Oltass, hogy élhess – önkéntes civilek regisztrálják a legszegényebbeket az oltásra
Péntek reggel 8 óra van. Radics Józseffel, az Országos Civil Tanács Egyesület egyik alapítójával, a Budapesttől körülbelül 30 kilométerre lévő Domonyba indulunk. Csípős a reggel, mégis, amikor befordulunk a város cigánytelepének egyik utcájába, mosolygó, mezítlábas gyerekek szaladnak elénk. A csomagtartóból előkerül több zsák friss péksütemény, amit még hajnalban sütöttek egy pékségben, és adományként küldték a nélkülözőknek.

Jónásék hét gyereket nevelnek. A nyolcadikat tavaly már a kórházból sem hozhatták haza, miután megszületett, mert a gyámhivatal szerint a ház túl kicsi ennyi gyereknek.
„Én is állami gondozott voltam, nem akartam, hogy ő is intézetis legyen, így inkább lemondtunk a kapcsolattartásról és egy rendes örökbefogadó családhoz került” – meséli Jónásné, miközben könnyek szöknek a szemébe.
Vilmos, a férje azt mondja: nincs munka a környéken, pedig minden álma az, hogy dolgozhasson és ne segélyekből kelljen élniük. Néhány napja egy váci gyárba jelentkezett, és minden percben várja a választ, hogy felvették-e.

Amíg a gyerekek falatoznak, József, aki egyébként régóta ismeri a családot, az apát gyerekkorában még táboroztatta is, a szülőkhöz fordul.
„Én magam is megkaptam már mindkét oltást, és látjátok, itt vagyok, semmi bajom.
Előzzük meg a bajt, főleg, miután itt többen is megfertőződtek már és a nagybátyád meg is halt a vírus miatt. Örülnék, ha ezt a többi itt élőnek is elmondanátok, hogy az oltással tudjuk megvédeni magunkat és a többieket.”
A házaspárt nem kell sokáig győzködni, már diktálják is a TB számukat. Ha lehetne, már holnap felvennék az oltást. Azt mondják, mindegy, melyiket, csak kapjanak, mert ha velük történik valami, nem lesz, aki felnevelje a kicsiket.

„Most már félünk. Eleinte úgy voltunk vele, hogy először megvárjuk hányan, oltatják be magukat, és majd azután döntünk, de
Szívem szerint a gyerekeket sem engedném iskolába meg óvodába, de nem tudnak itthon tanulni, mert nincs internetünk” – magyarázza Jónásné.

József egy tabletet is hozott magával, így pillantok alatt email címeket is gyárt a fiatal szülőknek és regisztrálja őket. A sikeres akció után gyalog indulunk tovább a telepen. Többen odajönnek, kérdezősködnek, de amikor kiderül, hogy az oltásra lehet regisztrálni, megijednek.
Még szeretnék gondolkodni ezen” – mondja egy asszony, amikor József előveszi a táblagépet.
A kampányban jelenleg 250 civil önkéntes vesz részt az ország minden táján. Nekik nemcsak az a dolguk, hogy a technikai nehézségek leküzdésében segítsék a nehézsorsú embereket, hanem az is, hogy beszélgessenek velük az oltás fontosságáról.

A Facebookon terjedő álhírek és kitalációk rendkívül veszélyesek ebből a szempontból, hiszen a cigánytelepeken élő emberek nagy része innen szerzi az információit – magyarázza Farkas László, az Országos Roma Önkormányzat elnökhelyettese, aki hozzáteszi, az ORÖ mintegy ernyőszervezet fogja össze a kezdeményezést. 2 millió forintot különítettek el a kampányra, és arra kérték az összes magyarországi helyi roma önkormányzatot is, hogy további forrásokat szánjanak a programra.
Ez egyébként körülbelül a harmada azoknak, akiket el tudtunk érni”- mondja az elnökhelyettes.
A programhoz egyébként több civilszervezet is kapcsolódott: a RomNet, a Roma Sajtóközpont, a Rendszerszint, a Civil Kollégium Alapítvány, az 1 Magyarország Kezdeményezés, a kommunikációban pedig a DikhTV és az aHang is segít.

Igyekeztünk minden korosztályt és stílust lefedni, hogy az üzenet a legszélesebb körben eljusson a címzettekhez” – fogalmaz Hajdú Gergő az aHang munkatársa.
A videók gyártási költségeit egyébként néhányezer forintos adományokból szedték össze. De azokra is gondoltak, akiket nem találnak otthon a regisztráló önkéntesek, egy kilincsakasztót hagynak az ajtajukon szintén oltásnépszerűsítő üzenetekkel. Egy nyomda most ingyen vállalta, hogy 5000 darab ilyen papírakasztót készít, mindegyiket két nyelven: lováriul és magyarul.
A szervezet további támogatásokból új videók készítését is tervezi, de ezekben már nem ismert emberek mondják majd el, hogy miért érdemes oltatni, hanem a kampány során már elért regisztáltak.
Domonyban lassan végzünk, miután összegyűlt jó néhány regisztráció. Az idősek nagyon örültek, hogy végre valaki segít nekik jelentkezni, a fiatalok között viszont nagy az ellenállás és a bizonytalanság.

„A szegregátumokban elkezdett söpörni a vírus, mi terepen dolgozók nagy veszélyt látunk, hiszen az itt élő emberek nem rendelkeznek semmilyen olyan eszközzel: vitaminok, gyógyszerek, fertőtlenítőszerek, maszkok, ami megvédené őket a betegségtől. Ha csak egy-egy ember eljár a nagyvárosokba dolgozni, akkor ők az egész közösségnek hazaviszik a vírust.
Vagy például ezeken a leszakadt városrészeken nincs a házakban közmű, ezért egy közös kútra járnak vízért, képzeljük el, hogy mindenki ugyanannak a kútnak megnyomja a lenyomó csapját napjában többször is. Ez most mind-mind veszélyforrás - fogalmaz Radics József már hazafelé a kocsiban.

Már csak ezért is volt érdekes, hogy miután a Reuters megjelentett egy hosszú riportot arról, hogy a Covid szedi az áldozatait a magyarországi szegénytelepeken,
Tehát sem a regisztrációban, sem az oltópontra utazásban nem kapnak segítséget az államtól.
VIDEÓ: Oltass, hogy élhess!