„Annyira valóságos, hogy szinte már nem is játékfilm” – az Oscar legnagyobb győztese, A nomádok földje
Az idei Oscar legnagyobb durranása egyértelműen a Nomádok földje lett. Begyűjtötte a legjobb filmnek, a legjobb rendezésnek és a legjobb női főszereplőnek járó díjakat. Ami külön érdekes ebből, hogy a legjobb film díját mindkét fő alkotó megkapta, hiszen a főszereplő, Frances McDormand és a rendezőnő, Chloé Zhao együtt léptek producerként színpadra, így ez a pillanat az este egy igazi női fénypontjává változott. Chloé Zhao az Oscar történetében a második nő, aki átvehette a legjobb rendezésért járó díjat, előtte 2009-ben Kathryn Bigelow volt az első női díjazott a kategóriában. McDormand ezzel a produceri díjjal együtt immár négyszeres Oscar díjas művész lett az idei Oscaron.
A film tükröt mutat a 2010-es évek Amerikájának, de a mainak is, mivel az amerikai álmot élő milliók arcába tolja, immár három Oscar-díjjal legitimálva, az érem, az amerikai élet másik oldalát - ami bizony nagyon távol van a zöldgyepes kertvárosok kikent-kifent világától.
Vannak, akik már elengedték, hogy küzdjenek, hogy ők is "normális" életet élhessenek. Ilyen az ötvenes nő, Fern útja is, aki a filmben, a szemünk előtt szépen lassan elengedi a konvenciókat, az életről addig alkotott képét, és hagyja sodródni magát a természettel, és vezetni magát a sorssal.
A történet úgy indul, hogy a pusztában fekvő kisvárosban bezár a nagyüzem, ahol Fern (Frances McDormand) is dolgozik, így kiteszik a szolgálati lakásából. Földönfutóvá válik. Hamarosan csatlakozik azok közé a nomádoknak nevezett emberek közé, akik lakóautókkal járják az országot. Fern, akár a többiek, folyamatosan dolgozik, néhány napot egy-egy gyárban, ahol éppen munkát kap. Ám ez az élet már más, mint régen: a kisbuszában alszik, fűteni sem tud mindig, a természetközelibb életben pedig egy másik Amerika lakosává válik.
A legjobb fényképezés kategóriájában is jelölték a filmet, nem véletlenül, hiszen a képei sokáig velünk maradnak. A legtöbb jelenet a hajnali és a naplemente előtti órákban készült, amikor a különleges fényekkel a táj kopársága kap egyfajta költőiséget is. Fern ebben a kietlen világban bolyong és ismerkedik a hozzá hasonló emberekkel, csatlakozik csoportokhoz és kapcsolódnak egymáshoz. Tűz mellett beszélgetnek, programokat csinálnak, nevetnek, sírnak együtt. Igazibb közösségnek érezzük őket, mint egy felületes, bulizós, nagyvárosi társaságot. Megosztoznak mindenükön, segítenek egymásnak, őszinte könnyeket hullatnak egymásért.
Lassan kirajzolódnak ennek az életformának a szépségei a hősnő előtt, a képek pedig ehhez az átalakuláshoz asszisztálnak észrevétlenül, miközben egyfajta dokumentarista kamerahasználat is jellemzi a filmet. Így keveredik a líraiság és a realizmus.
A legjobb példa erre az a szegmens, amikor Fern választhatná azt, hogy befogadja őt magához egy férfi és a családja, meleg otthonra lelhetne közöttük, de ő mégis lelép, mert már nem bír egy ágyban négy fal között aludni. Eddigre egybeolvadt a természettel, annyira az élete részévé vált... a tengerparton, a csapkodó, felkorbácsolt hullámok mellett sétál a parton, miközben a szél vadul borzolja a haját.
A legjobb női főszereplő díjával jutalmazott Frances McDormand úgy hívja életre karakterét a szemünk láttára, hogy szinte észre sem vesszük. Először talán el is gondolkodunk, hogy mi ebben a színészi munkában a különleges, hiszen nem is csinál semmit. És aztán kirajzolódik előttünk egy aprólékosan kidolgozott személyiség, szinte dokumentumfilmbe illő módon, és elcsodálkozunk azon, hogyan képes valaki ennyire lemeztelenedve egy másik személyiséget magára ölteni. Fern egy csodás, erős nő, egy alkalmazkodó, egyszerre nyers és érzékeny, kedves sündisznó, akit csak megszeretni tud a néző.
A rendező pedig ezt azzal segítette meg, hogy a mellékszerepekben civilekkel játszatta el önmagukat, akiknek csak saját magukat kellett megmutatniuk, pont mint egy dokumentumfilmben. Így áll össze A nomádok földje, ami annyira valóságos, hogy szinte már nem is játékfilm, mégis olyan mélyen megérint, mint a legkomolyabb létfilozófiai dráma. Mivelhogy az is.
