A kisgyerekes apuka, a szingli csaj meg a szerelem
Egy ideje gondolkozom azon, hogy írjak erről a témáról. De valahogy mindig az volt bennem, hogy jobb, ha nem ítélkezik az ember, mert ugye nem jár mások cipőében, honnan is tudná, hogy milyen az amilyen.... De amikor már sokadszorra nézem végig a baráti körömben ugyanazt az őrületet, sokszor kinyílt már a bicska a zsebemben. Eddig mindig vissza tudtam csukni. De már egy ideje nyitott bicskával a zsembemben járok, és nem. Nem akarom becsukni többet, amíg el nem mondom, amit gondolok.
Akinek nem inge... Akinek meg az, tegye ahova akarja. Lehet a polcra is meg a kukába, a lényeg nem változik. A felelősség és a tetteid következménye megmarad. Sokszor nem csak a te életedben, hanem mindazokéban, akik valahogy, valamiért érintettek. Mert együtt vagyunk ebben itt mindannyian, legyen az valami átmenti jó vagy állandósultnak látszó, nyakig érő mocsok. Nem lehet kivonni magad belőle. Tetszik vagy nem ezt építetted, a fele a tiéd. Ujjal mutogatni a másikra könnyebb, de senkinek sem lesz könnyebb ettől, csak magadat csapod be.
Szóval van ez a házasság dolog, amit valamiért kitalált valaki sok ezer évvel ezelőtt és valahogy megmaradt mostanáig. Volt aki biznisznek tartja, volt aki elhitte a fehér lovat meg a hercegnőt, volt aki tényleg akarta vagy belehajtotta a fejét, mondván ez az élet rendje. Nagy buli, fehér ruci, gyerünk tapsoljunk el egy misit egy este, ilyen se lesz többet!

Aztán elmúlik a nászút és belecsurgunk a hétköznapokban. Ketyegünk. Egyre nehezebb az anyóst elviselni, egyre kevesebb a pénz, hajtani kell, megint jön egy gyerek... akartuk persze. Talán fiú lesz! Közben meg hullán esünk haza, az asszonyt csak a vacsoránál látod, akkor is karikás a szeme, rohan a gyerekek után. A szex ha nem unalmas még, akkor is olyan lett, mint a fehér holló. Beszélni nincs idő, egymásra nincs idő, hajtjuk a házat, nyögjük a hitelt, neveljük a gyereket. Beszürkül minden, ha nem figyelünk és lassan megmar a gondolat, tényleg csak ennyi az élet? Csak ennyi jutott nekünk? Két pelenkázás között egy gyors numera? Egy nő, aki alig emlékeztet arra a lányra, aki csupa fény volt, gondtalan nevetés, bizsergető szerelem? Anya lett a lány, apa lett az a vicces, vadóc srác és valahogy elveszni látszik a fényük és vele együtt az intimitás. Borsó meg héj helyett van egy lavórnyi (szeretet) gesztenye, amikor éjszaka bemászik hozzánk mind a két gyerek. Persze nem szólunk. Nem beszélünk. Elég bajunk van így is.