KULT

Brad Pitt 60 éves lett – így jutott el a sztriptíztáncosnők fuvarozásától a csúcsig, majd küzdött meg démonaival

Többek között Quentin Tarantino is azt mondta róla, hogy Brad Pitt a tökéletes, klasszikus értelemben vett filmsztár, akiből nem sok marad mostanra. Kétségtelen, hogy Brad végigment a sztárság minden fokán, fel a csúcsra és le a mélybe egyaránt.


A december 18-án 60. életévét betöltött William Bradley Pitt egy oklahomai kisvárosban, Shawnee-ban született 1963-ban. Édesapja, William Alvin Pitt teherszállítással foglalkozott, míg édesanyja, Jane tanárnő volt. Brad Missouriban nőtt fel, amelyet Mark Twain és Jesse James földjeként ír le, a rengeteg domb és még több tó vidékeként. Emellett elmondása szerint gyerekkorának minden szabadidejét „fantasztikus barlangokban” töltötte. Az újságírók épp ezért Huckleberry Finnhez hasonlították. Brad az iskolában sokat sportolt: teniszezett, golfozott, úszott, és minden vasárnap templomba járt. Az érettségi után pedig beiratkozott a Missouri Egyetem újságíró szakára, ugyanis újságíró vagy publicista akart lenni, emellett reklámszakmát is tanult. Már csupán két vizsgát kellett volna teljesítenie a diploma megszerzéséig, amikor úgy döntött, otthagyja a karát, majd bepattant egy Datsun 200SX-be, amit az apjától kapott, és nyugatra hajtott: egyenesen Kaliforniába, Los Angelesbe, Hollywoodba.

Az első napok Hollywoodban

Brad akkor szeretett bele a filmekbe, amikor gyerekkorában megnézte a The War of the Gargantuas című 1960-as japán szörnyfilmet. Ezután rengeteg időt töltött a mozikban, egyszer egymás után öt A majmok bolygója-filmet ült végig. Hollywoodban azonban nem volt könnyű dolga.

A feltűnő megjelenésének köszönhetően kisebb szerepeket kapott tévéműsorokban, amikor pedig épp nem dolgozott, egy büfét reklámozott azzal, hogy csirkejelmezbe öltözött, illetve sztriptíztáncosnőket szállított partik után limuzinnal.

Ebben az időszakban (1987 körül járunk) olyan filmekben és sorozatokban statisztált, mint a Jó pasi, a Kevin Costner-féle Nincs kiút, a Porsche-tolvajok vagy a Fagypont alatt. Majd négy epizód erejéig feltűnt a Dallasban Randyként és a 21 Jump Street egyik részében Peterként. Az első jelentős játékfilmes főszerepét A hold fia (1988) című jugoszláv filmben játszotta, amelyben egy fiatal amerikaiként tűnt fel, aki nem bírta a napfényt, és az ultraibolya sugárzás hatására sebek és hegek keletkeztek rajta. Jugoszlávián kívül azonban ez a film kevés figyelmet kapott.

Ekkor jött Thelma és Louise

A hold fia után sem jött a várva várt siker, ennek beindulására még három évet kellett várnia. A Ridley Scott által rendezett Thelma és Louise (1991) volt az a film, ami tényleges változást hozott a karrierjében.

George Clooney-t, aki akkoriban szintén ismeretlen volt, ötször is meghallgatták a Geena Davis karakterét elcsábító, majd őt meglopó fiatal gazember, J.D. szerepére, de Ridley Scott végül Pittet választotta.

Ezt a filmet követően vált szinte azonnal szexszimbólummá, főként, miután Robert Redford is lecsapott rá: a Folyó szeli ketté (1992) című filmjében való szereplése után már színészként is elismerték. Pitt bevallotta, hogy az 1990-es évek végén elég sok kannabiszt fogyasztott, hogy megbirkózzon a növekvő hírnevével.

Ettől kezdve ugyanis a lesifotósok is vadásztak rá, ami eleinte megrémítette, és bujkált előlük. A kilencvenes évek nagyjából róla szólt, az évtized egyik legnagyobb sztárja lett olyan filmjeivel, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Szenvedélyek viharában (1994), a Hetedik (1995), a 12 majom (1995), Az ördög maga (1997), a Hét év Tibetben (1997), a Ha eljön Joe Black (1998) vagy a Harcosok klubja (1999). Az új évezred elejére pedig már az egyik vezető hollywoodi sztár volt. „Már csak úgy lehet népszerűbb, ha meghal" – jegyezte meg akkoriban egy újságíró. Kétszer is elnyerte a Legszexibb élő férfi címet a People magazintól, erre Brad a kiadványt a "világegyetem leghülyébb magazinjának" nyilvánította. Soha többé nem ismerték el a világ legszexibbjeként.

Brad és a viharos szerelmek

Brad Pitt barátnői többnyire színésznők voltak. Kezdetben ott volt Robin Givens (Bumeráng) és Jill Schoelen (A mostohaapa), akiknek a neve nem hagyott maradandó nyomot a filmtörténetben. Aztán jött Juliette Lewis, akivel együtt játszott a Too Young to Die? (1990) című tévéfilmben és a Kalifornia: A halál nem utazik egyedülben (1993). Majd a Hetedik után Gwyneth Paltrow következett, akivel szenvedélyes románcot kezdett, például abban is megállapodtak, hogy két hétnél tovább soha nem lesznek külön. Brad egy eljegyzési gyűrűt is ajándékozott neki, amely egy hatalmas és három kisebb gyémántot tartalmazott.

„Az ő angyalának, élete szerelmének” nevezte Gwyneth-et, amikor 1996-ban megnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Golden Globe-ot a 12 majomért. Gwyneth pedig egy csomó szerepet visszautasított, hogy több időt tölthessen a vőlegényével.

Végül minden összeomlott. Sok évvel később Paltrow azt állította, hogy 22 évesen egyszerűen túl fiatal volt a szerelmükhöz: „Akkor még gyerek voltam, ő pedig túl jó volt hozzám!”

1997-ben szakítottak, a következő évben pedig Pitt megismerkedett Jennifer Anistonnal, a Jóbarátok című szitkom sztárjával. 2000-ben házasodtak össze egy grandiózus esküvői ceremónia keretében, Malibuban. Ők voltak Hollywood egyik legnagyobb sztárpárja, Brad még a Jóbarátokban is elvállalt egy vendégszerepet. Aniston azt nyilatkozta, mindenki folyton azt kérdezi tőle, hogy boldogok-e együtt. „Két éve vagyunk házasok, hollywoodi években ez egy örökkévalóság!” – nyilatkozta akkor viccelődve. Ezt végül megduplázták, a házasságuk négy évig tartott, mivel Brad 2004-ben a Mr. és Mrs. Smith forgatásán ismerkedett meg Angelina Jolie-val. Az év végére pedig világossá vált, hogy Brad és Aniston már nincsenek együtt, a színész és Jolie viszont kijelentették, hogy nem történt házasságtörés, mivel a viszonyuk csak azután kezdődött, hogy Brad és Jennifer teljesen véget vetettek a kapcsolatuknak. Sokak szerint a szakításuk egyik fő oka Aniston vonakodása volt attól, hogy anya legyen.

Végül azonban kialakult a Brangelina-jelenség. A média talán Elizabeth Taylor és Richard Burton óta nem foglalkozott ilyen mélyrehatóan egy hollywoodi kapcsolattal. Jolie és Pitt közel egy évtizeden át boldogok voltak együtt. Három vér szerinti és három örökbefogadott gyermekük lett, és különféle humanitárius vállalkozásokban voltak érdekeltek.

2016-ban azonban a színésznő beadta a válópert, ami sokként érte a világot, hiszen addig úgy tűnt, minden rendben van köztük. A sztori egy kicsit később látott napvilágot: 2016 szeptemberében az FBI és a Los Angeles-i Gyermek- és Családvédelmi Szolgálat vizsgálatot folytatott Pitt ellen gyermekbántalmazás miatt egy repülőn történt incidenst követően. Pittet egy névtelen személy azzal vádolta, hogy verbálisan és fizikailag is bántalmazta az egyik gyermekét. A színészt végül felmentették a vádak alól, ám a repülős incidens végett vetett a házasságuknak. Ezután indult a sok éves harc a gyermekeik felügyeleti jogáért: Jolie-nak 2021 májusáig teljes felügyeleti joga volt, ám akkor Pitt megkapta a közös felügyeletet, több mint négy és fél évvel az eljárás kezdete után.

Összeszedte magát

Szerencsére az incidensben senki sem sérült meg komolyan, Brad pedig utána megpróbált megváltozni. Például abbahagyta az ivást, még az Anonim Alkoholisták találkozóira is eljárt, és egy bűnbánó interjút is adott, amelyben katasztrofális alkoholfüggőségéről beszélt. Azt állította, hogy egy oroszt is képes volt az asztal alá inni vodkával. De elmondta, hogy nem kíván többé így élni, mivel eljutott egy pontra, ahonnan nem kíván tovább menni. Az alkoholt így áfonyalével és szikvízzel helyettesítette.

Pitt 2022-ben azt is megosztotta a nyilvánossággal: éveken át küzdött azzal, hogy felismerje az emberek arcát a prozopagnózia, más néven arcvakság miatt. Állítása szerint az emberek arcának felismerésére való képtelensége egy időben annyira elfajult, hogy gyakran ki sem akart mozdulni otthonról. Hivatalosan egyébként nem diagnosztizálták nála a prozopagnóziát.

Mostanában az újságcikkekben főként kedves emberként ábrázolják Bradet. Az kétségtelen, hogy sosem esett ki szakmailag az A-ligából, és bár voltak kevésbé sikeres vagy jó filmjei, mindvégig a legnagyobb sztárok között maradt, egy Brad Pitt-film ma is eseménynek számít. Z világháború, 12 év rabszolgaság, A jogász, Harag, A nagy dobás, Szövetségesek, Volt egyszer egy… Hollywood, Ad Astra – Út a csillagokba, Az elveszett város, A gyilkos járat, Babylon, csupán az elmúlt 10 év címei, köztük ráadásul élete első Oscar-díjával, amit a Volt egyszer egy… Hollywood legjobb mellékszereplőjeként vehetett a kezébe.

Ráadásul a jövőben is több, jónak tűnő szerepe van, köztük a hamarosan megjelenő Wolves című pszichológiai thrillerrel, amelyben George Clooney oldalán fog szerepelni, és egy még nem véglegesített, versenyautósokról szóló drámával, amelyben Javier Bardem lesz a partnere. Ez utóbbiért Pitt 30 millió dollárt kap… S úgy tűnik, a magánélete is rendben van, ugyanis boldogok jelenlegi barátnőjével, a nála 29 évvel fiatalabb ékszertervezővel, Ines de Ramonnal. Mostanában pedig kerámiákat és szobrokat is készít, 2022-2023-ban kilenc szobrát állították ki a tamperei Sara Hildén Művészeti Múzeumban. Vissza a helyes útra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk