljen kockázatos altatást végrehajtani rajta. Az motiválta arra, hogy Görögországban maradjon egy helyi állatkertben, hogy újabb sokféle fajt ismerhet meg alaposabban, a pingvintől a gibbonon át az orrszarvúig és az elefántig. Utóbbiról tudni kell, hogy alapból rengeteget sétálnak a természetben, ezért fogságban muszáj a körmeiket ápolni. Dani megtanította arra az elefántokat, hogy feltegyék a lábukat, és zokszó nélkül tűrjék, hogy reszelik és flexelik a lábkörmeiket. Az itt töltött 3 és fél év után azonban betört a Covid, de ez sem jelentette a pályája végét.

A magyar Maugli – már eleve hihetetlen – karrierje akkor lépett egy új szintre, amikor kapott egy levelet egy Zanzibáron működő menhelytől, hogy pont ilyen tapasztalatú embert keresnek igazgatónak. Először nem vette komolyan a felkérést, de a vadállatmentő központ kitartóan ostromolta őt, és két hónap tárgyalás után Dani végül Zanzibáron találta magát, ahol zsiráfok, elefántok és leopárdok között folytathatta kalandos életét. Teljesen más kultúrához és körülményekhez kellett szoknia ott, infrastruktúra nélkül, de megérte, mert élete legszebb pillanatait ott élhette át.

Pont akkor született ott is két fehér oroszlán, amiket ő nevelhetett fel – mivel az anyjuk elpusztult –, és teljesen egyedül nevelhette fel az ő kis „tündérét”, Zafirát is, a pumakölyköt. Mivel ez a faj is a kipusztulás szélén van, végül őt visszaengedték a vadonba, amitől Dani szabályosan lelkibeteg lett, és máig könnyekig hatódik, ha a közös fotóikat nézi.

Amikor arról kérdezik, hogy mit csinál pontosan Zanzibáron, elmondja, hogy gyakorlatilag egy edukációs túrát vezet az állatok megismerésével és megérintésével, de etikus módon, azaz nála nincsenek begyógyszerezett meg kikötözött állatok. Olyan állatokkal is foglalkozik, amelyek kizárólag Zanzibáron élnek – ilyen a vörös kolobusz majom, amelyet babaként még pelenkázik is –, és olyanokkal is, amelyeket gazdag arab sejkek „selejteznek le” hozzájuk, amikor rájönnek, hogy gepárd nem eléggé domesztikálható cicus.

Egyszer egy elefánt két méterrel odébb repítette a vízbe az agyarával, olyan ereje van, úgyhogy Dániel előszeretettel emlékezteti több százezres rajongótáborát arra, hogy ezek a csodálatos lények mindig vadállatok maradnak – és sajnos egy pár hónappal ezelőtti oroszlántámadás őt is élénken emlékeztette erre. Az történt ugyanis, hogy amikor Dani bement a fehér oroszlánokhoz, csak a nősténnyel foglalkozott, a hím pedig féltékenységből ráugrott hátulról, és belefúrta a karmait, valamint a lábát is elkapta. Ahogy gondozója nem tudott megmozdulni, és megérezte a kétméteres állat erejét, elfogta a rémület, de aztán látta az állat testbeszédén, hogy nem akarja megölni, ezért szép lassan kihátrált a ketrecből.

Az igazán abszurd történet azonban csak ezután kezdődött, mivel Dani félt, hogy elfertőződnek a sebei, a zanzibári kórház felé vette az irányt, amely egy ablak és tető nélküli, rozoga épület volt, az állítólag orvos pedig egy konyhai sütőben fertőtlenített tűvel és cérnával, érzéstelenítés nélkül varrta össze őt öt helyen. A borzalmasan fájdalmas beavatkozás végén az „orvos” adott neki 20 tablettát bármiféle instrukció nélkül, hogy vegye be, de Dani inkább a józan eszére hallgatott, és szerzett antibiotikumot. Attól a háta ugyan helyrejött, de a lába sajnos a gyógyszer ellenére elfertőződött, amitől a legjobban tartott. Ekkor jött neki az a mentő gondolat, hogy a gepárdok nyála sebgyógyításra alkalmas lehet, és bement megnyalogattatni a sebes lábát a gepárdokhoz (amely egyébként állítólag kifejezetten kellemetlen érzés, mert rendkívül érdes a nyelvük felülete). A blöff működött, a lába pedig egy héttel később valóban meg is gyógyult. Utána visszament az oroszlánokhoz, akik ugyanúgy fogadták, mint azelőtt, és az életük visszaállt a régi kerékvágásba.

Arra a kérdésre pedig, hogy ennyi extrém élmény és különféle egzotikus faj gondozása után milyen céljai vannak még, azaz mi van még a bakancslistáján, a magyar Maugli így reagált: „Ez egy olyan szakma, ahol mindig van hova fejlődni, tehát mindig azon leszek, hogy fejlesszem magam, és még többet tudjak segíteni az állatoknak. És nekem is van egy nagy álmom, amivel minden nap nyugovóra hajtom a fejem: egy saját vadállatmenhelyet létrehozni, ahol a világ egész területéről menteni fogjuk az állatokat, és ha lehetséges, vissza is fogjuk őket vadítani, hogy visszakerülhessenek a vadonba! Természetesen lesz olyan állat is, akivel ezt nem lehet majd megtenni, számukra mi leszünk az Utolsó Menedék, ahol stresszmentesen, nélkülözés nélkül élhetik le az életüket.”

Kapcsolódó

„A minőségi csokoládéhoz elég három alapanyag” – Gyöngyvér a világ legjobb ültetvényein leste el a kakaóbab feldolgozásának trükkjeit

Hobbinak indult Sára-Gulyás Gyöngyvérnél a csokikészítés, azóta viszont csak ebből él. Extrém bonbonjaival világversenyeken szerzett érmei neki csak a hitelességhez kellettek, és igazán a csokikészítő workshopok éltetik.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK

Richárd egy balesetben elveszítette a lábát, teste 70 százaléka megégett – az orvosok már lemondtak róla, ő viszont világbajnokságra készül

Egy tragikus, kis híján végzetes nap az egész életét megváltoztatta, annak ellenére, hogy a sport már korábban is az élete része volt.

Malinovszki András / Fotó: Kecskeméti Televízió - szmo.hu
2024. augusztus 05.

Egészen hihetetlen történet Fejes Richárdé, a tizenöt éves fiúé, aki egy brutális balesetet élt túl.

Richárd motoron ütközött egy autóval, mindkét jármű kigyulladt, a benzin pedig ráfolyt a ruhájára, ami miatt teste hetven százaléka megégett. Az orvosok alig láttak esélyt a túlélésére, de valami csodával határos módon mégis felépült – idézi vissza a balesetet a Blikk.

Fejes Richárd, aki egyik lábát elvesztette és testét máig hegek borítják, mégis próbál pozitívan gondolkodni és élvezni az életét. A sportban találta meg a vigaszt, amit a tragédia után sem hagyott abba.

„A barátaimmal fürödtünk egy tóban, és hazafelé tartottam, amikor a növényzettől nem vettem észre egy táblát, és a kereszteződésben egy kilencven kilométer/órás sebességgel közlekedő autó elütött. Harminc métert repültem, a motor pedig kilencven méterre állt meg onnan” – mesélte Richárd a drámai pillanatokat.

„Felkeltem az árokban, tudtam, hogy nagy baj van, de fájdalmat nem éreztem. Még a szüleim telefonszámát is le tudtam diktálni. A tűzoltók kiérkezése után ájultam el, és csak három héttel később ébredtem fel.”

Richárd édesapja, Fejes István éppen akkor ért a helyszínre, amikor fiát ásványvizekkel oltották el. A kocsiban ülő nő, a sofőr felesége locsolta le.

Az aggódó apuka elmondta, hogy fia sarka leszakadt, a sípcsontja, a combcsontja, a keresztcsontja és a szeméremcsontja eltörött, a csuklója pedig megrepedt. Az orvosok szerint az égési sérülések az élettel összeegyeztethetetlenek voltak.

Richárdot először a kecskeméti kórházba vitték, majd négy órával később már Budapesten, a Honvédkórházban volt.

Tízórás műtét során eltávolították a megégett bőrt, amputálták a lábát, és vasakat tettek az ép végtagjába.

Nyolc hétig életveszélyben volt, összesen tizennégyszer operálták meg. Az elviselhetetlen fájdalmak miatt három hétig mesterséges kómában tartották, és csak felébredése után szembesült azzal, hogy elvesztette a lábát.

„Gyorsan elfogadtam, a lényeg az volt, hogy túléljem, nem a lábam számított” – mondta a fiatalember, aki ötévesen kezdett el küzdősportolni, és tizenhárom éves koráig versenyzett. Brazil jiu-jitsuban hat bajnoki címet, diákolimpián első helyezést ért el, és összesen hetvenkét érmet szerzett.

A tragédia óta Richárd felvette a kapcsolatot az őt elgázoló autóssal, akire egyáltalán nem haragszik. Inkább a jövőre koncentrál. Az édesapjával kezdte meg a rehabilitációt és a kemény edzéseket. Majdnem egy évet Kanadában éltek, ahol elkészítettek számára egy méregdrága, speciális protézist.

Azóta több mint negyven kilót szedett magára és kiváló parasportolóvá vált. Fekvenyomásban tavaly megnyerte az Európa-bajnokságot, Grúziában négy aranyérmet szerzett, most pedig már a világbajnokságra készül.

„Több mint százötven kilót ki tudok nyomni, és minden második nap edzek. Nyilván nem kell mindenkinek versenyeznie, de engem a tréningek segítettek átlendülni a mélypontokon”

– tette hozzá.

Nemcsak magára gondol azonban, amikor edz: „Szeretnék erőt adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek” – fogalmazta meg másik célját Fejes Richárd.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK

Tanárnak nézték az osztálytársai az ország legidősebb, 71 éves frissdiplomását

Szegedi Dezsőt 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára is.

H. M. - Fotó: RTL - szmo.hu
2024. május 26.

Szegedi Dezső, az ország legidősebb egyetemistája az iskolai élményeiről számolt be az RTL-nek.

A 71 éves Szegedi arról is mesélt a tévécsatornának, hogy milyenek voltak az egyetemi évek, amit ráadásul nappali tagozaton végzett el.

Szegedit 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára.

"Első szemeszter, első óra. Mentem a folyosón végig, és fiatalok nézték, hogy ki ez az öreg és következő: jónapot tanár úr, azt hitték, hogy tanár vagyok"

- emlékezett vissza a színművész, aki azt is elmondta: volt, amikor éjszaka kettőig írt beadandót munka mellett.

Szegedi egy ma már nem létező miskolci városrészről, Gordonról írta a szakdolgozatát. Ezzel a kutatómunkával nemcsak emléket szeretetett volna állítani a miskolci roma muzsikosoknak, hanem meg szerette volna azt is mutatni a fiataloknak, hogy tanulni sohasem késő.

Kapcsolódó

1500 tanár dolgozhat diploma nélkül a közoktatásban

A Népszava mindezt abból a válaszból számolta ki, amit Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára adott Kanász-Nagy Máté országgyűlési képviselő (LMP) írásbeli kérdésére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK

Megvan a következő magyar űrhajós, az autóiparból emelkedik a csillagok közé Kapu Tibor

44 évvel Farkas Bertalan után megvan a következő magyar űrhajós. Nemsokára a NASA-nál fejezi be kiképzését Kapu Tibor és a tartalékos Cserényi Gyula.

FM. Kép: MTI/KKM - szmo.hu
2024. május 27.

Megvan a végleges döntés a következő magyar űrhajósról – derül ki a külgazdasági és külügyminisztérium közleményéből. A szakértői bizottság végleges döntése alapján Kapu Tibor lehet az az ember, akit Magyarország hosszú évtizedek után ismét a világűrbe küld, míg a tartalék űrhajós Cserényi Gyula lesz, ők fogják elvégezni a kiképzés utolsó fázisát.

A kiválasztott Kapu Tibor 32 éves gépészmérnök, aki eddig leginkább az autóiparban dolgozott, és főleg akkumulátor-fejlesztéssel foglalkozott.

Vele azonos kiképzést kap a 35 éves villamosmérnök, Cserényi Gyula, aki szükség esetén helyettesíti őt, máskülönben a Földről segíti majd a küldetését.

240-en jelentkeztek a küldetésre, akik közül a szakértők végül kiválasztottak négy jelöltet. Ők mindannyian komoly kiképzésen estek át az űrdinamikától kezdve a könnyű repülőgépes pilótakiképzésen át a különböző fizikai tesztekig és tudományos munkákig. Végül közülük választották ki Kaput és Cserényit. Ők ketten hamarosan az Egyesült Államokba utaznak, ahol az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), illetve egy szerződés alapján az Axiom Space nevű vállalat fogja biztosítani a kiképzésük utolsó fázisát.

Farkas Bertalan 44 évvel ezelőtt vált az első magyar űrhajóssá, és most küszöbön áll a következő magyar küldetés – magyarázta a bejelentés apropóján Szijjártó Péter miniszter –, a kormányzat ugyanis a tudományos és ipari fejlesztések, vívmányok tökéletesítése érdekében nemzeti kutatóűrhajós programot indított. A magyar űripar a fejlett nemzeti iparágak közé tartozik Szijjártó szerint, a tesztek pedig nagymértékben segíteni fogják a magas hozzáadott értékű, high-tech szektorok, például az egészségtudomány fejlődését.

Kapcsolódó

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk