40 éve ír egy újságot egyetlen példányban Imre bácsi

Pintér Imre karcagi otthonában egy – saját szavaival élve – "virtuális" újság 11 970 lapszámnyi, kemény fedeles könyvecskékbe kötött példányai sorakoznak a polcokon a kifejezetten tárolási célra kialakított múzeumi helyiségben. A művészeti főszerkesztő féltő gonddal óvja Esti Zseb Úttörő-gyűjteményét, és napról napra bővítgeti azt, szem előtt tartva a lap mindenkori misszióját: hogy tájékoztassa a karcagi gyerekeket a legfrissebb, őket érintő és érdeklő hírekről.

Még akkor is éppen toll és papír van a kezében, amikor meglátogatom a kórházban – ugyanis nem sokkal az interjú ötletének felmerülése után kiderül, hogy egy ideje bekerült. A jobb kezét átmenetileg nem is tudja használni, de sebaj, bal kézzel tanul írni.

Az új lapszámnak ugyanis meg kell íródnia estére, hogy pontban 19.00 órakor megvásárolható legyen a képzeletbeli újságárusnál, és a képzeletbeli postás házhoz szállíthassa a képzeletbeli olvasóknak.

A fogadtatás közvetlen, szívélyes. Miután megnézzük közösen az MTV Belpolitikai Stúdió Háló című műsorának egy 2000-ben készített epizódját, amely Imréről szól, lassan elkezdem kapiskálni, milyen összetett dologról van szó. Az Esti Zseb Úttörő nem egy egyszerű hóbort számára, hanem a szenvedélye.

De vajon hogyan lehet fenntartani a motivációt ennyi éven át?

Pintér Imre, az Esti Zseb Úttörő művészeti főszerkesztője. Kabai László felvétele

Nincsenek olyan napok, amikor semmi említésre méltó nem történik?

"Nincs, az lehetetlen" – jön a válasz rögtön, rövidre zárva az ügyet, majd arra tér rá Imre, hogy az országban nincs másik esti újság. Csak az Esti Hírlap volt ilyen, de az is megszűnt. Rövidesen megértem, hogy fel kell ébrednem Csipkerózsika álmomból, mert ez az újság itt él, lélegzik, és egy olyan részletesen kidolgozott koncepció köré szerveződik, amely másodlagossá teszi az újságot mint tapintható produktumot, annak fizikalitását, kézzelfoghatóságát.

Az angol suspension of disbelief kifejezés ugrik be még az egyetemi éveimből, ami valami olyasmit jelent, hogy fiktív történeteknél az olvasó hagyja magát beszippantani abba az alapvetően hihetetlen, valószerűtlen, némely esetben kifejezetten mágikus elemekkel is tarkított világba, amelyet a történet szövődése szükségeltet. Hasonló helyzetben érzem én is magam, ahogy egyre többet tudok meg az újságról, és egyre inkább létezni kezd számomra is az Esti Zseb Úttörő világa.

Egy esti újságnak számtalan előnye van. Többek között az, hogy ami abban megjelenik, az mind aznapi hír, nem előző napi – mint a legtöbb esetben.

– meséli Imre.

"Az első szám 1976. november 29-én jelent meg. Mindig a legnagyobb kincs az első évfolyam, első szám" - teszi hozzá.

Hogy jött az Esti Zseb Úttörő ötlete?

A lánykám első osztályos volt – egyébként ő a főszerkesztő -, és egyszer hoztam neki egy kis macit. Az a fő figurája a lapnak különben. Voltak ennek előzményei is, mert csináltam én már ilyen lapot előzőleg is, de az rendszertelenül ment. Szóval ott volt ez a kis maci, és gondoltuk, jó lenne lejegyezni minden napot. A nyomdával nagyon jó kapcsolatban voltunk, mindent megcsináltak nekem, én meg rajzoltam nekik cserébe.

Az első három bekötött példány – ekkor még kisebbek voltak a zsebek, mint manapság

Négyoldalas kis lapokat készítettek, és ráírták, hogy "Esti Zseb Úttörő – a karcagi úttörők napilapja." Ebből csináltak vagy háromszázat, és minden nap, november 29-től, írtuk.

Nagyon pici betűvel kellett írni, mert kevés volt a hely – csak nagyítóval lehetett elolvasni.

A napi hírek mentek, meg volt képregény, és mindezt az a kis maci közvetítette. Akkoriban a Néplap járt nekünk, és abból a megyei hírek ki voltak írva. Amelyik megérdemelte, ki lett vágva, montázsolva lett. ’77-ben már voltak benne mellékletek is – ilyen, hogy "Vasárnap Esti Magazin", vagy "Barkácsmelléklet."

Hamarosan elfogytak azok a kicsi lapok. Elvittem a nyomdába az összefűzött, összegumizott lapokat, hogy jó volna ezeket bekötni. Onnan jött, hogy be lettek kötve havonta. Utána, ’78-ban nagyobb lett egy kicsit az újság, 10 x 10-es méretű. Megtanultam a kötést is idő közben (most is hoztam be ragasztót) – meséli.

Az újság idővel egyre több kiegészítővel bővült; a kézzel írott és montázsolt hírek, Imre saját grafikái, a rajzolt és a kreatívan újraértelmezve beragasztott képregények, valamint a mellékletek mellett megjelentek az állandó képregényfigurák is, akikhez a ’80-as évektől mindig egy-egy hónap tartozott. Képregény- és egyéb külön kiadványok születtek, emlékéveket hirdettek, ajándékokat kezdtek adni a lapszámokhoz.

"Van, hogy felkeresünk régi előfizetőket, megnézzük, vajon kinek van meg minden eddigi lapszám. Ugye a régi előfizetőink jobbára már megnőttek, gyerekeik, unokáik vannak, és akkor mondjuk belerakunk az újságba egy képet róluk – persze mindez képzeletben."

Emellett mások is hozzájárulnak az újsághoz különböző módokon: rajzokkal, vagy tudósításokkal, sőt, még naptárakkal is.

"Nagyon pici betűvel kellett írni, mert kevés volt a hely – csak nagyítóval lehetett elolvasni"

Az Esti Zseb Úttörő központi figurája, a kis maci

– mondja el.

Ma már rádiója és tv-je is van az újságnak, a jubileumi számok pedig külön kötetben jelennek meg. Ezek általában nagyobbak és hosszabbak is, mint a hagyományos lapszámok.

Néhány a jubileumi kiadványok közül

Mellékletek színesítik az Esti Zseb Úttörő világát

Miután elárulja, hogy nyolc a karcagi postaládák száma, és hogy pontosan tudja, melyik hol van, arról is beszél, hogy milyen érdekes visszaolvasni régebbi lapszámokból a nagyobb híreket, például az ikertornyok összeomlását Amerikában – persze a szomorú, balesetes hírekkel csínján kell bánni, hiszen ez egy gyermeklap. Vagy ha mondjuk valaki kíváncsi, milyen események történtek a születése idején, könnyűszerrel ki lehet deríteni az akkori lapszámból. Jó kis játék.

Amikor a későbbiekben meglátogatom Imrét otthonában, és megmutatja nekem a múzeumot, magam is kipróbálom… Az 1999-es teljes napfogyatkozásra vagyok kíváncsi. Meg sem kell mondanom, melyik hónap, már nyúl is a kötetért, amelyikben az augusztusi lapszámok vannak.

"Egy szabály van: utólag beleírni nem szabad. Ez egy időgép. Az időt nem szabad meghamisítani" – hívja fel a figyelmet.

Ahhoz képest, amikor elkezdte az egészet, miben változott a koncepció?

Körülbelül ’92 körül magazinjellegű, színesebb lett. Addigra már megjelent többfajta újság, lehetett belőlük ollózni. A címlap már nem mindig rajzolva van, hanem színes képek vannak rajta, amelyeken általában gyerekek a főszereplők. Továbbá, az addigi négy oldal helyett, most már van, hogy több oldalas egy lapszám. Az éveknek a jellege is változott. Most, ebben az évben például a magyar gyermekirodalomé lesz a főszerep (A Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig). Témájában az változott, hogy sokkal több a karcagi hír. Ez fontos, mert lokálpatrióta vagyok. Ez az én városom.

Az Esti Zseb Úttörő a karcagi gyerekek lapja, de amellett, hogy híreket, érdekes információkat közöl velük, interaktívan be is vonja őket különféle kalandokba, amelyekről aztán be is számolnak az újságban. Ez nemcsak örömet szerez a gyerekeknek, de ezáltal is mélyül a kapcsolat az olvasókkal.

"Vannak különböző létesítmények, például a Rébux park, a Verne-klub, aztán van egy puszta, ahol lakik ez a kis maci, és felépítettük a Grundot, most, hogy van A Pál utcai fiúk. A versenyzők (a gyerekek) eljátsszák, ami történt, a csatát a Vörösingesek és a Pál utcai fiúk között. A Dunán is van egy szigete az Esti Zseb Úttörőnek, a tengeren van a Rejtelmes sziget, meg egy másik, ahova az egész évben jól szerepelt gyerekeket Karcagról – meg ugye ez ki van terjesztve – elvisszük. Ott nyaralnak, feladatot kapnak. Vagy van például egy középkori vár, ott játszhatnak ilyen középkori játékokat. Na és még van a Kapitányok Klubja is, az a legrégebbi. Ez különben nem az én találmányom, volt egy gyermekfolyóirat a ’70-es évekből, abban szerepeltek ezek, onnan lett véve az ötlet."

Imre feleségével, Erzsébettel, aki maga is tudósító a lapnál. Helyszín: az Esti Zseb Úttörő szerkesztősége

Imre felesége, Erzsébet is aktív tagja az Esti Zseb Úttörő világának. Ő a "titokzatos Dobránszky Erzsébet", aki járja a világot; afrikai, amerikai kalandjairól számol be a lapnak. Személyiségét rejtély övezi, az olvasó sosem látja az arcát. Egyszer majd kiderül, hogy ő az – tudjuk meg Imrétől.

"Minden embernek megvannak az álmai. Bármit kreálhat, csak nem rögzíti. Nem tud visszamenni, hogy én ezt gondoltam, vagy ilyen álmom volt. Ez annyiból más, hogy rögzítve van. Nemcsak a gondolatomban van, hanem szinte mindig le is írom, így nem felejtem el. Valami ilyesmi a filozófiája ennek."

Az Esti Zseb Úttörő megkérdőjelezi, mi tesz egy újságot újsággá. Vajon feltétlenül fontos, hogy sokszorosítva legyen? Ki számára kell, hogy létezzen? Ennél talán még fontosabb az a kérdés, mi lesz ennek az egészen rendkívüli, "egypéldányos" projektnek a sorsa? Annyi biztos, hogy Imre unokái már magukban hordozzák az újság történetét és filozófiáját. Bennük már él mindez.

De vajon mit jelenthet az Esti Zseb Úttörő Karcagnak és a tágabb világnak?

Forrás: Frappa Magazin, Képek: a szerző és Kabai László