KULT

X-Faktor: „Iszonyatosan különleges csapatod van” – szenvedés lett Laci mentorházas köréből

X-Faktor, Mentorház, 2. rész. A 22+-os kategória leszerepelt, Peti viszont nagyon erős csapattal várhatja az élő show-t. Vélemény.


Engedtessék meg nekem, hogy azzal kezdjem: megmondtam! Az első Tábor-adás után rosszallásomat fejeztem ki, amiért Laci hazaküldte Annát, a hangtállal zenélő természetgyógyászt. Anna egyetlen hibája az volt, hogy mindig hasonló dolgot csinált, azt viszont hibátlanul.

Ám mivel nagyon szép hangja volt, simán megérdemelte volna, hogy megmutathassa, tud-e mást is – ehhez elég lett volna, ha a mentorok jelzik neki, hogy ezt várják tőle.

Mindezt annak fényében írom, hogy mekkora szenvedés lett Laci mentorházas köréből.

Sorra elvéreztek Laci favoritjai, annak ellenére, hogy a mentor az adás elején még arról beszélt: szerinte az ő kategóriája a legerősebb.

A 22 éven felüliek közül elsőként a mentorok elé lépő Fazekas Eszter nem énekelt rosszul, főleg a későbbiek tükrében, Alex ennek ellenére esküvőn érezte magát. Sőt, megkérdezte: „ő hogy került ide?”

Laci szerint sem volt átütő, de biztató kezdetnek tartotta. Szegény, még nem sejtette, hogy jó ideig nem hall ennél jobb éneklést.

Mohácsi Anett következett, aki elmesélte, hogy az exférje még most is terrorizálja és bírálja az X-Faktoros szereplése miatt.

Ezúttal a Jackson Five Who’s Loving You című dalával érkezett. A mentorok rossznak értékelték a produkcióját. Laci szemmel láthatóan megrendült a csalódástól. Utólag Anett is bevallotta Dávidnak, hogy érzi, nem sikerült jól.

Elismerve, hogy Anett most alulteljesített, nem értettem egyet a mentorokkal, akik egyenesen odáig mentek, hogy tévedés volt olyan sokat belelátni a versenyzőbe.

„Őt nem inspirálta ez, beszart tőle” mondta Laci.

Imi Plaza következett. Imi nem titkoltan az egyik favoritom, mert nagyon szerethető figura, bár tény, hogy az énekteljesítménye hullámzó.

Imi a tőle megszokott túlburjánzó önbizalommal ezt monda, amikor a gyengébben sikerült székes produkciójáról kérdezték:

„Ha valaki azt gondolja, hogy most megreccsenek, téved!”

Rózsaszín rövidnadrágos öltönyétől kiégett a szemem, egy barátom szerint Elton Johnnak öltözött. Ha ez is volt a titkolt cél, sajnos Sir Elton belső erényeit nem sikerült a ruhával együtt magára öltenie. A Pet Shop Boys It’s a Sin című számát énekelte átdolgozva.

Alapjában véve akár érdekes és izgalmas is lehetett volna, hogy a pörgős szintipop nótából lassú számot csinált, de nem így. Egyetlen pozitívum, hogy legalább a dal címéhez hű maradt:

valóban, It’s a Sin – vagyis ez bűn.

Mohamed Tesznim előttem leszerepelt. Nem az éneklésével, bár az sem volt jó. Hanem azzal, amit a versenyzőtársaival művelt. Laci ugyanis elárulta Teszának, amikor színpadra lépett, hogy ez a nap eddig csalódás neki. Tesza nem mulasztotta el, hogy később ezt visszamondja a többieknek, és kecses lábikójával beléjük rúgjon picit.

Egyébként a fiatal (a 22+-os kategóriába éppen becsusszanó) lány nem kezdte rosszul a dalt, de amikor jött volna az a rész, ahol nagyot kell énekelni, elvérzett.

Egy valami vigasztalhatja a versenytől búcsúzó lányt: ezzel a teljesítménnyel a sokkal erősebb lány csapatból is repült volna, sőt, ott talán a Mentorházig sem jut el.

Mardoll nem hazudtolta meg önmagát. Most sem öltözött túl, és ugyanolyan őrült volt a színpadon, mint bármikor – habár Alex szerint ebben az őrültségben most volt nem kevés mesterkéltség, kiszámítottság is.

Számomra nehéz Mardollt hová tenni. Az biztos, hogy nagyon extravagáns jelenség, figyelemfelkeltő, van helye a színpadon, de hogy milyen minőségben, azt nem tudnám megmondani.

Leginkább performansz művészt látok benne.

Alex egyenesen cikinek nevezte. Lacinak tetszett, de mentortársai igazi jó barátokként elkenték a száját.

Paulina volt az egyetlen Laci csapatából, aki azt hozta, amit várni lehetett tőle. George Michael és Mary J. Blige „As” című számával készült. Imivel ellentétben az ő feldolgozása nagyon ült, nem utolsó sorban azért, mert Paulina el tudta énekelni úgy, ahogy kell.

Dávid igazi Sherlock Holmesként meg is állapította: „Akkor feltételezem, hogy ez nem egy saját szám, hiszen nem te vagy George Michael.”

Köszönjük, Dávid.

Lacinak nem azért volt nehéz dolga, hogy a sok jó közül kit ejtsen ki, hanem hogy a rosszak közül kit vigyen mégis tovább.

Paulina továbbjutása nem lehetett kérdés, különösen ebből a csapatból. Esztert és Teszát a mentor hazaküldte. Mardollt és Anettet mentortársaira bízta. Nem meglepő módon ők végül Mardollt választották.

Kicsit szomorú voltam emiatt. Szerintem olyan nincs, hogy valaki jó hang és tehetség nélkül úgy el tudja énekelni az It’s a Man’s Man’s Worldöt, ahogy Anett énekelte a Táborban. Ráadásul ő fontos üzenetet is képviselt.

Bár az üzenetek idén nem muzsikálnak túl jól, hiszen tegnap Patrik sem jutott be az élő showba.

De az is igaz, hogy Mardoll sokkal jobban eladható médiatermék. Talán az egész mezőnyben nincs még egy versenyző, akiről már most ennyi bulvárhír található. Szerepelt valóságshowban, van New Yorkban készült videóklipje, meztelenjógázott a „free nipples” azaz a szabadítsuk fel a mellbimbókat mozgalom jegyében, ráadásul még az anyukája is celeb.

Mindebből kiszámolható, hogy a másik biztos továbbjutó hely a csapat egyetlen férfi tagjának, Imi Plazának jutott. Laci azt mondta, amikor eljutott odáig gondolatban, hogy Imit kiejti, rájött, hogy hiányozna.

Ezt viszont el tudom fogadni. Nekem is hiányozna.

Puskás Peti sajátosan próbálta vigasztalni a még mindig csalódottnak tűnő Gáspár Lacit:

„Iszonyatosan különleges csapatod van”

Következtek a lányok, Puskás Peti kategóriája. Egészen másképp indult, mint a 22+-osok bemutatkozása. Kovács Harmat nagyon magasra tette a lécet.

Ami jó hír Petinek, az rossz hír Hegyi Hannának: Harmat után még egyértelműbbé vált, hogy a rapper lány – bármennyire aranyos – nincs még X-Faktor szinten.

Tabatabai Flóra is remekül énekelte Calum Scottól a Dancing On My Ownt. Mégis összeszólalkoztak utána a mentorok, akik úgy vélték, Harmat és Flóra nagyon hasonló, de Alex például ennek ellenére mindkettejüket vitte volna élő show-ba.

Nem csoda talán, hogy a végén Peti Harmatot és Flórát bízta a mentortársakra.

Ferenczi Kamilla tűnt eddig a verseny egyik legstabilabb versenyzőjének. Most azonban nem tetszett a mentoroknak. Pontosabban Adélnak nagyon bejött, de Laci és Peti szerint „megoldotta” a feladatot, sőt még Alex sem volt lenyűgözve.

Nekem Badár Tomi jutott eszembe. Egyszer kérdeztem tőle, mi van, ha elront egy bűvésztrükköt. Tomi nemes egyszerűséggel azt felelte:

Általában, ha el is rontom a trükköt, azt csak én tudom, a közönség nem veszi észre.

Nekem ilyen volt Kamilla is. Miután a mentorok szétcincálták, persze én is érteni vélem, mi volt a bajuk, de magamtól biztos nem tűnt volna fel.

Szakács Erika produkciója olyan volt, amilyen, de ami nekem a leginkább feltűnt, Adél reakciója, aki hevesen bizonygatta, hogy ő aztán már a Táborban sem támogatta Erika továbbjuttatását.

Én másként emlékeztem erre, ezért nem voltam rest visszanézni a megfelelő részt.

Erika meghallgatása után a következőket mondta Adél: „Ki ne mondd, hogy nem adsz neki széket” és „Kérlek Peti, ne már!”

Igaz, hogy az RTL furfangos szerkesztői, vágói és rendezői ármányai miatt Erika produkcióját és értékelését összevágták Szabó Kamilla Lillával. Ezért simán lehet, hogy Adél ezeket (az amúgy végül a Táborból kieső) Kamillára mondta, de ezt már sosem tudjuk meg. Az tény, hogy nem láttuk tiltakozni Erika leültetése ellen.

Nézzétek meg. Ti mit gondoltok?

Hátra volt még Nagy Regina, aki bevallom, nekem még kicsit rejtély. Pontosabban az, hogy a mentorok miért vannak ennyire elájulva tőle. Van egyfajta személyisége, ez tény, és jó hangja is van, de az, hogy valaki 2021-ben Szécsi Pál-slágereket énekel, annyira nem nagy truváj szerintem – mondom ezt úgy, hogy én is hallgatok néha Szécsi Pált.

Ráadásul az Adaggio még a Szécsi Pál-slágerek között is talán a legnyálasabb, pedig erős a mezőny.

Peti végül Reginát és Kamillát vitte egyenesen az élő showba. Hannát és Erikát azonnal hazaküldte, és mint már írtam, Flórát és Harmatot bízta a mentorokra. Alexék bajban voltak, mert mindhárman egyetértettek abban, hogy a két lány nagyon hasonló stílust képvisel, és tudásban, tehetségben is egyformán erősek.

Ezúttal Adél lett a mérleg nyelve, aki Flóra mellett tette le a voksát. Így Harmat mehetett haza, amit a magam részéről sajnálok, én inkább őt választottam volna.

Sőt, ha lehetővé tennék a szabályok, Laci csapatából Mardollt, de még talán Imi Plazát is lecserélném rá.

Ja igen, azt hiszem, ha már kritika, azt hiszem, illene említést tennem Gáspár Laci kézcsókjairól. A lányok csapatában ugyanis következetesen kezet csókolt azoknak, akik nagy hatással voltak rá. (Harmat, Flóra és Regina).

Végeredményben egy efféle gesztus nálam belefér, de majd az internet bugyrainak mindentudói megvitatják, manapság mennyire comme il faut az ilyesmi, mint ahogy mostanra biztosan megírták azt is, hogy kezet csókolni (állítólag) nem így kell.

Jövő héten már kezdődnek az élő show-k, lehet fogadásokat kötni, ki lesz az első kieső.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk